Buti Dávid barátunk három év kitartó Spartan karrier után úgy döntött, hogy méltó módon igyekszik lezárni ezt a fontos szakaszt az életében: elmegy Izlandra az Ultra VB-re és kiteszi a sarkkörre azt, ami benne van. Így lett egy korosztályos VB ezüstérem a jutalma, egy csomó élmény a csoda izlandi világról, meg egy überbrutál verseny emléke, amit most itt megpróbálunk átadni nektek.

OCR Mag.: Néztem az élő videót a verseny után. Tudsz már járni? �
B.D.: Úgy néz ki, rendben leszek! A röntgen alapján minden oké, még egy ultrahang és biztos lesz a dolog. Fáj a térdem, próbálom kímélni, szóval csak felsőtestre edzek :D

Látom az érem gyűjteményedet, és nehéz kicsit felfogni. Ennyi érem feltételez némi megszállottságot. Mekkora út vezetett idáig?
Először ezzel a sportággal az eplényi Spartan Superen találkoztam, ott önkéntes voltam. Az első OCR versenyem 2016.01.23-án volt Svitben a téli Spartan Sprint. Annyira bevonzott, hogy még abban az évben összehoztam egy 4x triffectát és jó pár egyéb versenyt. Innentől pedig nem volt megállás, függővé váltam!

Kicsit összefoglalva ez hány verseny? Csoportosítva? (x Sprint, y HH stb)
9 Sprint, 7 Super, 6 Beast, 4 Ultra, 2 HH6, 2 HH12, 7 Hajsza, 5 egyéb OCR verseny és 8 futóverseny. Ez a helyezésekért kapott medálokkal együtt volt Izland előtt pont 54 db érem.

És pont hiányzott egy Izland?
Nyár elején jött az email, hogy mehetek a VB-re. Két indok volt, hogy miért menjek, az egyik, hogy ilyen lehetőségem valószínűleg többet nem lesz. A másik meg egy méltó lezárás gondolata volt, hogy akkor a 3 spártai évet koronázzuk meg egy ekkora kaliberű versennyel.

Mióta tervezed ezt az utat?
Az első ötlet nyár elején jött, szeptember elején regisztráltam, a repülőjegyet és a szállást november végén fixáltam le.
Edzések terén pedig július végétől vágtam bele nagyon keményen a felkészülésbe.

Ilyennek képzelted el a bulit mondjuk 2 hónappal ezelőtt?
Tudtam, hogy nagyon kemény lesz, hideg, hegyek és könyörtelen terep. Tudtam, hogy kutyául fogok fázni, hogy alig bírok majd ébren maradni 24 órán át, hogy minden erőmet elveszi. Végül többszörösen felülmúlta minden elképzelésemet!

A felkészülés sikeres volt?
Úgy érzem, hogy mindent kihoztam magamból, amit csak lehetett ennyi idő alatt. Heti 4 futás, 2 funkcionális edzés személyi edzővel és minden nap jóga, hogy kicsit hajlékonyabb legyek. Magabiztosan álltam oda a rajthoz, testileg késznek éreztem magam. Mentálisan már kevésbé, ezen kellett volna még dolgozni.

Számítottál rá, hogy ennyire rohadék verseny lesz?
Sejtettem, hogy az eddigi legkeményebb versenyem lesz, hogy a többi ehhez képest bemelegítés. De hogy ennyire! Állítom, hogy a világ eddigi legkeményebb Sprint körét hozták össze!
Sprint körre számítva, olyan 8-10 km-es körökkel számoltam a felkészülés alatt, főleg a pihenés szempontjából. Ehhez képest a 12 km 25 akadállyal, ilyen alig futható tereppel kicsit meglepett. Na, meg az akadályok elhelyezkedése. Amikor kapsz egy ilyen sort 1,5 kilométeren belül: Bender, kúszás, hálómászás, lajhár, kötélmászás, vödör cipelés, megint háló, még egy bender, atlas és egy multiring. Na ilyenkor próbáld meg a multit.... Alapból nincs gondom a multiringgel, de egy ilyen sor után az én kezem feladta, nem bírtam fogni.

Mi volt a legnehezebb rész?
A hegy! Mindjárt a kör elején, az első 2 kilométeren volt egy hegy. Hófedte, nagyon magas, meredek hegyoldal. Nem is a feljutás, azt megoldottam, voltak kint segéd kötelek is a tetején, úgy megoldható volt. Hanem lefelé! Meredek, tükörjéggel borított lejtő. Ami egy erdőn át folytatódott, ahol szintén hasonlóan csúszós terep volt, csak még a fákat is lehetett kerülgetni. A lejutás szörnyű volt, láttam ezen a szakaszon több sérültet is. Nagyon óvatosra vettem, inkább lassabban, de biztosan mentem lefelé.
Valamint a burpeek. Egy normál versenyen, ha elrontasz egy akadályt, nyomod a 30-at és mész tovább. Ez itt csak az open kategóriára volt igaz, az elit és age group versenyzőknek új szabályt hoztak be, kaptunk egy útlevelet. Egy kemény papírdarab, ha sikerül az akadály, akkor kapsz rá egy pecsétet, ha nem, akkor üresen marad.

