A tavalyi év egyik legátütőbb élménye volt számomra az MSR Open futama. Hiánypótlónak éreztem ezt az eseményt, hiszen végre egy olyan versenynek lehettem a részese, ami a már-már tucatszámba menő akadályversenyek közül kiemelkedik mind nehézségében, mind lebonyolításában. Tavalyi MSR-szüzességem elvesztése után idén is hasonló izgatottsággal vágtam neki a Military Survival Runnak. Lássuk, mit adott számomra!

Szervezés
A futam előtti hetekben szép lassan elkezdtek szállingózni az infók Facebookon a tudnivalókról. Már ezen a ponton is figyelemreméltó volt a szervezők hozzáállása, ahogy a kommentben érkező kérdéseket rövid időn belül mind megválaszolták. Az izgalmakat fokozták a napról napra megjelenő hírek az új akadályokról, amik már ránézésre is komoly fejtörést okoztak.
A korábbi évhez képest volt néhány változás. Az egyik legfontosabb, hogy az időmérésre szolgáló dugókát minden egyes teljesített akadály után le kellett csippantani, míg tavaly ez pont fordítva működött. A befutó után több emberrel találkoztam, aki ugyan hibátlant futott, mégis a rendszerben volt hibapontja, és emiatt hátrébb sorolódott az összes hibátlan versenyző mögé, hiába volt jobb ideje (ez ugyebár a ranglista kialakításának már bevett módszere).

Egy kevésbé felkészült szervezés mellett ez akár probléma is lehetett volna, de két dolog is biztosította az adminisztráció pontosságát: az egyik a karszalag volt, amit elhibázott feladat esetén levágtak rólad, a másik a manuális ellenőrzés, hiszen az akadályoknál a „döntnökök” minden sikeres akciódat feljegyezték papírra a rajtszámod szerint. Tehát ezeket a kisebb problémákat sikerült még helyben orvosolni, és változtatni a végső ranglistán.
Apropó, döntnökök. Ők azok a katonák voltak, akik nevükhöz hű szigorúsággal ellenőrizték a helyes végrehajtásokat, és minden futóhoz volt 1-1 biztató szavuk.
A rajtok 5 percenként követték egymást, egyenként 10-10 fővel. Az indítási módszernek és a családias létszámú (250+) mezőnynek hála itt csekély esély volt az akadályoknál való feltorlódásra, annál is inkább, mert a szabályok szerint a mögötted jövő magasabb rajtszámú versenyzőt kötelező volt elengedned, ezen kívül a hibátlanságot jelző karszalagnak is járt az elsőbbség. Tavaly későbbi rajttal indultam, és ezt a kiváltságot nagyon élveztem.

Helyszín, akadályok
A pápai honvédségi Bázisrepülőtér és környéke egészen egyedi körülményeket biztosított a versenyzésre: néhol már-már dzsungelt idéző erdős területek, mocsarak, patakok, csatornák, bunkerek nehezítették a továbbhaladást. A légitámaszpont távoli látványa, a fülünket időnként megcsapó helikopter- és vadászrepülőgép-zaj pedig jól érzékeltette az egész eseményt átható militarista atmoszférát.
A 13 km hosszú pályán 33 akadály tette próbára a versenyzőket. A megelőző napokban volt egy kis kavarodás a próbálkozások kapcsán, de végül a nehezebb feladatokra is volt háromszori lehetőség, míg a könnyebbeket addig csinálhattad, amíg nem sikerültek.

A pályán ha épp nem futott valaki vagy a vízben gázolt, akkor valószínűleg kötelet mászott: hol függőlegesen, hol vízszintesen, hol keresztben. A haladást sokszor a kötelekre erősített különféle extra akadályok (műanyag hordó, hordótető, műanyag cső, gumiabroncs, stb.) nehezítették.

