A múlt hétvége legnagyobb szenzációja Szabó Dávid teljesítménye volt. A sorozat őshelyszínének számító görögországi Sparta városában rendezték meg a Trifecta világbajnokságot, ezen a néven először a franchise életében. Dávid pedig korosztályos EB címvédőhöz és esélyeshez méltó formában állt oda rajthoz és mindhárom távon magabiztosan nyert így a 18-24 éves korosztályban trifecta világbajnok lett! Még valószínűleg csak a jól megérdemelt söröket itta Spártában, de már megkerestük, hogy mihamarabb be tudjon számolni az élményeiről. Exkluzív tartalom.

OCR Mag.: A miskolci hétvége utáni interjút úgy zártuk, hogy a Spártában rendezett trifecta események után én szeretek magyarul interjút csinálni a triplázókkal. Hát ez újra összejött nekem, köszönöm neked és gratulálok! Hogy vagy most, sikerül már nagyjából feldolgozni, hogy ez mekkora dolog?

Sz. D.: Kissé féltem is a kijelentéstől, illetve éreztem is a nyomást mind a három futam alatt, hogy nekem itt most muszáj megismételni a tavaly elért magyar sikert. Most már megnyugodtam, hisz valóra vált ez az álmom! Ahogyan a korosztályos Európa-bajnoki cím elnyerése után sem, úgy most sem tudtam még közvetlenül a versenyt követően feldolgozni ennek eszmei értékét. Rengetegen gratulálnak folyamatosan, próbálom felfogni mit is jelent ez a hétvégi siker számomra/számunkra.

A három futam közül melyik volt a legkönnyedebb és melyik a legnehezebb? Miért?
Meglepetésemre az első futam, tehát a Super volt a legkönnyebb mindhárom közül. Észre se vettem és már a finishben találtam magam, ami a jó pálya vezetésnek tudható be. Az útvonal jól futható volt, az akadályok jól voltak elhelyezve és az időjárás is kellemes volt a délelőtt folyamán. A legnehezebb, de a legélvezetesebb és a legkreatívabb futam a Beast volt. Annyit már tudtunk előre, hogy minimum 28km fogja boldoggá tenni a délelőttünk, amiben természetesen nem volt még benne a súlyhordásos akadályok szakasza. A futam eleje nagyjából megegyezett a szombati Super és Sprint futamokéval, majd eltérítettek a szép dombos vidékre, ahol jó párszor fel-le kellett futni, olykor egy szem téglával a kezünkben. Azért volt a legnehezebb a Beast, mert a hosszú táv során sokat voltunk a tűző napsütésben, plusz folyadékot pedig nem szokásom vinni.

Melyik volt a legszorosabb, hol másztak rád legjobban?
A Sprint futamon volt a legszorosabb a helyzet, mivel a chilei ellenfelem másfél percre közelített meg, mint ahogyan az utólag kiderült. De ennek ellenére elmondható, hogy itt sem kellett szerencsére izgulnom, hogy elveszítem az előnyöm.

De gondolom itt is együtt ment az összeg AG, tehát nem tudtad, hogy ki is az ellenfeled?
Ezen a trifecta hétvégén mind a három futamban a 18-24, illetve a 25-29 éves korosztállyal együtt rajtoltam el, ezen kívül pedig még volt kettő külön AG futam, tehát nem egyszerre rajtolt el mind a ~450 AG versenyző. Az első Super futam után nagyjából be tudtam lőni, hogy kikkel kell számolnom még a hátralévő futamok során, mindenképp tartani akartam az előnyöm minden egyes alkalommal.

Mennyire volt másabb szervezés a Spártai trifi vb, mint úgy általában egy bármilyen Spartan?
Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a helyszín sajátosságainak a kihangsúlyozására, mint mondjuk egy másik “átlagos” versenyen. Minden a spártai vonal köré épült, hihetetlen jó hangulatot varázsoltak a fesztivál területen a berendezéssel, a zenékkel, a speaker-ekkel.

