Gearbest újabb ajándéka egy akciókamera, egy ThiEYE márkájú cucc, abból is a T5-ös típus. Nyilván nem lehet kikerülni, így menjünk is gyorsan elébe a dolgoknak: ez egy GoPro klón. Szinte milliméterre egyforma a két cucc. Pár eltérés nyilván van, erre ki is térünk, de erőteljes prekoncepcióm volt a teszt előtt, kíváncsi voltam, hogy csak külsőleg sikerült kopizni a Hero sorozatot, vagy belsőleg is. A válasz több, mint meglepő.
Még tavaly december elején ment nagyon egy Csanya által kirakott poszt a hazai terepfutás iránt érdeklődő emberek között a facebook-on. A téma az volt, hogy a Spartan bejelentette, hogy az USA-ban 2019-ben elindítja a Spartan Trail Series-t, ami "csak" terepfutás, akadályok nélkül. Kis élcelődés volt ez, ártatlanul cinkelve egy kicsit az egész akadályfutó közösséget, akik természetesen a kellő vehemenciával meg is érkeztek a poszta reagálni. Ez után kerestük meg Csanyát, hogy beszélgessünk egyet erről a sztoriról. Aztán az lett belőle, hogy futottunk egy laza 10 km-t a Budaiban a tél első hóesése után és csak dumáltunk-dumáltunk egy csomó mindenről. Aztán egy tea mellett még beszélgettünk egy háromnegyed órát, akkor már magnóval.
Idén végre közelebbről is megismerkedhetünk a Dragon Race nevű sorozattal, ami az ország túlsó felén nyilván ismerősen cseng, de itt a nyugati végeken már csak halk suttogás. Nekünk Figura súgta a fülünkbe sárkány hírét és kaptunk is gyorsan az alkalmon, hogy a részünkről csúnyán elhanyagolt versennyel kapcsolatban interjúzzunk Margitics Zoltán főszervezővel. Pláne, hogy február 9-én téli bulival jelentkeznek Dragon Ice néven. Szóval ha mákotok van, akkor a Sárkány torka befagy és tutiállat buli lesz...
Még december végén tettük közzé kérdőívünket, ami azt kívánta megmérni, hogy ki hogyan látta a 2018-as évet a hazai akadályfutó-versenyek tekintetében. Kíváncsiak voltunk arra, hogy hány versenyen voltatok, hogy értékeltétek az egyes versenyeket, melyek a fontos szempontok, amikor egy versenyre ráböktök, milyen utóélete van egy adott versenynek. Ezekből az adatokból két részben igyekszünk okos megállapításokat levonni, kezdjük a kérdőív első felével.
Január 12-13-án rendezték meg Kaprun síterepén ez első osztrák téli super és sprint versenyt. A szombati super távja 15 km körül volt 600 m szintemelkedéssel, a vasárnapi sprint nagyjából 7 km volt, 350 m körüli szintemelkedéssel. A téli versenyen nagyságrendileg 1700 fő indult, akik közül szép számban kerültek ki magyar versenyzők is.
2018-ban egy igazán üde színfoltként jelent meg a hazai OCR színtéren a Malibu Run. Ott voltunk és írtunk is élménybeszámolót a visegrádi első rendezésről. Pár napja dobták be a szervezők, hogy az idei évre már két bulival kedveskednek a magukat összebilincselni szándékozó pároknak. Ennek apropóján kérdeztük meg a szervezőket néhány dologról.
2018 végén jött egy lehetőség a Gearbesttől, hogy együttműködés keretében ők adnak számunkra releváns kütyüket, mi pedig tesztelünk és és lehetőség szerint jókat írok róluk. Első nekifutásra egy okosórát és egy akciókamerát kaptunk. Ezek közül mai írásunk tárgya az okosóra, konkrétan az F18 No1 jelzésű GPS-es sportóra.
Hiába a viszonylag nagy távolság és a kőkemény téli időjárás, mégis rengeteg magyar versenyzőt érintett meg a múlt hétvégére időzített kapruni téli Spartan buli. A sok magyar résztvevő természetesen szállította a csodaszép eredményeket: Age Gruop-ban 1 arany-, 2 ezüst-, 4 bronzérmet sikerült elhozni a sok top 10-es hely mellett. De ami miatt mégis Csernák Enikővel beszélgettünk, az a női elite harmadik helye, ami év elején, bőven az alapozó időszakban bravúros eredmény.