Vizesakadályokból sem volt hiány: a Pókháló és a Kocka a pálya két bátorságpróbája volt a maga 5-6 méter magasságával a tó felett. A Delfin a vízen lebegő vízszintes gerendasor volt, amit fölülről átmászva kellett teljesíteni, a Háztető pedig egy klasszikus ferde csúszós fal volt kötéllel, amit a vízből kellett megmászni.  Cipelős-húzós feladatok között szerepelt a sandbaggel egyensúlyozás és guggolás, a lőszeresláda-cipelés a mocsárban, később pedig egy lánctalp-tagot kellett a kijelölt füves területen végighúzni magunk után. Érdekesség volt még a C-17-es teherszállító repülőgép gumijának görgetése (keress rá, hogy néz ki a gép, brutál!), illetve a közvetlen mellette található Kötélhíd, amit hanyattfekve, kúszva kellett teljesíteni.

A Kampókéz az egyik legkreatívabb akadály, amit valaha láttam: 2 db vaskampóra erősített mászókötelet egy majomlétrán akasztgatva kellett végighaladni. Sokan a Kötélfüggönynél szerezték meg az első rontásukat: ez egy vékony huzalokból álló kötélsor volt, amin végig kellett mászni, mindezt egy vele egybeépített másik akadály után. A magabiztos kulcsolási technika és a jó fogáserő elengedhetetlen volt hozzá.

A legtöbb bosszúságot azonban az utolsó akadály okozta, közvetlenül a cél előtt, ami a keményebb versenyzőket is hibára kényszerítette. Először két U-alakú kötélen kellett átlépdelni, majd következett a gerendára kötött kötélhurkokkal mászás, és végül az az oszlopsor, amit középen 1 db gyűrű tört meg, minimális segítséget nyújtva az áthaladásban.
Az oszlopok vajmi kevés tapadást biztosítottak - minden erőre és technikára szüksége volt annak, aki át akart rajta mászni. Többeknek sikerült itt háttal betámasztva nyerni néhány másodperc pihenőt, amikor a kezüket is el tudták lazítani. Egyértelműen itt volt a legnagyobb küzdelem és a legnagyobb hangulat. A közönség egy emberként szurkolt a versenyzőknek, majd hangos taps fogadta a sikeres teljesítést, a legtöbbször azonban dühös férfiállat-ordításoktól visszhangzott a célterület.

Érem, ajándékcsomagok
Az említett adminisztrációs problémák és az eredmények összefésülése miatt az eredményhirdetés időpontja kissé elhúzódott, de addig legalább volt lehetőség beszélgetni ismerősökkel, barátokkal, és megvitatni a frissen szerzett élményeket. Azt hiszem, elmondható, hogy a hazai OCR krémje összegyűlt ezen a versenyen – jó volt végigsétálni ennyi ismerős arc között!

Az eredményhirdetés első fele a HOCRA (Terepakadályfutó- és Akadálysport Szövetség) országos bajnoki futamának helyezettjeit díjazta, a második pedig az Open futamét, ahol összesítve volt értékelve az összes versenyző, kategóriánként (férfi-nő, korcsoport, abszolút). 
A díjak olyan pazar ajándékok voltak, amiket egy nagyobb verseny is megirigyelhetne: az egyéni helyezettek a táplálékkiegészítő szponzori csomagon túl egy fából készített cargoháló akadályt ábrázoló trófeát kaptak, amiben középen egy gyönyörű MSR-logó díszelgett. A csapatverseny dobogós tagjai üvegből készült érem járt, míg az OB-sok egyedi HOCRA-éremmel is gazdagabbak lettek.

Minden induló kapott egy logózott barna MSR-pólót, vastag szponzori ajándékcsomagot, a befutók pedig az eseményt fémjelző dögcédulával is büszkélkedhettek. A legügyesebbek, akik szintidőn belül (190 perc), hibátlanul teljesítették a futamot, egy kis „Survived” feliratú öntapadós érembetétet is kaptak. (Itt volt egy kisebb elírás, mert sokan azt hitték, hogy hibahatáron belül – ami 14 volt – jár a betét.)

