Erdősi Tímea az idei évben itthon a hölgyek mindenképpen egyedülálló módon - de valószínűleg a világban se találunk sok példát - megszerezte az Endurance Trifectát, ami ugye egy 6 órás Huricane Heat, egy 12 órás Hurricane Heat és egy Ultra teljesítésével áll össze. Óriási teljesítmény, meg is kerestük, hogy beszélgessünk egy kicsit ezen a vonalon a 2018-as évről.
OCR Mag.: Törtem a fejem, de nem rémlik, hogy a női mezőnyből más Endurance Trifecta címet szerzett volna Magyarországon. Jól gondolom, hogy ez idehaza egyedülálló dolog?
E. T.: Igen, én is úgy tudom, hogy Magyarországról nekem sikerült nőként teljesíteni az Endurance Trifecta-t idén. Viszonylag kevés lány vett részt a Hurricane Heat 6hr, illetve Hurricane Heat 12hr-s eseményeken, illetve azok a magyar lányok, akiről tudok vagy nem indultak az Ultra-n, vagy sajnos kicsúsztak a szintidőből.
Melyik versenyekkel jött össze a Nagy Hármas? Az Ultra gondolom Valca-ból jött. De a többi?
A Hurrican Heat 6hr-t Mallorca-n teljesítettem, a Hurrican Heat 12hr-t pedig Kubinska H'ola-n. Illetve az Ultra természetesen Valcianska Dolina-n, az ikonikus helyen lett kipipálva.
Nyilván megkerülhetetlen kérdés. De miért?!
Mindig is szerettem a kihívásokat, de a fő indok az volt, hogy míg 2016 és 2017 nagy részében csapatban, barátokkal teljesítettük a versenyeket, addig 2017 őszétől már elkezdtem egyéni eredményekért futni, ami élvezetes volt, de így a csapatban mókázás elmaradt. Ezért döntöttem az AG futamok mellett a HH-k teljesítésénél, mert tudtam, hogy az a csapatmunkáról és a közös eredményekről szól.
A szezon elején eldöntötted, hogy megcsinálod a end trifectat, vagy út közben jött meg a kedv?
Már tavaly decemberben fixáltam, hogy idén az egyik legfőbb prioritást sport vonalon az Endurance Trifecta kapja. Akkor neveztünk a Mallorca HH-ra. Természetesen a HH rajt elé beiktattunk egy laza Super-t, ami mint utólag kiderült egyáltalán nem volt laza, se rövid, de cserébe egy rakat szint volt benne…..Már a HH-sok sorakoztak, amikor beestünk a célvonalon…..hát legalább bemelegíteni már nem kellett….. :D
Az Ultran azért akadnak csajok, de pl egy HH12HR-n milyen arányban voltatok nők?
A szlovákiai HH12hr-n négyen voltunk lányok, hárman magyarok és egy szlovák leányzó, Zsuzsi, aki velem volt párban és akinek nagyon hálás vagyok, mert fantasztikus csapatmunkával gyűrtük le az akadályokat. (nagyjából 65 fő volt a teljes létszám) A magyar HH12hr-n nem volt női résztvevő.
A drill masterek dolga, hogy mentálisan is abúzálják az indulókat. Szerinted mennyivel van könnyebb dolguk a hölgyekkel?
Alapesetben mindenkivel egyformán bánnak, nincs kivételezés. A HH12hr-n kaptunk egy olyan bókot Hajnitól, hogy nagyon büszke ránk lányokra, mert csináljuk, amit kell és nem nyafogunk semmin. Könnyebb velünk, mint a fiukkal. :D Ez persze nem azt jelenti, hogy a fiúk nyafogtak volna, csak mivel arányaiban nagyobb a létszám férfi oldalon, így könnyebben bekerül a kosárba egy-két olyan induló is, aki problémázik ezen-azon, vagy mindent jobban tud. Ezeknek az embereknek integrálódni kell, mert a HH nem az egyénről szól, hanem a csapatról.
És amúgy rátok ilyenkor jobban figyelnek? Vagy kell-e, hogy jobban ügyeljenek, éreztél ilyen fajta ‘pozitív megkülönböztetést?
Mind Mallorca-n, mind Kubinska H'olan a drill masterek kiemelten figyeltek ránk, főleg a nehéz cipelős feladatoknál, nyilván a sérülésmentesség mindenkinek az érdeke. Résztvevő oldalról pedig a fiúk többsége segített, ahol tudott. Természetesen mi törekedtünk mindent megoldani, csak végső esetben kértünk segítséget.
Talán a HH12HR-n láttam rólatok olyan képeket, hogy csont hideg hegyi tóban kvázi meztelenül kellett úszni. Hát az ott nem tűnt se viccesnek, se mókásnak, talán még a sport része is megkérdőjelezhető. Nem volt olyan pont, hogy ‘kapjátok be, én leléptem’?
