![49167913_2134622480186509_314610305801912320_o.jpg](https://m.blog.hu/oc/ocrmagazin/image/extremetrail/2018/tarcal/49167913_2134622480186509_314610305801912320_o.jpg)
Az Extreme Trail Hungary SE immáron második alkalommal rendezte meg a Tarcal-Tokaj Kör elnevezésű terepfutóversenyt, 2018. december 29-én. A karácsonyi bejgli ledolgozásaként a versenyzők kedvüknek és vérmérsékletüknek megfelelően 3 távból választhattak: 5 , 10 vagy 21 km közül. A verseny teltházzal futott, már napokkal az aktuális dátum előtt lezárták a nevezési felületet a szervezők.
Az Extreme Trail Hungary Sportegyesület versenyei iránti érdeklődés nem véletlen, mindig egy profi, jól szervezett, kiváló hangulatú, támogatókban és szponzorokban gazdag versenyt várhatunk, és persze, kaphatunk. Most sem volt ez másként.
![49191234_2267478653575339_3327748855738400768_o.jpg](https://m.blog.hu/oc/ocrmagazin/image/extremetrail/2018/tarcal/49191234_2267478653575339_3327748855738400768_o.jpg)
Az odafelé úton tapasztalható kora reggeli ködös – párás időjárás eleinte nem sok jóval kecsegtetett, de mire elrajtolt az első, félmaratoni távot futó tömeg reggel 9-kor, már kisütött a nap (nemhiába, szeretik a szervezőket az égiek :)). A verseny a tarcali Majoros Pincészettől indult, szintúgy mint tavaly, és oda is érkezett vissza. A 3 táv egy része együtt futott, itt különböző színű szalagozást követhettek a versenyzők.
A 21 km-es távról tudok nyilatkozni, mert én személy szerint azt futottam, csakúgy, mint egy évvel korábban is. Volt benne szint bőven (1100 m), több is, mint a tavalyiban. Útvonalvezetésre is kissé más volt, sok esetben, ahol tavaly felfelé futottunk, most lefelé, és fordítva. A verseny előtt esett hó és az olvadás nem kedvezett a pálya körülményeinek, alig volt benne igazán futható rész. Az esetek döntő többségében cipőnkön darabonként 5-5 kg sárral megküzdve próbáltuk a tempót tartani. (Megjegyzem, e tekintetben Tokajban sosem csalódunk J). A fentebbi részeken havas, jeges, csúszós szakaszokon is futottunk, engem egy hatalmas esés egy csúszós domboldalban figyelmeztetett arra, hogy talán óvatosabban kellene a meredekeken haladni. Felmásztunk a tokaji tv-toronyig, átfutottunk Tokaj főterén, visszafelé megmásztuk a tarcali Áldó Krisztus szobor előtti lépcsőket (jól esett!). Mi néhányan persze, szokás szerint, elnéztük a szalagozást és letértünk a helyes útról, így kb. egy 20 fős csapattal pár extra akadályt is teljesítettünk (kerítésmászás és ilyesmi…), hiába, akadályfutóként biztos hiányzott nekünk némi változatosság.. :)
![49192859_2267480150241856_7818509666219982848_o.jpg](https://m.blog.hu/oc/ocrmagazin/image/extremetrail/2018/tarcal/49192859_2267480150241856_7818509666219982848_o.jpg)
A félmaratoni távon 3, jól elhelyezett frissítőpontot kaptunk, gazdag kínálattal. A célban forró tea és leves (a legjobb ilyenkor!). A befutó utáni eredményhirdetés igen alapos volt, jó hosszúra is nyúlt, a 3 táv összes korosztályában kihívni a dobogósokat a színpadra nem 2 perces mutatvány. Sebaj, ez az a verseny, ahol szinte már mindenki ismer mindenkit, legalább volt idő közben hazánk különböző tájairól érkezett barátainkkal, versenytársainkkal megváltani a világot. A tombolát persze muszáj megvárni, mert annyi a nyeremény, hogy konkrétan mindenkinek jut valami, aki megvárja a sorsolást – ezért a szervezőknek külön is gratula!
Összességében, amiért jöttünk, megkaptuk, nem csalódtunk most sem. Jól időzített, a téli punnyadásban a legjobbkor szervezett évzáró és óévbúcsúztató verseny, jól kitalált, élvezetes és kellően nehéz nyomvonallal, kiváló hangulattal és rengeteg szponzorral. Biztos, hogy jövőre is bérelt helye lesz ennek a versenynek a naptáramban!
Beszámoló: Maklári-Papp Judit
Fotók: Tóth József Figura