Szeptember 1-én lezajlott a VulcanRun Celldömölkön, ami a Swietelsky Hungarian Military Survival Run szervezőinek az MSR futamaihoz képest könnyebb, a nagyobb néptömegekhez szóló versenye. 

Amint meghirdették a VulcunRun-t az MSR Open futama után, rögtön tudtam, hogy itt a helyem, hisz a korábbi tapasztalatok alapján csak jóra számítottam a szervezőktől. Nem is ért csalódás. 

Hajnalban indulás Budapestről, jócskán ráhagyva a hivatalos menetidőre, nehogy lemaradjak a futamomról, az mégis milyen ciki lenne már. Reggel 8-as érkezés, a közeli benzinkúton rövid eligazítás, a benzinkutas tud a versenyről, úgy látszik, ez nagy eseménynek számít a kisváros életében. Mire megérkeztem az esemény helyszínéül szolgáló Vulkán Gyógy- és Élményfürdőhöz, gyakorlatilag leszakadt az ég, hatalmas vihar érkezett, dörgött, cikáztak a villámok. Versenytársaimmal kissé elszomorodva néztük a vizes akadályokat és az ömlő esőt, így azért kevésbé lenne "fun run" az esemény. Rövid eligazítás, rajtcsomagfelvétel, technikai ismertető az akadályokról és arról, hogy hogyan kell használni az ujjunkra szerelt chipet (az MSR-rel ellentétben itt minden sikeres akadály után a chip használatával kell igazolni az akadály teljesítését), és lassan el is lőtték az első rajtot. Hirtelen ötlet a szervezőktől, katonák vagyunk vagy mi, induljunk 10 db fekvőtámasszal a rajtból, ezzel is egyedi hangulatot teremtve.

Mintha az égiek is szeretnék a szervezőket, 10 perc múlva elállt az eső, lassan kisütött a nap és a verseny teljes időtartama alatt az eredményhirdetésig így is maradt. Az a sár, amit a reggeli zuhé okozott, pedig még pont kellett is a pályára és a mezőre, hisz akadályfutó verseny nem is igazi verseny sár nélkül. 

10 percenként voltak a rajtok, 20 fő indult egy rajtban, és csak az első 1-2 akadálynál volt tömörülés, utána szétszéledt a mezőny. 18 akadály állt előttünk. A rajt után rögtön egy alacsonyabb palánkkal indultunk, majd homokban autógumi-húzás szögesdrót alatt, és még egy rövidebb majomlétra-autógumi kapaszkodós kombó. Ezt követően kifutottunk a fürdő területéről, és egy magasabb palánk átugrása után rögtön egy patakban úszós feladat következett, nemcsak rövid merüléssel, hanem nagy gumikerék alatti átúszással. Most már legalább tök vizesek vagyunk, az eső sem árthat, sőt, a napsütés is csak jól jöhet. Rövid kötélmászás, majd ráfordultunk egy jól futható, sík szakaszra, némi szalmabála-átugrással vegyítve. Igazi élmény volt a vasúti sínre tolt mozdony többszöri átmászása, ritkán csinál ilyet az ember lánya. Rájöttem, vasúti sínen futni nem is olyan könnyű, pont nem jön ki jól a lépés - figyelni kell, talpfára vagy a köztes kavicsos rétegre érkezem, az egyik megoldással túl aprókat lépek, a másikkal meg túl nagyot.

