"Egy jól átgondolt gyakorlatsor és némi kitartás egyvelege csodákra képes."

2018. július 10. 15:30 - sebiszabi

Interjú Szabó Dáviddal, Spartan Európa Bajnokkal

36751478_1838763126419467_7099165316302766080_o.jpg

A hétvége kétségkívül legnagyobb eredménye, hogy Szabó Dávid a debreceni STG tagja a franciaországi Morzine-ben rendezett Spartan Európa Bajnokságon a férfi 18-24-es Age Group kategóriát megnyerte, ezzel Európa Bajnok lett. Elképesztő teljesítmény, elképesztő idővel nyomta le a brutálkemény pályát (3.46). Gyorsan ki is faggattuk, amint hazaért, így az élmények még frissek és ropogósak. 

Először is gratulálunk ehhez a hatalmas teljesítményhez!
Nagyon szépen köszönöm!

Melyik versenyeddel kvalifikáltál az EB-re?
A februárban megrendezett Valčianska dolina Sprint futamon szerettem volna kvalifikálni magam az EB-re, viszont az csak akkor teljesült volna, ha az Elite csapat kategória helyett Age Group ban álltam volna rajthoz, mivel úgy dobogósként sikerült volna az időeredményemmel jó helyezést elérnem. A hivatalos kvalifikáció az áprilisi Nagykanizsa Sprint-en lett végül kiérdemelve a korosztályos 2. helyezésemmel, ami egyben az első Spartan dobogóm is volt egyben.

36780828_2110946832310976_8486365982552489984_n.jpg

Azt egy előzetes pályarajzon láthattuk, hogy brutál pályát raktak össze, 18km + 1800m. Versenyzőként mennyire volt kemény? Milyen korábbi versenyedhez tudnád hasonlítani?
Az igazat megvallva, ez a pálya volt az eddigi legnagyobb kihívást jelentő versenyem. A táv és a szint önmagában nem is lett volna olyan kimerítő, ha nem párosult volna a lánc- és homokzsák cipelésével egy több 100 méteres meredek emelkedőn felfelé, ami után (a várakozásaimmal ellentétben) lefelé kocogni koránt sem volt pihentető. Összességében az akadályok szuperül voltak elhelyezve, egyiket sem lehetett lazán venni. Zöldfülűként nem volt még szerencsém hasonló versenyhez, így nem tudom viszonyítani hasonlóan nehéz pályához.

Melyik része volt a legnehezebb?
Számomra egyértelműen a 20. km-nél elhelyezett homokzsákcipelés volt, miután azt megelőzően azzal biztattak az alacsonyabb hegycsúcsnál, hogy már csak lefelé kell futni, nincs már komoly akadály. Mint kiderült, akadt még mivel megküzdeni.

Büntizned kellett? Vagy hibátlanul teljesítetted a pályát?
Ahogyan számítottam rá, a finish-ben található multi rig-nél elhamarkodtam a helyes technika kiválasztását, így a 4. spartan head-et már nem tudtam elérni a monkey és rope-öt követően. Kőkemény 30 burpee egyesével számolva a Marshall szigorú tekintetével fűszerezve.

 

Általában az AG versenyzőket együtt engedik el? Most is így volt?
Az Elite férfi 08:00-kor, az Elite női 08:10-kor, majd az én AG futamom 08:20-kor rajtolt, amiben a 18-24, illetve a 25-29 éves korosztály rajtolhatott együtt. Ezt követően indult a többi AG futamom 10 perces időközönként.

36729146_690582294616366_4003230933749596160_n.jpg

Szóval akkor nem nagyon tudtad verseny közben, hogy hol is állhatsz éppen?
Egészen a verseny közepéig teljesen biztos voltam abban, hogy vezetem a korosztályom, mivel a 08:20-as heat mezőnyét vezettem egy nagyon eltökélt spanyol versenytárssal. A rossz töltésnek köszönhetően a cipelős feladatoknál már nem tudtam magamból átlagon felüli teljesítményt felmutatni, így voltak, akik megelőztek felfelé. Fogalmam sem volt, melyik korosztályba tartoznak, így csak reménykedni tudtam, hogy a szerencse most sem hagy el.