Az Extreme Trail Hungary SE immáron második alkalommal rendezte meg a Tarcal-Tokaj Kör elnevezésű terepfutóversenyt, 2018. december 29-én. A karácsonyi bejgli ledolgozásaként a versenyzők kedvüknek és vérmérsékletüknek megfelelően 3 távból választhattak: 5 , 10 vagy 21 km közül. A verseny teltházzal futott, már napokkal az aktuális dátum előtt lezárták a nevezési felületet a szervezők.
Az Extreme Trail Hungary Sportegyesület versenyei iránti érdeklődés nem véletlen, mindig egy profi, jól szervezett, kiváló hangulatú, támogatókban és szponzorokban gazdag versenyt várhatunk, és persze, kaphatunk. Most sem volt ez másként.
Az odafelé úton tapasztalható kora reggeli ködös – párás időjárás eleinte nem sok jóval kecsegtetett, de mire elrajtolt az első, félmaratoni távot futó tömeg reggel 9-kor, már kisütött a nap (nemhiába, szeretik a szervezőket az égiek :)). A verseny a tarcali Majoros Pincészettől indult, szintúgy mint tavaly, és oda is érkezett vissza. A 3 táv egy része együtt futott, itt különböző színű szalagozást követhettek a versenyzők.
A 21 km-es távról tudok nyilatkozni, mert én személy szerint azt futottam, csakúgy, mint egy évvel korábban is. Volt benne szint bőven (1100 m), több is, mint a tavalyiban. Útvonalvezetésre is kissé más volt, sok esetben, ahol tavaly felfelé futottunk, most lefelé, és fordítva. A verseny előtt esett hó és az olvadás nem kedvezett a pálya körülményeinek, alig volt benne igazán futható rész. Az esetek döntő többségében cipőnkön darabonként 5-5 kg sárral megküzdve próbáltuk a tempót tartani. (Megjegyzem, e tekintetben Tokajban sosem csalódunk J). A fentebbi részeken havas, jeges, csúszós szakaszokon is futottunk, engem egy hatalmas esés egy csúszós domboldalban figyelmeztetett arra, hogy talán óvatosabban kellene a meredekeken haladni. Felmásztunk a tokaji tv-toronyig, átfutottunk Tokaj főterén, visszafelé megmásztuk a tarcali Áldó Krisztus szobor előtti lépcsőket (jól esett!). Mi néhányan persze, szokás szerint, elnéztük a szalagozást és letértünk a helyes útról, így kb. egy 20 fős csapattal pár extra akadályt is teljesítettünk (kerítésmászás és ilyesmi…), hiába, akadályfutóként biztos hiányzott nekünk némi változatosság.. :)
A félmaratoni távon 3, jól elhelyezett frissítőpontot kaptunk, gazdag kínálattal. A célban forró tea és leves (a legjobb ilyenkor!). A befutó utáni eredményhirdetés igen alapos volt, jó hosszúra is nyúlt, a 3 táv összes korosztályában kihívni a dobogósokat a színpadra nem 2 perces mutatvány. Sebaj, ez az a verseny, ahol szinte már mindenki ismer mindenkit, legalább volt idő közben hazánk különböző tájairól érkezett barátainkkal, versenytársainkkal megváltani a világot. A tombolát persze muszáj megvárni, mert annyi a nyeremény, hogy konkrétan mindenkinek jut valami, aki megvárja a sorsolást – ezért a szervezőknek külön is gratula!
Összességében, amiért jöttünk, megkaptuk, nem csalódtunk most sem. Jól időzített, a téli punnyadásban a legjobbkor szervezett évzáró és óévbúcsúztató verseny, jól kitalált, élvezetes és kellően nehéz nyomvonallal, kiváló hangulattal és rengeteg szponzorral. Biztos, hogy jövőre is bérelt helye lesz ennek a versenynek a naptáramban!
Beszámoló: Maklári-Papp Judit
Fotók: Tóth József Figura
Buti Dávid barátunk három év kitartó Spartan karrier után úgy döntött, hogy méltó módon igyekszik lezárni ezt a fontos szakaszt az életében: elmegy Izlandra az Ultra VB-re és kiteszi a sarkkörre azt, ami benne van. Így lett egy korosztályos VB ezüstérem a jutalma, egy csomó élmény a csoda izlandi világról, meg egy überbrutál verseny emléke, amit most itt megpróbálunk átadni nektek.