Zárszó
A legkomolyabb, az egyetlen, brutál durva, legjobb, hibátlan – ilyen szavakat ritkán olvasunk hazai OCR-versenyek értékelését olvasva, az MSR azonban méltán kiérdemelte őket! Óriási tisztelet jár minden férfinak és főleg nőnek, akik teljesítették ezt a pályát! Lendvai Gábor és csapata, az MH Pápa Bázisrepülőtér katonái mind kiváló munkát végeztek, szívvel-lélekkel. Köszönjük nekik! Jövőre folyt. köv., addig is a legkeményebbeknek nemsokára itt a Military futam! Várjuk!

"Írta Berkes Marci cikke :D"

Fotók: Jakab Attila Challenge Fotó (MSR Facebook)

Aki járt már Márianosztrán – akár saját szabad akaratából, akár kényszer hatására - az tudja, hogy ez a hely olyan mintha egy másik dimenzióba csöppenne az ember. Kismaros után a 12-es útról letérve elhagyja az utazó a térképet és egy párhuzamos univerzumba kerül – ez a Börzsöny varázslatos világa. 2018-ban is volt szerencsém részt venni a MineKraft futáson így az „Európában is egyedülálló kihívás” szlogent romantikus túlzásnak éreztem mely talán betudható ez a helyszín fent említett tudatmódosító hatásának…

Tavaly a MineKraft futás része egy elég szimpla terepfutás volt. Idén a szervezők több akadályt ígértek úgyhogy kis csapatunkkal (az OCR Veres csapatából négyen is indultunk) kíváncsian vágtunk neki a kalandnak.

Hétvégén, egészen pontosan május 25-én szombaton Pécsett rendezik meg a Military Games második versenyét a tavalyi debütálás után. A verseny első blikkre egész kemény sztorinak ígérkezik, ennek kapcsán beszélgettünk a buli ötletgazdájával, Kovács Tiborral. 

Tavaly októberben már egyszer megnéztük magunknak a Colas bányájában megrendezésre került MineKraft két szemszögből is. Futottunk is, bringáztunk is egyet a Börzsöny dombjai között és a kirobbantott andezitbánya alján. Jó volt, jól esett, bár OCR szempontból máshogy volt jó, inkább egy terepfuti volt ez. De ez most a szervezők szerint változni fog: jönnek az akadályok

A srácok újra lemennek a bányába, hogy nekünk újra jó legyen, de idén már három versennyel kedveskednek nekünk. Május 25-én újra Márianosztra és a Colas bányája ad otthont a bulinak, június 15-én Solymárra költözik a sorozat, az utolsó helyszínt meg még mi sem tudjuk.

Na, de a lényeg a május 25-i márianosztrai versennyel kapcsolatban: 

- lesz 11 km-es akadályfutó-verseny (faluból ki, bányába le, bányából ki, kicsi Börzsöny, faluba be), 11 és 33 km-es bringaverseny (a fenti körből 1 v. 3)
- még 3 napig, május 20-ig lehet nevezni az Ticketportalon.
- gazdag befutócsomag
- 375.000 forint pénzdíjazás a versenyeken!

Mi ott leszünk egészen biztosan - tegyetek Ti is így! 

