Az OCR Magazin jóvoltából ismét részt vehettem egy – új – Hard Dog Race rendezvényen, a Not just run-on. A kutyás akadályfutás után a HDR egy beugró szintű terepfutó versenyt szervezett azoknak, akik még csak most ismerkednek a kutyás futással, vagy gondolkodnak szintet lépni. A beharangozó szerint a versenyen „mesterséges akadályok nincsenek, a hangulat, illetve a szervezés azonban hamisítatlan HDR minőség!”

Miért „not just run”? Hiszen nem csak futottunk, de a nevezési díjak egy részét jótékony célra fordítják a szervezők, nyolc előre kiválasztott szervezetet támogattunk ezzel.

Szombaton fél 1 körül kényelmesen értünk Pomázra, a Magyar Várhoz területén lévő versenyközponthoz. A fel-és bejutás némileg kalandos volt, tekintve hogy az oda vezető út egy része egysávos emelkedő volt, így picit sakkozni kellett az érkező és éppen távozó autók között. A parkolóba is nagyjából a jól bevált „csukott szem + sűrű fohász” kombinációval jutottunk le, hiszen az ide vezető  - hivatalosan megadott – útvonal szintén egysávos volt (tehát az érkező és távozó forgalom is ezen haladt (volna)), talán még meredekebb mint a felvezető, plusz nehezítésként pedig nagy köves, délutánra már erősen kátyús. Nekünk szerencsére sem az érkezéskor, sem a távozáskor nem volt gondunk, de a rendezvény alatt rendszeresen bemondta a speaker, hogy ne siessünk a távozással, mert annyira élhetetlen lett az út minősége, épp egy traktor próbálja egyengetni és járhatóvá tenni. Később a rendezvény hírfolyamán olvastam, hogy nem mindenki járt ilyen jól mint mi, sokan több mint két órát várakoztak a kocsiban, mire kijutottak. Egyébként lefelé menet nekem is eszembe jutott, hogy ha ezt az utat még a verseny előtt vagy alatt megáztatja egy kiadós eső, akkor lehetetlenné vált volna a parkolás, úgyhogy ezt megoldást a jövőben valóban át kell gondolni. De összességében ez volt az egyetlen kellemetlenség, amit megéltünk a nap folyamán. Nagy pacsi viszont a szervezőknek és az összes HDR önkéntesnek, akár itt a parkolóban, akár a versenyhelyszínen bárhol, mindenki kedves, mosolygós volt, bíztattak, szurkoltak, minden problémát igyekeztek azonnal kezelni.

Miután kényelmesen leparkoltunk, felszereltük Lujza kutyát, elindultunk a fesztiválterület felé. A hangosbemondó rendszeresen figyelmeztetett mindenkit, hogy a hirtelen jött nagy melegre tekintettel mindenki fokozottan figyeljen magára és a kutyájára is, hűtsük, itassuk őket a rajt előtt és menet közben is. Erre minden lehetőség adott volt, lépten-nyomon itatótálak voltak kitéve, indulás előtt és után is volt lehetőség zuhanyoztatni az ebeket. Én jobbnak láttam hűtőmellényt adni Lujzára, tényleg nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás, hamar 20 fok fölé kúszott a hőmérséklet és az útvonal nagyobb része nyílt terepen vezetett.

Mi helyszíni regisztrációval versenyeztünk, ez picit döcögősen ment, látszott a lányon hogy délutánra elérte a komfortzónája határát, de ennek ellenére kedvesen intézte a dolgainkat, az állatorvosi ellenőrzés is gyorsan megvolt és már mehettünk is a rajtzónába.
3-4 futót indítottak egyszerre, nagyjából 45 mp-ces csúsztatásokkal, különösen ügyelve arra, hogy az esetlegesen mozgásosabb vagy agresszívebb kutyák külön induljanak.

Bár  - mint ahogy írtam – a beharangozóban azt szerepelt, hogy nincsenek akadályok, azért a szervezők nem tudtak kibújni a bőrükből, úgyhogy viccesen egy hosszabb árnyékoló komplexumon kellett átkúszni a rajtban. (gyanítom egyébként hogy ez azért volt, mert a chipet csuklón kellett viselni, és így a chipszőnyeg biztosan érzékelte az indulást és az érkezést is – igen, a finishbe is csak ugyanígy lehetett bejutni).

A terep azt gondolom, hogy pont illett egy közepes beugró szintű kutyás terepversenyhez. Nem volt túl nehéz, egy erősebb emelkedő volt benne, az viszont még sziklás is, hogy érezzük a törődést (mondjuk a kutyák szempontjából ez a köves, sziklás rész nem volt annyira nyerő, én nem is erőltettem, nem akartam egy esetleges sérülést kockáztatni vele). Ezen kívül nagyjából egyenletes és élhető hullámvasutazás volt végig, 3 km-nél frissítőponttal (víz kutyának és gazdinak is). Az útvonal nagy része földút (most a szárazságtól elég kemény), ahol viszonylag könnyen lehetett előzni, csak kevés single track volt benne, de kis odafigyeléssel ott is megoldható volt, hogy elengedjük a gyorsabban haladókat. A szalagozás teljesen hülyebiztos, szinte 10 méterenként kint voltak a szalagok.

A környék nagyon szép, az időjárás gyönyörű volt. Kicsit rontott az összképen, hogy nem mindenkinek jutott el a tudatáig – pedig többször is elhangzott indulás előtt – hogy a kutyagumit menet közben össze KELL szedni (ehhez a fesztiválterületen zacsikat is tettek ki, plusz nagyjából 500 méterenként gyűjtötték is őket, tehát nem azzal kellett végig futni). Úgyhogy én kb. a második kanyarban akkora kutyaszarba léptem, hogy ha hinni lehet az álmoskönyveknek, oltári szerencsém lesz. De erről igazából megint nem a szervezők tehetnek, a felelős kutyatartás és normális viselkedés nem megy mindenkinek, no.

Nagyjából 7 km után a finishben Tóth Ádám osztotta az érmeket (kutyusok is kaptak), külön öröm volt ez nekem, hogy tőle vehettem át. A végén kapott befutócsomag pazar, póló, kutyajátékok, softflaska, kedvezménykupon, stb., nekem különösen tetszett, hogy mindezt egy vízhatlan HDR-es tornazsákban kaptuk.

A fesztiválterület szintén nagyon rendben volt, tágas, eloszlott a tömeg, elfértek a kiállítósátrak, a HDR shop, volt külön öltözősátor, rendben tartott mosdók, és az ételek is finomak voltak.

Összességében úgy érzem, jó kis nap volt ez, jó szervezéssel, jó hangulattal. A Not just run verziót azoknak ajánlanám, akik először próbálnák ki magukat kutyás futóversenyen, élvezni szeretnék a futást és a tájat egy kis kihívással, mosolyogva.

Köszönjük a lehetőséget a HDR-nek és az OCR Magazinnak!

Beszámoló: Wellner-Mező Melinda