Az Extreme Trail Hungary SE immáron második alkalommal rendezte meg a Tarcal-Tokaj Kör elnevezésű terepfutóversenyt, 2018. december 29-én. A karácsonyi bejgli ledolgozásaként a versenyzők kedvüknek és vérmérsékletüknek megfelelően 3 távból választhattak: 5 , 10 vagy 21 km közül. A verseny teltházzal futott, már napokkal az aktuális dátum előtt lezárták a nevezési felületet a szervezők.
Az Extreme Trail Hungary Sportegyesület versenyei iránti érdeklődés nem véletlen, mindig egy profi, jól szervezett, kiváló hangulatú, támogatókban és szponzorokban gazdag versenyt várhatunk, és persze, kaphatunk. Most sem volt ez másként.
Az odafelé úton tapasztalható kora reggeli ködös – párás időjárás eleinte nem sok jóval kecsegtetett, de mire elrajtolt az első, félmaratoni távot futó tömeg reggel 9-kor, már kisütött a nap (nemhiába, szeretik a szervezőket az égiek :)). A verseny a tarcali Majoros Pincészettől indult, szintúgy mint tavaly, és oda is érkezett vissza. A 3 táv egy része együtt futott, itt különböző színű szalagozást követhettek a versenyzők.
A 21 km-es távról tudok nyilatkozni, mert én személy szerint azt futottam, csakúgy, mint egy évvel korábban is. Volt benne szint bőven (1100 m), több is, mint a tavalyiban. Útvonalvezetésre is kissé más volt, sok esetben, ahol tavaly felfelé futottunk, most lefelé, és fordítva. A verseny előtt esett hó és az olvadás nem kedvezett a pálya körülményeinek, alig volt benne igazán futható rész. Az esetek döntő többségében cipőnkön darabonként 5-5 kg sárral megküzdve próbáltuk a tempót tartani. (Megjegyzem, e tekintetben Tokajban sosem csalódunk J). A fentebbi részeken havas, jeges, csúszós szakaszokon is futottunk, engem egy hatalmas esés egy csúszós domboldalban figyelmeztetett arra, hogy talán óvatosabban kellene a meredekeken haladni. Felmásztunk a tokaji tv-toronyig, átfutottunk Tokaj főterén, visszafelé megmásztuk a tarcali Áldó Krisztus szobor előtti lépcsőket (jól esett!). Mi néhányan persze, szokás szerint, elnéztük a szalagozást és letértünk a helyes útról, így kb. egy 20 fős csapattal pár extra akadályt is teljesítettünk (kerítésmászás és ilyesmi…), hiába, akadályfutóként biztos hiányzott nekünk némi változatosság.. :)
A félmaratoni távon 3, jól elhelyezett frissítőpontot kaptunk, gazdag kínálattal. A célban forró tea és leves (a legjobb ilyenkor!). A befutó utáni eredményhirdetés igen alapos volt, jó hosszúra is nyúlt, a 3 táv összes korosztályában kihívni a dobogósokat a színpadra nem 2 perces mutatvány. Sebaj, ez az a verseny, ahol szinte már mindenki ismer mindenkit, legalább volt idő közben hazánk különböző tájairól érkezett barátainkkal, versenytársainkkal megváltani a világot. A tombolát persze muszáj megvárni, mert annyi a nyeremény, hogy konkrétan mindenkinek jut valami, aki megvárja a sorsolást – ezért a szervezőknek külön is gratula!
Összességében, amiért jöttünk, megkaptuk, nem csalódtunk most sem. Jól időzített, a téli punnyadásban a legjobbkor szervezett évzáró és óévbúcsúztató verseny, jól kitalált, élvezetes és kellően nehéz nyomvonallal, kiváló hangulattal és rengeteg szponzorral. Biztos, hogy jövőre is bérelt helye lesz ennek a versenynek a naptáramban!
Beszámoló: Maklári-Papp Judit
Fotók: Tóth József Figura