Hát igen....erős kezdés volt, be kell vallani….. :-D Megleptek a kreativitásukkal. Próbáltuk gyorsan lereagálni, amikor közeledtünk a tó felé és minden extra ruhát bedobtunk a hátizsákba, hogy minél kevesebb ázzon el. Aztán mondták, hogy akkor vegyük le a felsőt, nadrágot, cipőt és a zoknit, ezeket begyűjtötték egy közös zsákba, majd mielőtt még elkezdtünk volna örülni, hogy csak az alsónemű lesz vizes, mondták, hogy most pedig lehet bedobálni a táskákat a vízbe......hát kibírtuk nevetés nélkül, ahogy a táskák elsüllyedtek a súlyokkal a víz alá......lelki szemeink előtt láttuk, ahogyan elázik a kaja, a meleg, száraz ruha, a fejlámpa és szívják meg magukat a súlyok......ha a csomagolás esetleg nem sikerült volna tökéletesen. :D
A hideg vizes úszkálás tűrhető volt, Spartan versenyeken is “láttunk” már ilyet. Itt a problémát az jelentette, hogy mindenünk csurom víz volt és hiába kaptuk vissza szárazon a cipőt, a zoknit, a pólót és a nadrágot, a vizes fehérnemű és a vizes hátizsák teljesen eláztatta a száraz ruhát rajtunk, ráadásul az éjszakára készített meleg öltözet sem kultiválta, hogy majd egy órát a vízben volt.
Volt-e sport értéke annak, hogy az úsztatással meghatározták az esténk további részét hőérzet ügyileg? Nem gondolnám. Viszont a Hurrcane Heat célja, hogy a komfortzónából kiléptessen, hogy olyan helyzetbe hozzon, amibe az életben nem igazán kerülsz. Bírni kell a hideg vizet, állni kell a sarat fázva, éhesen és álmosan is. Nem csak magadért, hanem a csapattársadért is. Nyilván nem csak fejben kell ott lenni, mert fáradtan és vacogó kézzel is tudni kell pl. kötelet mászni az éjszaka közepén, de a HH nem arról szól ki a legerősebb, hanem arról, ki hogy tud szélsőséges körülmények között csapatban dolgozni egy közös célért.
Mi volt a legnehezebb része a HH versenyeknek?
A "gear list" (kötelező és ajánlott felszerelés lista) megkapása után azt gondoltam, hogy a legnehezebb feladat a ~25 kg-s hátizsák cipelése lesz (fiúknak 20kg alap súly + étel, ital, egyéb felszerelés/lányoknak 15 kg alap súly + étel, ital, egyéb felszerelés + ugye megázás :D ), megtoldva egy 6-7 kg súlyú, 2 méteres vascsővel, amit kézben kellett cipelni. Sejtettük, hogy hegyen, völgyön keresztül fogunk menetelni, extra feladatokat fogunk kapni és nyilván a felszerelést vinni kell, így 12 óra 25-30 kg súllyal egy 60 kg-s nőnek, azért nem tűnt elsőre sem leányálomnak. ~15 km és ~700 m szint volt a teljes táv, megtűzdelve feladatokkal.
Ennek ellenére a súly nem jelentett problémát, inkább a hideg a vizes ruhában. Valamikor hajnali 2 körül, amikor ültünk a hegytetőn a vizes fűben 8-10 fokban és adogattuk fej fölött a 25-30 kg homokzsákokat úgy egy órán keresztül, akkor cikázott a szemem előtt a "de miért???", aztán valahogy a koromsötét éjszakában a csillagos égbolt elterelte a gondolataimat a hidegről és át tudtam lendülni a hidegrázáson.
Az Ultra vagy a HH volt számodra keményebb?
A szintidő miatt az Ultra keményebb volt. 56 km, 3900 m szint és rengeteg akadály, ráadásul figyelve az időt. Az első felében még saját tempót mentem, aztán láttam, hogy nagyon jól haladok időben, így a második felében már belefért, hogy a csapattagokkal menjünk együtt, bevárogattuk egymást, elszórakoztunk.
Mentálisan vagy fizikailag nagyobb terhelés egy ilyen HH?
