Január 12-13-án rendezték meg Kaprun síterepén ez első osztrák téli super és sprint versenyt. A szombati super távja 15 km körül volt 600 m szintemelkedéssel, a vasárnapi sprint nagyjából 7 km volt, 350 m körüli szintemelkedéssel. A téli versenyen nagyságrendileg 1700 fő indult, akik közül szép számban kerültek ki magyar versenyzők is.
Az első ausztriai téli spartan kellő kuriózumnak bizonyult ahhoz, hogy magyar honfitársaink nyakukba vegyék a világot és elutazzanak a jópár órányi autóútra található híres és hírhedt síterepre tervezett spartan versenyekre. Az előzetes időjárási információk szerint Ausztria bizonyos területein, így például Salzburg környékén és a közeli sírégiókban a hegyen 3 méteres hóra lehetett számítani, járhatatlan utakra, behavazott falvakra. Mivel a versenyt megelőző egy-két napban már nem volt hóesés, továbbá a spartan helyi vezetősége közleményt adott ki arról, hogy a zord időjárási körülmények ellenére is megtartják a versenyt, semmi sem akadályozott meg bennünket abban, hogy ténylegesen részt is vegyünk a WEU régió 2019-es első téli versenyén.
A super gyönyörű útvonalon vitt végig bennünket, első 8 km-e csak és kizárólag fel- és lejtmenetből állt, viszonylag nagy hóban, hidegben, jeges és lefagyott akadályokon. Én rögtön úgy kezdtem, hogy a jéggé fagyott és csúszós Z-falról kb. a második fogásnál lecsúsztam. A büntető burpee majdnem jólesett, kissé átmelegedtem tőle, az viszont nem, hogy számosan elhagytak burpee közben. A WEU-ban az Age Group futamok indításánál egy nagy közös futamban indulnak a férfiak, és ezt követően egy közös futamban a nők, függetlenül az életkori kategóriáktól.
Felfelé és lefelé egy nyomvonalban lehetett haladni, előzni nemigen vagy nehezen, ha letér valaki a kitaposott jeges, csúszós ösvényről, rögtön mély hóban találja magát, futni szinte lehetetlen. Lefelé lehet tolni, de azért vigyázva, simára fagyott ösvény az is, túlzottan vagánykodni nem érdemes. Az Olympos is jéggé fagyva, a zsákcipelés zsákja nem hajlik, viszont legalább a cipelős akadályok távjai rövidek, inkább jelképesek. A 8. km környékén felfutunk a helyi várba, végig a lépcsőkön, zeg-zugokon, nagyon hangulatos. A várkert udvarán hógolyó-dobás, a színpadon büntető burpee, néhányan ülnek a nézőtéren, biztatnak, kiabálnak. A vár után egy nagyon hosszú egyenes, jól futható szakasz következik, itt lehet tolni rendesen, bár annyira fehér és szikrázó a hó, hogy alig lehet látni, hunyorgunk. Próbálok behozni valamit a rengeteg burpee miatt elvesztegetett időből, részleges sikerrel. A pálya útba ejti a helyi termálfürdő kertjét, ahol melegvízben ücsörgő családapákat és családanyákat szórakoztatunk el a twister nevű akadályon való próbálkozásainkkal. A faluban a cél felé haladva elhaladunk egy sebességmérő automata mellett, vicces, hogy az méri az elhaladó futók tempóját is. A cél előtt még Hercules, dárda, multrig, majd egy jól megrakott, majdnem derékig érő tűzön átugrás és aztán jöhet a jól megérdemelt eufória.
A másnapi sprint szinte egy az egyben a super táv eleje volt, talán kevéssé lefagyva mint előző nap. Itt már tudtuk, mi fog történni. Nekem az előző napi tanulságos futamhoz és rengeteg büntetőhöz képest a sprint jól ment, az utolsó akadályig hiba nélkül mentem, életemben először a dárda is bement. Nem is hittem el, csodálkozó arccal néztem, úgy kiabált rám Karaba Tünde meg a helyi önkéntes, hogy haladjak már, mert ez így oké. Majd végig mentem a cél előtt 50 méterre lévő multirig-en, az utolsó fogásnál pedig melléütöttem a csengőnek 2 centivel és egy hatalmasat estem hanyatt, egy percig levegőért kapkodva. Itt Tünde gyönyörűen átment, miközben én lenyomtam a (most nagyon rosszul eső) 30-at. Még egy slippery wall, a tetején mikrofonnal ül a szpíker és próbálja szóra bírni a versenyzőket, több-kevesebb sikerrel. Cél, tűzugrás, a szokásos érem a nyakba, gazdag kínálat a befutónál.
A super eredményhirdetését szombat este a rendezők berakták a várba, amit utána élőzenés koncert követett. Sok magyar díjazottunk volt, elit és szinte minden Age Group kategóriában is állt magyar a dobogón. A sprint eredményhirdetése nem volt ennyire fancy, azt vasárnap délután a szakadó hóesésben lezavarták a fesztiválterületen. Szerencsére itt is akadtak magyar dobogósok szép számmal.
A versenyek után regenerációképpen pár órát még eltöltöttünk a helyi termálfürdő melegvizes medencéjében, amit előző nap csak a twisterről láttunk. A csapatban volt, aki a futamok után azonnal ment vissza síelni, boardozni a hegyre, volt, aki pedig az egyik verseny helyett a 3000 m feletti gleccserhez kirándult. Összességében egy eredményes, sportos, wellnessel tarkított hosszú hétvégére sikeredett a kapruni kiruccanás.
A szervezők nem viccelnek – a verseny másnapján meghirdették a 2020-as téli kapruni spartan időpontjait is hirtelen felindulásból be is írtuk a naptárunkba azonnal….
Beszámoló és fotók: Maklári-Papp Judit