Mennyire adták meg a módját, hogy ez itt egy különleges esemény most?
A tavalyi évhez igazodva ismét jelen voltak a korabeli viseletet hordó spártai katonák, akik az esemény végéig emelték annak az érzetét, hogy mi most valóban spártai harcot fogunk vívni a pályával, az akadályokkal, de főként önmagunkkal. A fesztiválterület két részre lett bontva, hasonlóan az EB-hez. A Leonidas-szobor melletti utcából rajtolt el minden futam, majd a szoborhoz vezető úton volt a Finish, míg a rajtcsomag felvétel, a megnyitó ceremónia és a díjátadók mind Spárta főterén zajlottak. Minden futam kezdete előtt egy spártai harci öltözetet viselő katona mondta a saját monológját, amivel igen csak harci állapotba sikerült hoznia a versenyzőket és nézőket egyaránt. Nagyon nagy feelingje volt!

Pénteken Elemérrel Ti vittétek a magyar zászlót, ki vezettétek be a magyar csapatot.
Mekkor megtiszteltetésnek érezted ezt? Mennyire volt hangulatos a megnyitó ünnepség, mennyire volt túltolva (gondolok itt a kötelező burpee-zésre)?
Amikor tudomást vettem a zászló hordására való felkérésről, akkor egyből elöntött a hatalmas megtiszteltetés érzése, hisz a Föld minden tájáról érkező nemzetei előtt képviselhetjük szeretett hazánkat és vezethetjük fel országunk többi képviselőjét. Nem adatik meg gyakran még egy ilyen nagy volumenű eseményen egy ilyen megtisztelő feladat ellátása. Nagyon tetszett a felvonulás, élő zene vezette a nemzetek felvonulását, illetve rengeteg helyi lakos kísérte figyelemmel az eseményeket a Leonidas-szobor felé vezető úton. A burpee szerintem teljesen helyén volt, minimális mennyiség a tiszteletünk kifejezése gyanánt.

Tavaly Ádi mesélte, hogy a rajt után pár száz métert a történelmi köveken a felvezetők mögött kellett sétálni, nem engedték, hogy ott veressenek a futók. Most is így volt ez?
Idén is ez volt a helyzet a szombati napon, tehát a Super és Sprint futamokon, mivel a városi önkormányzat tiltotta. Így a Start kaputól a spártai katonákkal sétáltunk el az adott helyen lévő kapuig, ahonnan már lehetett is száguldani a pályán. A vasárnapi Beast futamon már egyből lehetett futni, mivel a pályát egyből elterelték terepre. A katonákkal való séta folyamán mindvégig koncentráltam hogyan teljesítsem a pályát energia beosztás tekintetében.

Volt-e nagy nagy vb cím átadó esemény? Mesélj erről egy picit, kérlek.
Az összesített időeredmények alapján a helyezések kihirdetése az AG kategóriával kezdődött, rögtön a Beast díjazása után. Egy kicsit elkapkodottnak éreztem, mivel nem volt meg a kellő idő arra, hogy a friss világbajnokok kiélvezhessék a dicső pillanatot, ezt is görgették igen hamar. Az Elite kategóriát emelték így ki a legvégén, ahol a jól megérdemelt fényözönben úszhattak a bajnokok. A díjazása a helyezéseknek enyhén szólva szegényesre sikeredett, még az EB jutalmak közelébe sem ért a tárgyjutalom összessége, viszont az eszmei érték ezúttal felülmúlhatatlan.

Visszatérve a versenyekre: Mennyi számodra ismeretlen/új akadály volt a görög versenyen, melyik tetszett neked leginkább ezek közül?
Új akadályként szolgált a folyóban dárdahajítás, a márvány cipelés, amivel kétszer is találkozhattunk a Beast folyamán, a pajzsos Memory. Amik külön kiemelendők, egyben a szívemet elnyerő akadályok, azok a sötét alagútban való futás és a pajzzsal a kézben dárdahajítás. Örök élmény ez a pár röpke nap!

Mennyi hibázás fért bele ebbe a vb címbe?
A Superen 2 hiba, a Sprinten 0, a Beasten 1 hiba fért bele a dologba. Dolgoznom kell a fogáserősségemen, mert a vizes Olympus kifogott rajtam a meredek falaival (a Beasten sajnos a csengőt nem értem el, pedig már ott voltam! :( ).