Számomra mentálisan volt megterhelőbb. Fizikálisan fel lettünk készítve. Év elejétől az edzéseken súlymellényben edzettünk, illetve az edzőtáborokban az edzőnk, Gábor Man mindig tartott speciálisan HH-s edzést a csapatnak éjszaka. A 12hr-s HH-n több olyan feladat volt, ami a kitartásunkat tesztelte. Pl.: medve járásban, háttal lejönni a hegyről a vizes fűben, sziklás terepen, úgy hogy közben a ~20-25 kg-s hátizsák a nyakadba csúszik és a vascsövet is cipelni kell magaddal elég kemény volt, ránk is virradt azalatt az egy óra alatt, mire leértünk. Aztán ahogy felálltunk és letekintettünk a völgyre, amit beborított a köd, mindjárt elfelejtettünk minden viszontagságot és csak gyönyörködtünk a látványban. Rengeteg olyan feladat volt, ami alapjában nézve nem volt egetrengetően nehéz, de mégis a szélsőséges körülmények miatt ott kellett lennünk fejben, hogy tudjunk fókuszálni.
Az idei Ultra kimondottan kemény volt. Te is így élted meg?
Az idei Ultra keményebb volt távban és szintben, mint a tavalyi. Tavaly sérülten érkeztem Valca-ra, illetve a csapatban haladunk stratégiám is letérdelt sajnos, így elég szenvedősre sikeredett az egész.......az első szintidő előtt 10 perccel, a második előtt 3 perccel sikerült bekanalazni magam. Aminek annyira örültem, hogy elsírtam magam, pedig nem szokásom. Ennek az élménynek annyi előnye volt, hogy tudtam idén nem hibázhatok a stratégiát illetően, mert még egyszer nem akartam átélni azokat a perceket, amikor a homokzsákkal "rohannom" kell, holott már alig álltam a lábamon és utána észvesztő tempóban kellett lejönnöm a hegyről, mert az időközben lemerült órám már nem adott támpontot, hogy hány percem van a "cut off"-ig. Mai napig élesen előttem van, ahogy "futok" (kívülről talán zombi sprintnek tűnhetett) lefelé, de közben imádkozom, hogy össze ne essek abban a tempóban, úszok át a tavon, mint az eszeveszett azzal a gondolattal, hogy lehet már csak másodpercek vannak hátra vagy annyi sem. Csak a barátnőm hangjára eszméltem fel, aki a partról ordította, hogy "Gyere b...meg, gyere, megvan!" …..
Nah most ezek után az ideire úgy készültem, mint a kisangyal, fejben és fizikálisan is. Az előtte lévő 2 hétben volt az OCR EB és a Spartan EB is, így azokon idén a sérülés elkerülése volt a fő cél. Magam is meglepődtem, hogy mennyire könnyen ment az Ultra ahhoz képest, amire számítottam a tavalyi után. Alapos volt a felkészülés, jól sikerült a frissítés, izomlázam is alig volt másnap.
Utólag persze szépek az érmek, de nekimennél újra ennek túrának?
Tényleg szépek az érmek és büszkén nézek rájuk. Mivel mindhárom részében voltak nagyon jó élményeim, így neki mennék újra, ha engedné a jövő évi ütemezés, de mivel ez a kihívás már kipipálva, így valószínűleg más kap prioritást.
Ha csajoknak tanácsot adnál, mit mondanál: mikor induljanak el egy ilyen körre, vagy egyáltalán egy HH6HR, HH12HR bulira?
Mint sok mindennél az életben, ebből is annyit vesz ki az ember, amennyit beletesz. Így olyanoknak ajánlom, akik hajlandóak beletenni a csapatmunkát és a bizalmat. A Hurricane Heat arról szól, hogy összetartsunk és együtt oldjuk meg a feladatokat. Bízzunk egymásban és senkit ne hagyjunk hátra. Soha ne adjuk fel. Ha valaki kitartó, mentálisan erős és tesztelni akarja a határait, annak tökéletes a Hurricane Heat. Magunkkal harcolunk, de a csapat segít. Nekem is óriási biztonságot adott, hogy 10 margitszigetes csapattársammal együtt indultunk neki a HH12hr-nek, tudtam, hogy ha bármi gond van, kérdés nélkül segítenek.
Nyilván kell egy jó fizikum, mert súlyokkal is dolgozni kell, de nem súlyemelőkre van szükség. Legyen meg a vágy arra, hogy kilépjünk a komfortzónából.
Azt vettem észre, hogy azok jönnek HH-ra, akik szeretnének túllépni a határaikon. Akik visszatérő HH-sok, azoknak meg talán sikerült megtapasztalni egy olyan érzést, amit csak jól működő munka, illetve párkapcsolatokban, vagy csapatsportban él át az ember. A hitet, hogy együtt mindent meg tudunk oldani és a bizalmat, hogy a másik segít, amikor kell. Bár kívülről úgy tűnhet, de a drill masterek nem azért vannak ott, hogy szívassanak minket. Leckét adnak, amit meg kell tanulnunk. Olyan leckéket, amik által jobbak leszünk. Bátrabbak. Ésszerűbbek. Kitartóbbak. És együtt örülnek velünk a sikernek.
