Nyár derekán a döglesztő melegben az osztrák Erzberg melletti bányában rendezték meg idén is a Rock@Man/Woman Dirt Run versenyt. A buliról egy jó barátunk írt egy részletes beszámolót, (ide kattintva lehet olvasni) a női versenyt pedig hatalmas fölénnyel Csernák Enikő nyerte. Kis túlzással már kipihente magát, mire a második helyett beért. Gondoltuk, meg is kérdezzük élményeiről. Interjú.
Hét évvel ezelőtt történhetett valami Magyarországon, legalábbis OCR szempontból. Idén ez már a harmadik versenysorozat, ami megérte ezt a mesebeli kort. Jobb helyeken ezzel az évszámmal a párkapcsolatok fordulóponthoz érkeznek, szerencsére az ilyen rendezvények feltétlen nélkül fejlődnek és egyre élvezetesebbek lesznek. Érdekesség, hogy a hármas szám, más aspektusban is megjelenik az idei év futamai közül. Itt sikerült begyűjteni harmadik tornazsákot, mint a rajtcsomag egyik elemét. Ezen hasznos ajándékra idén nagyon rákaptak a szervezők.
A HH12HR mentálisan és fizikailag is kifacsar, összetör, földhöz vág és mégis újra át akarod élni, mert jobb, erősebb és kitartóbb leszel általa!
Egy éve:
- 2017.09.26 Liberec HH12HR után: „Ez volt az első és az utolsó is!” (hang a háttérben: „De mind tudtuk, hogy ez nem így lesz...”)
Most:
- 2018.07.14-én, 12 fokban a sípálya alján, amikor közlik, hogy a regisztráció a pálya tetején van, és fél óránk van felérni egy 27 kg-os hátizsákkal és egy két méteres vasrúddal: „Hogyazaéstovábbicifraságok…”
Szóval igen, negyedszer is elmentem egy Hurricane Heatre. Már indulás előtt éreztük, hogy durva lesz, az előrejelzés nappalra 12, estére 6 fokot jósolt. A kötelező felszerelés egy 20kg-os hátizsák volt, amibe még bele kellett tenni 20 méter kötelet, ragszalagot, kést, elsősegély készletet, kesztyűt, fejkendőt, szigorúan egy darab gyufát és egy tampont, valamint enni és innivalót. Ez így nekem 27kg-ra jött ki, amihez hozzá jött egy 2 méteres vascső a maga könnyed 6 kilójával.
Második alkalommal tér vissza Tokajba az Extreme Trail Hungary SE csapata, hogy egy kőkemény versennyel mutassa meg, hogy ők hogy álmodták meg nekünk ezt az OCR dolgot. Mi ott voltunk az első és a második rendezésükön is, őszinték leszünk veletek, mi imádtuk. Imádjátok Ti is és ha ez nem elég, fogadjátok szeretettel Ulrich Gábor invítását:
Nagyon vártuk az I. Malibu Run-t, mivel fogalmunk sem volt, hogy mire számíthatunk ezen a versenyen, ezért némi izgalommal indultunk útnak szombat reggel. Mivel pár nappal korábban azt rebesgették az esemény oldalán, hogy a táv kb. 5 km lesz, és nem lesz benne jelentősebb szintkülönbség, ezért úgy gondoltuk, nem okozhat gondot nekünk ez a verseny. Bár a mi rajtunk 13:00-kor volt, kora reggel indultunk, hogy a másik pár, akikkel együtt utaztunk, le ne késse a rajtját. Útközben még bíztunk benne, hogy talán az időjárás kegyes lesz hozzánk, és nem 30 fokban kell futnunk… Nem árulok el nagy titkot… Tévedtünk.
Az OrczYram a közösségi oldalán közölte ma a hírt, hogy az augusztus 25-ére tervezett rendezvényüket jövő májusra (május 11.) tolják. Erről a hirtelen döntés hátteréről érdeklődtunk Tamás Péter főszervezőnél egy rövidke interjúban.
A jövő hétvégén rendezik meg első alkalommal a Malibu Run-t, ahol - bár már biztosan hallottátok - egy bilinccsel összekötve kell a pároknak az akadályokat teljesíteni. A visegrádi debütáló futam előtt a főszervezőket kérdeztük meg pár dologról.
A hétvége kétségkívül legnagyobb eredménye, hogy Szabó Dávid a debreceni STG tagja a franciaországi Morzine-ben rendezett Spartan Európa Bajnokságon a férfi 18-24-es Age Group kategóriát megnyerte, ezzel Európa Bajnok lett. Elképesztő teljesítmény, elképesztő idővel nyomta le a brutálkemény pályát (3.46). Gyorsan ki is faggattuk, amint hazaért, így az élmények még frissek és ropogósak.
Az idei év egyik nagy gurítása lehet a BakonyRUN éjszakai akadályfutása. Már év elején bedobták, hogy augusztus 25-én éjszakai futamot rendeznek, nemrég pedig, hogy mindez a kislődi Sobri Jóska kalandparkban lesz. Felmerült pár kérdés bennünk a bejelentés után, ezért inkább meg is kerestük a legilletékesebb arcot, Viczina Dávidot, aki válaszolt nekünk.
Egy hónappal ezelőtt Bölcs Zoli sporttársammal megjártuk a poklot – végigzakatoltuk a Predator Master Weekend-et Moninceben. Ott az akadályok kifogtak rajtam – párnál megkotlottam. Idén először a Predator kilépett Csehországból és egy rövid futam erejéig (Dril) eljöttek Pozsony mellé így kihagyhatatlan volt a történet. Remek alkalomnak tűnt hogy elégtételt vegyek. A szombati Brutálfutáson kellően szétcsaptam magam és a vasárnap hajnal 5-ös indulás után a rajtnál nem igazán éreztem a parazsat. Azt terveztem, hogy a szokásos „öregesen, nyomatékból” taktika mellé még a felezőt is bekapcsolom. Nyargalás helyett jó sok időt áldozok majd az akadályokra. Szokás szerint a pálya nem volt titok. A rajt mellett ki volt rakva a komplett térkép – 8.5km, 350m körüli szint. Hegyre fel, majd vissza. Félúton a zúzós akadályok első adagja. Aztán megint hegyre fel és a fesztiválterületre visszatérve a maradék gyilkos akadályok. Büntetésként (handicap) itt nem pókjárás hanem futás, illetve homokzsák és vödörcipelés volt a menü.