Nézted-e, hogy az elite futamok időeredményeihez képest a Tiéd hol van? Máshogy fogalmazva, mérted-e magad a világelit időkhöz?
Nézegettem, hogy nagyjából hol is állok hozzájuk képest, de tudtam, hogy az AG futamban nincs annyira motiváló, húzó erő, ami ki tudná hozni belőlem a maxot, mint pl. Miskolcon. Úgy érzem, hogy kellő odafigyeléssel, tudatos edzéssel képes vagyok olyan szintet elérni, hogy az Elite dobogóért harcba szállhassak nemzetközileg.

Mennyi idős is vagy, mikor fogsz egy AG-vel feljebb lépni?
Jelen pillanatban 24 éves vagyok még kerek 1 hónapig, utána megtörténik az eggyel feljebb AG kategóriába kerülés, tehát a 25-29 éves korosztályba.

Azért kérdezem, mindhárom távon verted az összes AG kategória győztes idejeit. Maradsz jövőre AG-ben, vagy inkább inkább elite, mint Miskolcon?
A szívem és az eszem is egyaránt azt sugallja, hogy nekem az Elite kategóriában kell tovább vívnom a csatáimat, mivel ott tudok fejlődni igazán. Már csak azért is ott fogok versenyezni, mert számomra az igazi győzelem ott születik. Telhetetlen vagyok, mindig a legmagasabb fokra szeretnék elérni.

Nagyon berobbantál 2018-ban: EB cím és trifecta VB cím AG-ban. Hogyan tovább? Mi a terv 2019-ben? Gondolkodtál-e már ezen mélyebben?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel megadatott számomra a kellő fizikai- és mentális erő ahhoz, hogy másfél év alatt ilyen előkelő bajnoki címekkel rendelkezzek. Ami biztos, hogy az Elite kategóriában szeretnék nemzetközi versenyeken indulni, ha anyagilag összejönne minden. Spanyol, olasz, holland és brit versenyeken is nagyon szívesen megmérettetném magam, úgy érzem bármit elérhető kellő kitartással. Jövőre a legnagyobb célom a Lake Tahoe-nál megrendezése kerülő Spartan VB-re való kijutás Elite kategóriában. Szeretném megtudni, hogy hova tegyem magam a teljesítményemet illetően, szeretnék a legprofibbakkal együtt küzdeni a győzelemért.

Kis hazai valóság, hogy az akadályfutás messze nem profi sport még, szóval van-e támogatód, aki segít tető alá hozni ezeken a nagy nemzetközi versenyeken való indulást?
A Spartan Trifecta Világbajnokságon való részvételem nem jöhetett volna létre, hogy ha nem támogat az a rengeteg magyar ember, akik megszavazták számomra a bizalmat előzetesen. Kaptam anyagi- és tárgyi támogatást egyaránt, amik megkönnyítették a felkészülésem és a VB- való felszereltségem.
Köszönet illeti a Hungarian Spartan Community tagjait, akik önzetlenül támogattak anyagi forrással és mindvégig hittek bennem, hiába az ismeretlenség. Köszönet illeti az Extreme Trail Hungary Sportegyesületet, amelynek tagja vagyok, rengeteg segítséget kaptam a sportfelszerelést és a táplálékkiegészítőket illetően nem sajnálva az időt és energiát a problémák orvoslására.
Köszönet illeti a Magyar Honvédséget, ami aktív önkéntes tartalékos katonaként bocsátott útnak és támogatta az esedékes kiadásaim. Köszönet illeti továbbá a Telér-Trade Kft.-t, ami az EB sikerem után egyből támogatást kezdeményezett irányomba és segítette a VB-n való megjelenésem.
De a legnagyobb támogatást már hosszú idők óta a szüleimnek köszönhetem, akik a rendszeres anyagi támogatással biztosítják a sikeres felkészülésem minden egyes versenyre. Sokkal tartozom irányukba! Épp ezért szeretnék olyan támogatókat magam mögé állítani, amik levennék az anyagi terhet róluk és biztosítanák a versenyeken való biztos indulásom lehetőségét.