Tartom a tempót az előttem lévő fiúkkal, majd egy éles kanyar után egy konkrét veteményeskerten átgázolva elérkezünk egy újabb mászós akadályhoz: gerendán átkúszás után egy hálós állványon kell felül vagy alul átmászni. Haladunk, autógumik alatti kb. 10 cm-es résen átpréselődés után elérkezünk egy, az MSR-ről már ismerősnek tűnő akadályhoz: fába vájt lyukakon kapaszkodjunk át az állványon, segít a közepén elhelyezett kötél kicsit útközben megpihenni. Első itatópont, bőséges választék: víz, izotóniás ital, banán, meg még volt más is amire nem emlékszem... Na most jön a pályában a szint, elindulunk fel a Ság-hegyre, első akadály egy bunker, amelyben a sötétben az össze-vissza kifeszített kötelek között kellett átmászni. Rögtön beugrott Vincent Cassel híres capoeira jelenete az Ocean's Twelve-ből (megvan?), ahogy a lézersugarak között táncolva jut át a nagytermen. Próbáltam a jelenetre emlékeztetni a chip-leolvasót tartó fiatal fiút a bunker végén, de valószínűleg nem látta a filmet, mert nem értette, hogy miről hadoválok. Jön a mászás, sáros, csúszós hegyoldal, már nagyon vártam ezt a részt. Kis tekergés után előbb egy hosszabb, majd sok rövidebb lépcső (Brassópoiana utánérzés), hétvégi házak, szőlősbirtokok, szőlőtőkék között csapatunk fel a hegytetőre. Stílusosan, memory a legtetején, imádnivaló: most már azt is tudom, hogy 279 m magas a Ság-hegy, valamint, hogy vulkanikus tanúhegy, és hogy az úszást a Téglagyári-tóban abszolváltuk. Cuki memory-kérdés: jössz-e a jövőre is? - a lehetséges helyes válasz: igen!!!

Lefutunk a vulkanikus völgybe, figyelnem kell, hogy a lábam alá nézzek és ne a gyönyörű tájat bámuljam, a völgyre rácsodálkozom: úristen, de szép! Nincs idő bámészkodni, jön a cipelős akadály, megállapítom, hogy a bazaltkődaraboknak van azért súlya. Indulunk le a hegyről, újra jól futható egyenes és lefelé menő szakaszok, a szőlőtőkék közötti sárban futás a klasszikus tokaji Spartan Superre emlékeztet. Az egyik szőlőbirtoknál memory recall és frissítőpont, a vízen és az izotóniás italon (meg egy sor más dolgon kívül) esküszöm, volt kisfröccs is! Óriási ötlet! 

A táv kb 9 km volt, a szintemelkedés kb 300 méter. Pont egy kellemes táv, kellemes emelkedővel, kellemes, nem túl nehéz akadályokkal. A frissítőpontok jó helyen voltak, jól felszerelve. A szervezők rengeteg embert (barátot, önkéntest, tűzoltóságot, civilben lévő katonákat, stb) mozgósítottak, minden fordulóban állt valaki, aki mutatta az utat, minden akadálynál voltak segítők, a chip-et leolvasók, fotósok. A szervezők teljes Celldömölk és környéki baráti köre mozgósításra került, a helyi focicsapattal egyetemben. Mindenki kedves volt, segítőkész és mosolygós. A versenyzők a gyógyfürdőt további térítés nélkül használhatták, hideg- és melegvizes medencékkel, akár családi programnak is kiváló, míg anya vagy apa fut. 

Az eredményhirdetésnek megadták a módját, a város polgármestere adta át Lendvai Gábor főszervezővel együtt a díjakat, Életkor és nemek szerinti kategóriánként történt a díjazás, a díjak pedig igazán különlegesek és helyspecifikusak voltak: gránitlapra ragasztott bazaltkövek. Az a szerencse ért, hogy mivel kategóriámban én voltam most a leggyorsabb, hazavihettem egyet ebből az igazán különleges díjból (aminek van súlya!!!) Az egyetlen kritikai észrevételem a versennyel kapcsolatosan, hogy a fair play nevében az abszolút kategóriában esetleg célszerű, hogy a férfiak és a nők abszolút díjazása külön történjen, ne pedig ömlesztve. 

Egyebekben minden téren csak superlativusokban tudok a versenyről beszélni, igazán kellemes, futható és szerethető a pálya, kellemes környezet, mosolygós, felkészült, lelkes szervezők és önkéntesek, kisfröccs ahol kell, jó hangulat. Hogy a memory egyik kérdésével zárjam a beszámolót: Visszajössz ide jövőre is? - IGEN!!!!

Beszámoló és fotók: Maklári-Papp Judit
Videó: Chabada Péter