Nyár derekán a döglesztő melegben az osztrák Erzberg melletti bányában rendezték meg idén is a Rock@Man/Woman Dirt Run versenyt. A buliról egy jó barátunk írt egy részletes beszámolót, (ide kattintva lehet olvasni) a női versenyt pedig hatalmas fölénnyel Csernák Enikő nyerte. Kis túlzással már kipihente magát, mire a második helyett beért. Gondoltuk, meg is kérdezzük élményeiről. Interjú.
Először is gratulálunk a győzelmedhez. Elképesztő teljesítmény!
Köszönjük szépen, mindig többes számban mondom, hiszen egyedül erre sosem lennék képes, Zoli [Varga Zoltán Csaba, aka. Varga's Creation - a szerk.] támogatása nélkül.
Egy ismerősöm, amikor befejezte a versenyt, ennyit írt: “Ez jövőre mindenképpen próbáld ki!” - Tényleg ennyire király volt a verseny?
Igen, minden más versenytől eltérő. Ehhez hasonló nincs. Egyedülálló, mivel az ércbánya adottságait és eszközeit használják fel, egy OCR versenyhez sem hasonlít. Itt van agyagos, ragadós, vizes tereptől kezdve, a köves, csúszós letörések és emelkedőkön át, a vonatsínen futásig - erdei terep, katonai silók, víztározók, jéghideg vonat alagutak, amiknek a tetejéről talán mészkőcsapok lógnak és még sorolhatnám. Tehát számomra kihagyhatatlan, jövőre is ott leszek.
Mikor érkeztetek a helyszínre, sikerült körbejárni a környéket?
Aznap hajnalban indultunk, úgyhogy nem igazán volt pályabejárás, a rajtig egy óránk volt. De igazából ide azért jöttem, hogy a hegyi futásomon javítsak, minél több kilómétert tegyek a lábamba és mindenfajta megfelelési kényszer nélkül fussak egy jót.
Az eredményed alapján kimondhatjuk, hogy igazán jó formában sikerült elkapni a versenyt?
Valóban kezdek formába lendülni. Nekem most az az elsődleges, hogy 3-4 órás terhelésekhez szokjon a testem és minél több szintet fussak. Idén és jövőre már csak beast-eket és ahhoz hasonló távokat fogok futni. A szülés után a sprintre és superre lettem felkészítve, illetve inkább egyenes és gyors pályákra, ez megmutatkozott a mornize-i EB-n is. A célom, hogy dobogón álljak pár éven belül. Így hát már most nekiálltunk csiszolni azt, amit kell. Vagyok annyira szívós és erőszakos - vagy mondhatjuk kitartónak is -, hogy nem adom fel, amíg nem érem el azt, amit várok magamtól.
Okés, hogy hosszú volt a verseny, de 26 km-et ekkora előnnyel nyerni...Mennyire volt erős a mezőny? A férfiak között hova lett volna jó az eredményed?
Mivel a második nőt 30 perccel vertem, így nem mondhatom, hogy erős volt a női mezőny, de én a férfiakkal futottam - mentem, amit bírtam. Maximálisan kifutottam magam. Abszolútban, vagyis a férfiak között 6. lettem. Ismerem azokat, akik előttem értek be, mind kiváló futó, így elégedett vagyok a teljesítményemmel. Az eredményem 2ó 52p lett. 26 km és 1380m szint.
Számoltad, hogy mennyi akadály volt? Fel tudnál idézni pár olyat, ami tényleg durva/meglepő/szokatlan?
Az akadályok...hát igen...a legtöbb az első 6-7 km-en volt, szinte 100 méterenként, szóval fárasztó volt az eleje, a többi komfortosan volt elosztva a pálya többi szakaszán, illetve a befutásnál a fesztiválterületen. Ami a legjobb, testet kicsit megzavaró akadály volt, az a 30 fokos melegből befutni a jéghideg vonat alagutakba, ahol olyan hideg volt, hogy a hajhagymáim is fájtak. Alig vártam, hogy kiérjek és kiolvadhasson a testem. Ebből kettő is volt, nagyjából 1 km hosszúak voltak. A sínek pedig csúsztak a párától. Ja és persze vaksötét volt benne - az nehogy elfelejtsem mondani... :) Sok markolóra (és -ba) kellett mászni. Volt lajhárbár fémsodronyból, ami kellemesen vágta az ember lábát. Beton víztározóba be- és kimászás. Volt rengeteg traktorgumi mászás, szikla-, kő- és sörös rekesz cipelés. Ballonokon ugrálás vízben, rengeteg csőben kúszás. Kúszás szögesdrót alatt. És persze a természetes akadályok: hegy, szikla és letörés minden mennyiségben, hiszen a verseny szlogene is az, hogy hódítsd meg a hegyet!
Az élményhez mennyit adott hozzá szerinted a helyszín és mekkora százalékban a nagyszerű szervezés miatt lett ennyire jó a Rock@Man Dirtrun?
A szervezés tökéletes volt, egyetlen negatívumot se tudnék mondani, és a helyszín az valami csoda. Eláll az ember lélegzete, főleg az érchegy csúcsáról elindulva lefelé. Volt valami kristály is az erdőben, ami lilán csillogott. Olyan volt, mint az ametiszt, kis varázserdő. Ez jutott eszembe, mikor megláttam.
Ha egy sorrendet kéne felállítanod magadban ezek közül: Rock@Man Dirtrun, SR Oberndorf, Predator Race. Mi lenne a sorrend?
Oberndorfban én tavaly csak sprintet futottam, ami nem ment fel a vízesésekhez, így az annyira nem varázsolt el. A Predator Race versenyek inkább akadályokban nagyon erősek, szóval nálam a sorrend: Rock@Woman, Predator és Oberndorf. Talán az idei Oberndorfi beast után megváltozik a véleményem. :)
Visszatérve a versenyre: melyik volt a legnehezebb része, melyik volt a legkeményebb akadály?
Egyik akadályok sem volt olyan, ami teljesíthetetlen lett volna, a szint, a folyamatosan alólam kicsúszó vagy épp rágördülő sziklák-kövek vették ki a legtöbb energiám.
Itt mi volt a szabály az akadályokra? Hányszor lehetett próbálkozni, mi volt a büntetés (volt-e egyáltalán) stb.?
Nem volt büntetés, de itt katonák álltak az akadályoknál, ők figyeltek és irányítottak. Bárhányszor nekimehettél az akadályoknak, a lényeg az volt, hogy teljesítsd.
Sikerült azért élvezni is a versenyt, a tájat, a környéket?
Idén Morzine-ban letudtam a teljesítési kényszeremet, itt tehát azért futottam, hogy jól érezzem magam és új élmények érjenek, motiváltabb legyek és persze sok hegyet fussak. Persze, szerettem volna azért nyilván címet is védeni. Maximálisan sikerült gyönyörködnöm a tájban, új akadályokat kipróbálnom és nyernem is. :)
Mi az idei szezon következő állomása? Hol fogsz legközelebb dobogóra állni? :)
Most szombaton egy 10 km-es Dirtrun pályát próbálok ki Burgerlandban egy homokbányában [Wildsau Dirt Run - a szerk.]. Kíváncsi leszek :P Még Dirtrun-on nem futottam. Utána pedig Oberndorf Beast.
Köszönöm az interjút!
Én köszönöm, hogy kíváncsi voltál az élményeinkre! :)