Az akadályokat 3 fajtára szedték szét: kötelező, kiváltható és a burpeezős. Kötelezőek voltak a cipelések, A cargo, talicskában súly húzás. Választható volt a kötél mászás, monkey bar, háló mászás, bender és társai, amiket kúszással, futással vagy súlycipeléssel válthattál ki.
Valamint a 6 burpees akadály: multiring, twister, dárda, lajhár mászás, olympus és a zsákfelhúzás. Multiring, lajhár, olympus azt hittem megy, arra készültünk sokat. Twister eddig egyszer ment csak, dárda szerencsejáték nálam a zsák meg mindig megvolt eddig.
Hát itt kicsit más volt a történet. Az első két körben ment az olympus, lajhár, multiring. A twister egyszer se ment, dárdát összesen kétszer dobtam bele. Ahogy jött a fáradtság, egyre több volt a hiba. A zsák meg valami olyan iszonyat nehézre sikerült, hogy amikor én a 94 kilommal rácsimpaszkodtam nem mozdult egy centit se… Már egy héttel előtte kirakták, jól megázott és megfagyot… De már csak azért is felhúztam minden körben!
Így a körök végére egyre kevesebb pecsét díszelgett a lapomon, aminek eredménye burpee. Na most 30 még oké, de volt olyan köröm, amikor 150-et nyomtam egybe! A sátortól, vagyis a fűtött helytől, ami tele van enni és innivalóval, 10 méterre. Még jó, hogy nem tudtak magyarul, szidtam én mindent.
Az egyetlen könnyítés az volt, hogy éjféltől, azaz a verseny felétől már csak 15 burpee volt akadályonként.
Végül a teljes verseny alatt begyűjtöttem 510 burpeet…

Mi volt, amire nem számoltál?
Ezen a lejtős szakaszon sikerült úgy 7,5-8 óra után begyűjteni egy combrándulást majd rá 5 percre egy esést is, ami miatt oda lett a jobb térdem és a combtövem. Így innentől a futás esélytelen volt.
Így a 75 kilométerből kb 33 km futás volt, a maradék séta.

Most, hogy pár napot pihenél, mennél újra?
Biztos, hogy nem! :D

Mesélj egy kicsit arról, hogy mit adott neked a Spartan?
A legfontosabb, amit adott nekem ez a brand, az a barátok és ismerősök. Rengeteg embert ismertem meg általa az ország minden pontjáról, sőt párat még külföldről is. Ezen kívül egy hatalmas motivációt! Mindig volt egy verseny, amire lehetett készülni és ez hajtott tovább edzésről edzésre. Azt a szokást, hogy mindig legyenek céljaid, ez a széria segítségével értettem meg és alakítottam ki magamban.
Alkatilag és fizikailag is teljesen átalakítottak ezek az edzések, versenyek. Azóta sokkal energikusabb vagyok, könnyebben veszem a megpróbáltatásokat edzésen és a hétköznapokban is. Teljesen átformált!

Elég. Többször mondtad, hogy elég a Spartanból. Mennyire sziklaszilárd álláspont ez most? Se egy Sprint, se egy charity, ha barátok kérnék, hogy segíts?
Sokszor kijelentettem már, hogy soha többet, de ez most így is van! Versenyezni Spartanon biztosan nem fogok. Ha csapat megy, lehet elkísérem őket és beállok önkéntesnek vagy szurkolni. Ha barát megkér, hogy segítsek felkészülni, semmi akadálya. Számomra újat a Vb-n kívül Spartan verseny másfél éve nem mutatott. Nagykanizsán úgy értem be, hogy nem is örültem neki, csak megvontam a vállamat.

Hogyan tovább? OCR marad, csak a Spartan versenyeket hanyagolod? Vagy más sportok felé nézel?
Hajszákra és más OCR versenyekre lehet kinézek jövőre pár alkalommal. A legnagyobb célom jövőre az Ultrabalaton teljesítése egyedül. A nevezés már megvan. És hát, mivel még mindig nem normális az agyam, ezt az első 100 kg felettiként szeretném teljesíteni. Jelenleg 94 kg vagyok, télen beköltözök a konditerembe és tavasszal terv szerint 104 kg-os testsúllyal, 12%-os testzsírral indulok neki a 221 km-nek.