Szeptember 15-én rendezték meg Pakson az Atomfutás keretén belül ismét a brutál akadály szekciót immáron hagyomány jelleggel. De az idei más volt már mint az előzők, mert idén csatlakoztak az OCR szövetséghez, ezzel becsatlakozva az országos bajnokságba.
Mi az Extreme Trail Hungary SE színeiben indultunk szép számmal, szeretném megköszönni a csapat többi tagjának az élményt! Szóval lássuk mi is történt a kora őszi szeles meleg szombaton Pakson! Hirtelen nem tudtam hova tenni az infót, hogy délután négykor rajtolunk, ez nekem furcsa volt mivel az esetek 99 százalékában reggeli startokban futottam. Adott egy feelinget...
Regisztráció után, ami igazán könnyen ment, kaptuk a rajtcsomagot, csippel karszalagokkal... A rajt körül volt kis hercehurca, kicsit előbb indultunk el mi akik az OB futamban indultunk és a pálya is az akadályokban különbözött picit. Rajt után sík terepen haladtunk, elég erős tempót vett a mezőny, nem tudtuk mi vár ránk... Gumiszőnyeggel kezdődtek a megpróbáltatások, majd jöttek a bálák...
Soha nem gondoltam volna, hogy egy kockabála így ki tudja fingatni az embert de megtette, nem hittem sem a lábaimnak sem a szememnek... Kis túlzással az első 3 km arról szólt, hogy bálára fel onnan le, fel a bála toronyba onnan seggen le, kússzál alatta, mássz át felette kerüld ki ugord át férj el közte stb... Itt a futás mint mozgásforma folyamatosan agyon törve-szabdalva, rettenetesen kellemetlen volt! Le a kalappal az építők előtt!
Aztán jött az első OCR akadály ahol egy vas keretben láncon felfüggesztett gumikon kellett átkelni a millió bála és homokkupac fel le fel le után! Meleg volt a ligetes erdős szakaszon ez nem is volt gond, de ahova betűzött a nap, hát, na! Tovább haladva jó mély homok gödrökben és magas kupacok között volt kialakítva 3 vizes akadály, ahol kúszni gázolni szenvedni tökéletesen lehetett. Okos ötlet volt, hogy folyamatosan folyt rá a víz, ezért ez felért egy frissítő ponttal. Majd jött egy "futós" rész ahol akadályok nem voltak csak a természet adott ismét kihívást a mély homokkal és millió kanyarral fűszerezett pályán. Viszonylag kis területen szuperül szalagozott labirintusban haladtunk végig. az utolsó 200 m egy katonai teherautó alatt egy vizes medence és két OCR akadály nehezítette meg még a dolgunkat. Két körös volt, így a verseny durván 10 km hosszú volt.. Célba érkezés után, ami furcsa volt, hogy nem volt lehetőség a frissítésre és hogy az érmeket pólókat csak bóklászás után kaptuk meg erre arra terelgetve, nem volt finisher zóna...
Összességében mocskos módon lefőtt a kávé, köszönöm az élményt és a pályaépítő tervező csapat előtt le a kalappal, nagyok vagytok igazán!
Beszámoló és fotók: Ulrich Gábor