FB esemény
Hivatalos oldal

A Dragon Race-Sárkány Futam július 27-én, szombaton harmadik alkalommal szervezi meg a nyári akadályfutó versenyét. A helyszín a Sárkány Wellness és Gyógyfürdő, ami a futamok állandó otthona és fő támogatója. A júliusi Dragon Race 3.0 a Bátori Sportnapok egyik fő eseményének számít majd, ami egész napos programkínálatot nyújt a versenyzők és kísérőik számára. Három távon, egyéni és csapatnevezésre van lehetőség. A távok a következőképpen alakulnak: 5+ km, 10+ km és 1,5+ km-es gyermekfutam. Megéri jelentkezni, hiszen a fantasztikus élményen kívül sok mindenben részesül, aki nevez. Minden befutó különleges érmet és egyedi pólót vihet haza. Korcsoportonként az első három helyezett értékes trófeát kap az extrém pálya nyújtotta élményeken kívül. Az ingyenes parkoláson túl öltözési lehetőség is áll a versenyzők rendelkezésére, valamint a futam befejeztével egy tál étellel is kedveskednek a szervezők. A Bátori Sportnap kiegészítő programjai között szerepel majd aqua fitness, vidám műsorok, a gyermekek számára különböző kézműves és szórakoztató játékok, este a Sub Bass Monster felel a jó hangulatért. A nap zárásaként éjszakai fürdőzés várja a fürdő látogatóit igazi retro dj-vel. Az extrém verseny és az extra élmények garantálják, hogy érdemes nevezni!

Mozgalmas áprilison van túl a magyar OCR élet és a tavaszi szezon még nem ért véget, az Extreme Trail brand ismét egy olyan rendezvényt tett le az asztalra, amivel erősen a(z egyik) legjobb helyre tudták pozícionálni magukat.

Az első komolyabb interakció az induló és a szervező között, mindenképp a nevezéskor történik. Általánosan megszokott, hogy interneten kitöltünk egy ívet és várjuk a visszaigazolást. Jelen esetben sem volt ez másként, azonban az automatika nemcsak egy biztató emailt küldött, hogy elkezdődött a folyamat, de a teljes leírás, felelősségvállalási nyilatkozat és minden információt megkaptunk amire csak szükségünk lehet. Ezzel párhuzamosan már csodálhattuk is nevünket a többszáz nevező között. Elég komoly.

Egészen sokan szerveznek már kis hazánkban akadályfutó-versenyeket, és ez jó. Jó, hogy lehet új versenyeket, új helyszíneket, új ötleteket kipróbálni. Viszont, ha szabad ilyet mondani, a Palóc Roham csapata által szervezett bulik mindig megdobbantják a szívünket. Egyszerűen azért, mert öröm nézni, ahogy minden mozdulatukat áthatja a jótékonykodás és hogy szeretnének minél többet visszaadni annak a közösségnek, ahol élnek. Ezért is várjuk izgatottan az új projektjüket, a Robinson Akadályfutó Versenyt. Ez alkalomból interjúztunk egyet a szervezőkkel. 

Hétvégén az Extreme Trail SE is belevág a 2019-es évbe. Új helyszín, új akadályok, de a színvonal reméljük a régi. Egy hirtelen villáminterjúban kérdeztük Ulrich Gábor, akik már a helyszínen vannak és két csavarozás között lökte a válaszokat. 

OCR Mag.: Végre nem Tokaj -  bocs mindenkitől - és ráadásul a Pilis egyik különleges része. A helyiek mennyire voltak az első perctől partnerek a buliban?
U. G.: Igen, ez nem Tokaj... Sőt, ki merjük jelenteni, ez teljesen más...
Itt minden kicsit bonyolultabb, bürokratikusabb, drágább DE!!!  Csodaszép...

Gondolom a környék adottságai ki lesznek használva?
Minden pilisi jellegzetesség egy helyen, olyan pályavezetéssel készülünk, hogy érezni fogják a versenyzőink, hogy ez ismét más ismét olyan "extreme-es".

A Nagy-Szénásra felmegyünk? ;)
Kulisszatitkokat nem árulhatunk el, ebben egyeztünk meg egymás között, viszont miden olyan helyre el fogunk jutni, be fogunk nézni ahova nincs "fűre lépni tilos" jelzésünk.
Itt minden fokozottan védett, ez nagy kihívás nekünk is és kérünk mindenkit, tartsa ezt szem előtt és csak élvezze a versenyt mert ilyet még szerintünk nem tapasztalt.

Pár nappal a start előtt mennyire van teltház? Helyszíni nevezés is lesz még?
Szép számmal vagyunk, egyenlőre nincs teltház, a helyszínen lehet még nevezni, de gyertek időben, hogy ne legyen belőle kapkodás...

