Az Extreme Trail Hungary SE immáron második alkalommal rendezte meg a Tarcal-Tokaj Kör elnevezésű terepfutóversenyt, 2018. december 29-én. A karácsonyi bejgli ledolgozásaként a versenyzők kedvüknek és vérmérsékletüknek megfelelően 3 távból választhattak: 5 , 10 vagy 21 km közül. A verseny teltházzal futott, már napokkal az aktuális dátum előtt lezárták a nevezési felületet a szervezők.

Az Extreme Trail Hungary Sportegyesület versenyei iránti érdeklődés nem véletlen, mindig egy profi, jól szervezett, kiváló hangulatú, támogatókban és szponzorokban gazdag versenyt várhatunk, és persze, kaphatunk. Most sem volt ez másként.

Az odafelé úton tapasztalható kora reggeli ködös – párás időjárás eleinte nem sok jóval kecsegtetett, de mire elrajtolt az első, félmaratoni távot futó tömeg reggel 9-kor, már kisütött a nap (nemhiába, szeretik a szervezőket az égiek :)). A verseny a tarcali Majoros Pincészettől indult, szintúgy mint tavaly, és oda is érkezett vissza. A 3 táv egy része együtt futott, itt különböző színű szalagozást követhettek a versenyzők.

A 21 km-es távról tudok nyilatkozni, mert én személy szerint azt futottam, csakúgy, mint egy évvel korábban is.  Volt benne szint bőven (1100 m), több is, mint a tavalyiban. Útvonalvezetésre is kissé más volt, sok esetben, ahol tavaly felfelé futottunk, most lefelé, és fordítva. A verseny előtt esett hó és az olvadás nem kedvezett a pálya körülményeinek, alig volt benne igazán futható rész. Az esetek döntő többségében cipőnkön darabonként 5-5 kg sárral megküzdve próbáltuk a tempót tartani. (Megjegyzem, e tekintetben Tokajban sosem csalódunk J). A fentebbi részeken havas, jeges, csúszós szakaszokon is futottunk, engem egy hatalmas esés egy csúszós domboldalban figyelmeztetett arra, hogy talán óvatosabban kellene a meredekeken haladni. Felmásztunk a tokaji tv-toronyig, átfutottunk Tokaj főterén, visszafelé megmásztuk a tarcali Áldó Krisztus szobor előtti lépcsőket (jól esett!). Mi néhányan persze, szokás szerint, elnéztük a szalagozást és letértünk a helyes útról, így kb. egy 20 fős csapattal pár extra akadályt is teljesítettünk (kerítésmászás és ilyesmi…), hiába, akadályfutóként biztos hiányzott nekünk némi változatosság.. :)

A félmaratoni távon 3, jól elhelyezett frissítőpontot kaptunk, gazdag kínálattal. A célban forró tea és leves (a legjobb ilyenkor!). A befutó utáni eredményhirdetés igen alapos volt, jó hosszúra is nyúlt, a 3 táv összes korosztályában kihívni a dobogósokat a színpadra nem 2 perces mutatvány. Sebaj, ez az a verseny, ahol szinte már mindenki ismer mindenkit, legalább volt idő közben hazánk különböző tájairól érkezett barátainkkal, versenytársainkkal megváltani a világot. A tombolát persze muszáj megvárni, mert annyi a nyeremény, hogy konkrétan mindenkinek jut valami, aki megvárja a sorsolást – ezért a szervezőknek külön is gratula!

Összességében, amiért jöttünk, megkaptuk, nem csalódtunk most sem. Jól időzített, a téli punnyadásban a legjobbkor szervezett évzáró és óévbúcsúztató verseny, jól kitalált, élvezetes és kellően nehéz nyomvonallal, kiváló hangulattal és rengeteg szponzorral. Biztos, hogy jövőre is bérelt helye lesz ennek a versenynek a naptáramban! 

Beszámoló: Maklári-Papp Judit
Fotók: Tóth József Figura

Buti Dávid barátunk három év kitartó Spartan karrier után úgy döntött, hogy méltó módon igyekszik lezárni ezt a fontos szakaszt az életében: elmegy Izlandra az Ultra VB-re és kiteszi a sarkkörre azt, ami benne van. Így lett egy korosztályos VB ezüstérem a jutalma, egy csomó élmény a csoda izlandi világról, meg egy überbrutál verseny emléke, amit most itt megpróbálunk átadni nektek.

Veiger Gábor barátunk még december 9-én megjárta az év utolsó hazai akadályfutó buliját, a HUN Harcos Várfoglalás projekt első állomását Visegrádon. A eseményre több, mint négyszáz versenyző volt kíváncsi, szóval minden adott volt (lett volna) egy jó évadzáról OCR vaduláshoz. Bormegissza Gáborunk úgy látta jónak, ha örömét és bánatát egy eposzba önti és végül véleményét nem fedi el a balladai homály - lantot elő és halk háttérzenével fogadd be e költeményt. 

A szűkös decemberi időszakot itthon Fábián Miki és csapata igyekszik megtörni. Visegrád ad otthon a HUN Harcos új koncepciójának, a várfoglaló akadályfutó versenynek, amit lehetőség szerint szeretnének a szervezők továbbvinni a jövőben is.
De  a lényeg, hogy a hétvégi bulihoz kapcsolódóan néhány információt engedjétek meg, hogy megosszunk veletek.

Visegrádon a Palotaház előtt kerül berendezésre, előtte lehet parkolni a közelben. Egész nap fűtött sátor és kajáldák üzemelnek a fesztiválterületen: forralt bor, üdítő, Csíki sor és pálinka, slambuc és a többi. 

