Aki igazán ismer, az tudja rólam, hogy én soha nem elégedtem meg a nyújtott teljesítményemmel, és mindig többre törekedtem. Ez nyáron is így volt, valamint motiválatlannak éreztem magam, és nem láttam túl nagy kihívást a közeli Spartan Rac-ekben. Engem a HH világa nem érdekel. Szóval, ekkor láttam, hogy Ulrich Gábor barátom érdeklődik az izlandi 24 órás Spartan Race Ultra VB felé. Mondanom se kell, hogy egyből belelkesedtem és azonnal fel is hívtam. Kiderült, hogy Koller Gábor Barátom rendezi ezt az utat, azonnal felvettem vele a kapcsolatot és innentől kezdve már sínen is volt a dolog. A valcsai Ub eredményemből kiindulva egyáltalán nem aggódtam azon, hogy mi lesz majd ott velem. Fejetlennek tűnt a szervezés, mindent olyan bután közöltek le, az ottani versenyszervezők. A regisztrációnk megvolt, de tudatlanok voltunk a versennyel kapcsolatos szabályokat tekintve. Lassan elkezdték közölni a fontos információkat, valamint kötelező felszerelést is kellett vinnünk. A kötelező felszerelésről röviden annyit, hogy az elsősegélycsomagon és frissítéseken kívül vízhatlan felszerelést kellett még vinnünk magunkkal, kabát, nadrág, kesztyű, meleg ruha stb. Itt ezek után eluralkodott a káosz a külön ultrás facebook chat csoportunkban. Ment a variálás, hogy mit és hogyan, miért, és csak az a jó. Felhúztam magam ezen, és inkább kiléptem a fenébe. Gondoltam a Decathlon úgy is a segítségemre lesz majd. Nem szeretem, ha valaki túlgondol valamit, oda kell állni és csinálni, aztán lesz, ami lesz! Így hát e döntésem után egyedül vágtam neki beszerezni a felszerelést, jóval nyugodtabban, és azt vettem, amit jónak láttam. Stresszes és feszült időszak volt ez. Mindig vártuk a végleges játékszabályokat, mert szinte minden mailben volt valami változás. Már nem érdekelt ez sem! Fejben elterveztem, és ahhoz tartottam magam.