Már-már hagyomány lesz, hogy a bajnokság hosszú távú futama Ti vagytok? Hogy érzékelitek: a bajnoki futam létszámában van fejlődés? Lehet mondani, hogy már külön szint, ha valaki bajnoki futamon indul?
Abszolút érezhető a fejlődés, kb. dupla létszámban fog menni a mezőny és egyre csak növekszik. Igen a hosszútáv a miénk ez nagy megtiszteltetés mert ez igényli a legprecízebb szervezést is egyben és ugye EB kvalifikáció az nem játék!
Külön szintnek nem mondanánk, inkább abszolút verseny futamnak, itt nem a teljesítés a cél.

A szokásos betétfutamok is maradtak, gyerekfutam, pufifánk kategória.. Nagy az érdeklődés ezekre is?Í
A betét futamaink élnek és virulnak, igen egyedi pályával szolgálunk a gyerkőcöknek!

Az ötletes, új akadályok egy versenyen szerintem alap. Gondolom fejlesztések voltak ezen a téren is. Pár apró titok a versenyzőknek?
Lesznek új akadályok természetesen, hiszen erre mindig nagyon figyelünk, hogy nehogy szürküljünk. Szóval, kell majd kis plusz erő, kitartás, mert az új vas vázszerkezetű akadályok közül az egyik a vállaitokat-karjaitokat, másik mindeneteket átmozgatja. Aztán a harmadik az ..., a negyedik pedig.. jó lesz... :)

Mi van akkor ha egy akadály nem sikerül?
20 guggolás autógumival.

Mikor kezditek az építkezést Pilisszentivánon?
Tök jó, hogy ezt kérdezed mert a többiek majd megszakadnak én meg ezt gépelem, szóval minden a terv szerint, jól haladunk!

Te már láttad a pálya útvonalát. Melyik lenne nagyobb szívás vagy - másik oldalról -  móka: ha szakadna az eső pár napig , vagy beütne a forróság? 
Szakadó eső vagy forróság???
A frissítés rendben lesz, jöhet a meleg! De ha ömlik az eső, akkor sincs gáz, van itt iszap, homok, murva, fű, lepucolja a cipőket!

Ismét az a megtiszteltetés ért, hogy az OCR Magazin kiküldött tudósítójaként vehettem részt egy nagyon menő rendezvényen, a II. VulcanRun terep-akadályfutó versenyen.
A versenyközpontot Celldömölkön a Kemenes Vulkánpark területén találtuk, nagyon kompakt, felhasználóbarát módon berendezve. A regisztráció, bagcheck, öltözők, stb., egy helyen, nem messze a parkolótól, a rajt és a cél is belátható volt minden idelátogató számára.
A regisztrációban reggel volt egy kis fennforgás – ha jól értettem, az egyik szervező autóját aznap reggel lopták el, így némi csúszásban volt a team – de ez pusztán annyit jelentett, hogy a 14+ km-es rajtok negyed órát csúsztak, hogy mindenki kapkodás nélkül érjen a startjához. De mindenki nagyon flottul kezelte a helyzetet, egész nap ezt tapasztaltam, mind a szervezők, mind az önkéntesek segítőkészek, kedvesek, jókedvűek voltak, tényleg élmény volt így futni.

D-Beach immár sokadszorra. Először kicsit megijedtem a kiíráson, Rendvédelmi szerveknek. Hát elég gyorsan és elég sokan kiestek a rostán ezzel a feltétellel, de kiderült van egy új kategória is. A „Szabad Futam” nincsenek büntetők, (értsd: nincs mit elcsalni) nincs kötelező feladat (értsd: bárki nyugodt szívvel felmérheti mit is jelent egy ilyen verseny), de ha bevállalod és hibátlanul teljesíted mégis jutalom üti a markod. Arany oroszlános medalion jár a legjobbaknak. (értsd: küzdj!).