Külön piros pont, hogy a szervezők kijárták, hogy mindössze 1500 Ft-os beugróért külön karszalagot lehet megvásárolni, amivel látogatható a Királyi Palota, a múzeum, a Fellegvár és még ebből jut 300 Ft a Tündérkör Alapítvány részére is.

Pályarajzok előre megtekinthetőek, úgy se ezen múlik, de szeretnénk felhívni a figyelmeteket a Baranta harcra a pálya végén...jó lesz...

Nem nagyon volt tervben, hogy ott leszek a november 17-i BakonyRun Félmaratonon. Sőt, ha szigorúan nézzük, az OCR Magazin profiljába csak szőrmentén illene bele ez a beszámoló. De mégis muszáj róla pár sort róla elétek tárnunk, mert amilyen nyögvenyelősen indult az egész buli (mármint számomra), annyira szuper élménycsomagot szedtem ki a végén belőle. Még péntek reggel sem volt biztos, hogy megyek, de biztos-ami-biztos alapon írtam a főszervezőnek, Viczina Dávidnak, hogy ugyan a nevezés már rég lezárult, de valahogy ha lehet, ott lennék a rajtban. Nem kell se, se érem semmi, csak futni szeretnék egyet. Dávid jó arc volt és intézte pikk-pakk a dolgot, már csak otthonról kellett kimenőt kérni...mindig ez a legnehezebb...

Tavaly év vége felé még Tállya Challenge néven futott a széria, aztán költöztek, mert Colas bánya máshol is van az országban, főleg Budapesthez sokkal közelebb, így jött Márianosztra és az új név: MineKraft Challenge. A név oké, az ötlet adja magát (látva, hogy például Ausztriában milyen dirt-run bulikat csinálnak egy bányában) így kíváncsiak voltunk, hogy mit tud a MK. Extrém futóknak 11 km-es pályát rajzoltak, a bringás arcoknak pedig max 33 km-es (11 km x 3 kör) távot és azt érezzük, hogy bicósokat jobban szeretik a szervezők, de haladjunk szépen sorban. 

Tóth Ádi ez év első felében dőlt ki egy makacs és kegyetlen sérülés miatt: gerincsérve volt. Nyáron megműtötték, lassan halad a rehabilitációva, de így az év vége felé azért rákérdeztünk nála, hogy mégis milyen tervekkel vág neki a jövő évnek, de amit válaszolt, arra mi sem számítottunk....! :) Okés, ez clickbait volt, de mindenképpen érdemes végigolvasni az interjút, mert Pöti nagy dolgokon agyal!

2018. november 8-án tartotta a Terepakadályfutó Szövetség (Tefutsz) a 2018-as évadzáró gyűlését és díjátadó gáláját, melyre az OCR Magazint is meghívták és mivel úgy gondoltuk, hogy kedvenc sportágunk jövőjéről lesz szó (és mert imádunk ingyen enni :)  - nem, nem! Ez vicc volt, tényleg..), elfogadjuk a meghívást. Egy díjátadó gálát megelőzte egy szűkebb OCR fórum, ahol a szövetség tisztségviselői mellett versenyszervezők (MSR, Extreme Trail), egyesületi vezetők (Ezüst Nyíl, GaborTeam), támogatók (Watchman-Shoesman) mellett a média képviseletében mi is ott ültünk a brainstormingon. Valóban sok érdekes és előremutató ötlet merült fel a jövőre nézve, ebből majd később írunk egy bővebb cikket, de a lényeg, hogy ez után kiosztotta a szövetség a legeredményesebb versenyzőknek járó díjakat. 

A díjazottak: 

Ifjúsági korcsoport (16-18): Horváth Zsolt
Felnőtt korcsoport (18-39): Páder Zsófia és Martyin László
Szenior korcsoport (40-49): Kolozsvári Zoltán
Veterán korcsoport (50+): Kocsis Beáta és Dr. Matyasi Gábor

Díjazták még az évben abszolút legjobbakat is, így kapott nem túl meglepő módon külön díjat. Páder Zsófia és Martyin László, gratulálunk nekik. 

Elegáns és udvarias gesztus volt a Tefutsz részéről, hogy a hétvégén korosztályos Trifecta világbajnokunk, Szabó Dávid, aki ugyan jelenleg nem része a Tefutsz rendszerének, de egyik tagegyesületének (Extreme Trail Hungary SE) versenyzője, külön oklevelet kapott. Dávid sajnos nem tudott résztvenni az eseményen, de reméljük eljutott hozzá az különdíj és a gratuláció is. 

A múlt hétvége legnagyobb szenzációja Szabó Dávid teljesítménye volt. A sorozat őshelyszínének számító görögországi Sparta városában rendezték meg a Trifecta világbajnokságot, ezen a néven először a franchise életében. Dávid pedig korosztályos EB címvédőhöz és esélyeshez méltó formában állt oda rajthoz és mindhárom távon magabiztosan nyert így a 18-24 éves korosztályban trifecta világbajnok lett! Még valószínűleg csak a jól megérdemelt söröket itta Spártában, de már megkerestük, hogy mihamarabb be tudjon számolni az élményeiről. Exkluzív tartalom.

Erdősi Tímea az idei évben itthon a hölgyek mindenképpen egyedülálló módon - de valószínűleg a világban se találunk sok példát - megszerezte az  Endurance Trifectát, ami ugye egy 6 órás Huricane Heat, egy 12 órás Hurricane Heat és egy Ultra teljesítésével áll össze. Óriási teljesítmény, meg is kerestük, hogy beszélgessünk egy kicsit ezen a vonalon a 2018-as évről.