Szeptember 15-én rendezték meg Pakson az Atomfutás keretén belül ismét a brutál akadály szekciót immáron hagyomány jelleggel. De az idei más volt már mint az előzők, mert idén csatlakoztak az OCR szövetséghez, ezzel becsatlakozva az országos bajnokságba.

Itt van az ősz, itt van újra és hála ennek, megint fullba lehet nyomni a kretént szeptemberben is, mert minden hétvégén OCR buli lesz szerte szerte az országban (is). A mostani hétvége is ilyen lesz, szedjük is össze, hogy mi minden:

BrutálAtom, Paks - TEFUTSZ magyar bajnoki forduló
Salgo Charity Run, Salgótarján - Jótékonysági akadályfutó verseny, itt írtunk róla
SARPI Challenge extrém akadályfutás, Dorog - kimondottan gyerekek számára kiagyalt OCR verseny
Spartan Adriatico, Misano (Olaszország) - ez egyik leghangulatosabb déli OCR helyszín
Spartan Ultra, Edinburgh (Skócia) - Népes Yakuza csapat vág neki a skót felföldnek - kemény lesz.

Hard Dog Race Base, Opatov (Csehország) - A HDR benéz Csehországba is. Nem nagyon kérdés, hogy siker lesz  

(pirossal jelölt versenyekről valószínűleg lesz beszámolónk is)

Nehéz elképzelni, hogy lenne olyan honfitás, aki ne hallott volna Tihanyról és ne tudna felsorolni jónéhány nevezetességet, ami jellemzi a települést. Szerencsésebbek jártak is már ott, így a HUN Harcos ezen állomása már a helyszínválasztás miatt is vonzó lehetett. Megannyi vízió futott át az én fejem is, felvázolva különböző forgatókönyveket a hacacáré lebonyolítására, miközben olvastam a harcba hívó bulla szavait.

Zsével szeretünk interjút csinálni, mert amellett, hogy végtelenül komoly és tiszteletre méltó munkát végez a Tündérkör Alapítvány alelnökeként, hihetetlen laza csávó is, aki nem mellesleg kissé rápörgött az akadályfutó versenyekre...Most abból az apropóból dumáltunk vele, hogy a Tündérkör Alapítvány jelen lesz szeptember 22-én Tokajban, az Extreme Trail Hungary SE által harmadik alkalommal megrendezésre kerülő akadályfutó versenyen. 

Személy szerint nagyon szeretem a BakonyRun futásokat mert bár akadály szempontból semelyik sem túl vérbő de minden esetben parádés helyeken kerül megrendezésre.
Jelen esetben a tetthely (Sobri Jóska Kalandpark) a vártnál könnyebben volt megközelíthető. Az odavezető út (M7/8-as) Budapest felől a nyár ellenére is hibátlan volt. A kalandpark kulturált infrastruktúrát biztosított a rendezvényhez ráadásul teljesen megfizethető vendéglátó egységekkel rendelkezik.
Szóval jól indult minden de azért puffogtam egy sort a szervezőknek, hogy mi értelme az éjszakai versenynek ha az első futamok világosban mennek. Ettől függetlenül Ismerve a verseny „egyszemélyes” akadályait bekértem magam az első hullámba ami 19:30-kor indult. A rajtnál nagyképűen zsebre is vágtam a fejlámpámat mondván erre nekem ma nem lesz szükségem.

Rekordszámú nevezéssel, megújult pályával, egészen új akadályokkal és két fantasztikus futammal búcsúztatták a HDR szervezői és résztvevői a piliscsévi pályát.

A tavaszi Hard Dog Race Base futam után szeptember 1-jén került megrendezésre Piliscséven a Hard Dog Race Wild és Junior verseny.  Mindkét futamra egy év alatt közel duplájára nőtt a nevezők száma, de nem csak ezért volt különleges szeptember első szombatja a Hard Dog Race indulóinak és szervezőinek.  Az új pálya még soha nem látott akadályokat rejtett és a helyszíntől is búcsúztak a résztvevők.

A Sobri Jóska Kalandpark üzemeltetői úgy gondolták ők is felülnek az OCR vonatra, ha már pont a Bakonyban van ehhez adottság, nekik meg van egy rakat játékuk. Egy családi dzsemborival egybekötött egész napos mulatozást terveznek, ahol az egyik program a Kalandfutás név mögé rejtett akadályfutás. Információink alapján nagyjából 6 km-es pályát rajzolnak a szervezők, ahol legalább 20 db természetes és épített akadályt kell a versenyzőknek legyűrni. Mindez tehát Kislődön, 2018. október 27-én. 
Kézművesvásár kerül megrendezésre, valamint a versenyzők ingyen, hozzátartozóik, barátaik pedig 50%os kedvezménnyel próbálhatják ki a kalandpark játékait.

Az emberek nagy része, valahogy tényleg úgy kezdi az ultra futást, mint valami hiánypótlóm időkitöltő krémgyártást, ami valahogy megoldást nyújt a már korábban említett kapuzárási pánikra vagy épp másra. A kérdés az lenne, hogy "hová és miért rohannak az emberek?! Nem, ezek az emberek nem menekülnek (a többség nem), csak ezt utat választották. Hosszú, rögös utat, aminek egy szeletét megéreztem, ami egy részben felemelő, elképesztő, de egy részben elég ijesztő is tud lenni. Mielőtt valaki azt hinné, egy ilyen táv után én már ultra futónak tartom magam, nem ez nem így van, ez egy teszt volt magamnak, képes vagyok-e felülemelkedni Magamon és megtenni egy nagy vagy több kicsi lépést egyszerre az életben. Mint a történetből kiderül azonosulni tudok az "élménnyel", de együtt élni nem tudnék vele, egy darabig biztos nem. Lehet még egy pár vetésforgót el kell helyezzek azért, hogy eljussak ide, de leginkább az a kérdés kell-e?! Az ultra mondhatom most már nem is olyan extra dolog, hiszen ez a szó már a csapból is úgy folyik, mint ha minden második ember végig akarja járni ezt az utat. Nos... én azt mondom az emberek többsége inkább feküdjön le egy kanapén és beszéljen idegen embernek a problémáiról, érzelmeiről és fusson emberi távokat mellette. Az futás valóban olcsóbb, mint a pszichológus, de beteg embereknek saját magukat még jobban elzárni nem jó döntés. Szerintem. Jómagam motivációja az volt, hogy idén végig járom a spartan összes egyéni versenyét, aminek sajnos vagy hál Isten egy Ultra lett a vége. A maratonom és más versenyeim mögött volt valamilyen indok vagy történet, de emögött Nálam nem volt más "CSAK" úgy, mint a határok kitolása egy Tőlem is messze álló pontokig.

Tavaly év végén összenéztem az elérhető távolságban lévő OCR EB kvalifikációs versenyeket. Ezek egyike volt a Wildsau sorozat burgenlandi állomása. Bár elég feszesre sikeredett a július – Tvrdak Bratislava, Morzine, Kubinska H'ola, Epic Race Day Zero, Rock@Man DirtRun – azért belicitáltam a leghosszabb, 20+ - os távra. A képek alapján elsőre nem tűnt veszélyesnek. Meg aztán Morzine és Erzberg után azt gondoltam rosszabb már nem jöhet. No tévedtem…