„Itt a tavasz lehelete, megb@sz a Bakony ehe ehe …” tartja a képzeletbeli mondás, mely szájhagyomány útján terjed a hegy nemlétező füstös alkoholszagú ivóiban. És igen! Sorban a harmadik versenyem a brand alatt és most éreztem először, hogy „Nálunk első akadály a természet”. Ez persze több összetevős dolog, az első a nagyszerű pályakijelölés, a másik a mesterséges akadályok … hogy is mondjam finoman, jelképes megléte.
Early bird nevezéssel vagy a legelső vagy a legutolsó futamban lehetett indulási jogot szerezni. A 12:30-as rajtnak több előnye is van. A legfontosabb (hogy nem kell korán kelni), hogy a nagyon gyorsak már beértek, így a hírmorzsáik plusz motivációval szolgálhatnak. Nagy felfedezői tehetség nem kellett ahhoz, hogy megtaláljuk őket. Oly feltűnőek voltak a sár homunkuluszok, kik fejük búbjától a talpukig viselték a földanya bőrét. A célba érkezők megkönnyebbült tekintetéből kiolvasható volt, hogy a beígért 9+ kilométer a 15+ akadály valószínűleg csak a beetetés volt, a valóságban ennél jóval többre kell számítani.