 

Csak a végén tudtad meg, hogy nyertél?
Csak akkor tudtam meg az aktuális helyezésem, amikor a szintén az STG Debrecen színeit erősítő társam megnézte a tablet-en mi is a helyzet és döbbenten reagálva a végeredményre nem tudtam elhinni: ELSŐ HELYEZETT! EZ KOMOLY??? Á, nem lehet…

 

Volt-e olyan akadály, amit még Te nem láttál, vagy a CEU-ban nem “divat”?
Számomra a totál új akadályt a ’Twister’ jelentette, amit korábban csak videókon láttam hogyan kellene hiba nélkül végrehajtani. Ami még szokatlan volt, az a sima terepháló alatti kúszás, ami nem igazán jellemző a CEU régióban, viszont az Extreme Trail Hungary SE szervezésében már találkoztam az akadállyal Tokajban tavaly szeptemberében. Kétség kívül nem nehéz alatta átmenni, mégis meglepett, hogy a Spartanon előfordulhat.

 

A helyszín különlegessége mellett volt-e, olyan kuriózum, ami tényleg emlékezetessé tette a versenyt, vagy amiből látszott, hogy ez itt egy EB futam és nem egy sima beast?
A környezeti adottságokat teljes mértékben kihasználták a szervezők, ez tény. Egy rövid síkfutást követően kilométereken keresztül haladhattunk vertikálisan, néha 1-1 akadállyal találkozva. Külön nem tudok olyan dolgot kiemelni, ami igazán EB futamra emelte volna a pályát.

spartan-race.jpg

 

Debreceni vagy, arra nem igazán vannak még dombok se, nemhogy Alpok méretű hegyek. Hogy készülsz általában a terepfutás részekre?
2017-2018-ban a debreceni képviselet megmutatta számos versenyen, hogy nem feltétlen kell hegyvidéki környezet a felkészüléshez. Egy jól átgondolt gyakorlatsor és némi kitartás egyvelege csodákra képes.

Azt tudom, hogy a debreceni STG tagja vagy. Mennyit készültél erre a versenyre?
Az előző választ kiegészítve tudni kell, hogy főként Egerben tartózkodom az év túlnyomó többségében, így a Bükk az én edzőpartnerem. Az Eged-hegyre felfutva máris a turistaútvonalat követve futhatok egy Supert, egy Beast-et vagy akár egy Ultrát is, ha a távokat nézzük. Heti 2, de leginkább csak 1 napot pihentem, a többi napon futottam, illetve szabad testsúlyos gyakorlatokkal erősítettem.

Melyik része tetszett leginkább a versenynek?
Amikor felértem a Pointe de Nyon hegycsúcsra, ami 2000 m felett figyeli a körülötte elterülő vidéket, nem mellesleg ott volt elhelyezve az A-Cargo. Nem minden nap tud az ember 2000 m felett bukfencezni a hálón lefelé.

A verseny közben tudtál-e figyelni a tájra? Vagy csak toltad, mint az állat? :)
Igaz, hogy a hegycsúcsra felérve éltem át a legszebb pillanatokat, de valóban csak pár pillanat erejéig, mert ha menni kell, akkor menni kell

36942347_2114395525299440_698889422141128704_n.jpg

 

Az átadó ceremónia mennyire volt emelkedett, jól szervezett? Tényleg éreztették veled, hogy ez most igazán különleges pillanat? Mesélnél erről?
A ceremónia… Már azt sem volt könnyű kideríteni, hogy melyik fesztiválterületen lesz, mert ugye kettő is volt. CEU-s szokáshoz híven az foglalkoztatott a leginkább, hogy mikor kell magam a személyi igazolványommal igazolnom, nem-e vagyok egy csaló stb. de csak egy jót mosolyogtak miután megkérdeztem tőlük, majd annyit válaszoltak, hogy: "If you want…but I don’t mind. :)" Ott nem néznek ilyesmiket. A konferálás már tetszett, ott tényleg próbálta a speaker hangulatba hozni a közönséget és a helyezetteket, megvolt a ’feeling’! 

Viszont semmit sem ért volna a speaker hangereje, ha nincs ott a MAGYAR SZURKOLÓTÁBOR!!! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDEN KEDVES MAGYARNAK, AKI FELEJTHETETLENNÉ TETTE A PILLANATOT! :) AROO! :)

Még egyszer büszkék vagyunk rád és hatalmas gratuláció!
Köszönöm szépen, remélem még lesz alkalmam hasonlóan szép eredményekről beszámolnom a magyar színeket képviselve!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr7014104877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása