2018. április 28-án került megrendezésre Piliscséven a Hard Dog Race Base futam, mely az eddigi futamok legnagyobb mezőnyével, 1360 nevezővel és kutyával indult el. Azt már a verseny napján tudták a rendezők, hogy rekordszámú résztvevő lesz a versenyen, így a felkészülés is eszerint zajlott.
A verseny Írország leghíresebb versenypályáján, Punchestown-on került megrendezésre, amely egyben az Irish Jumps Racing (lóverseny), és az éves Punchestown Irish National Hunt fesztiválnak is az otthona, és Dublintól kb. 40 km-re található.
A versenypálya közelében található város Naas, amely többek között a „királyok találkozóhelye" volt egykoron, de ezen a hétvégén az írek első spartan versenyének méltó helyszínévé a spartanok találkozó helyévé vált: "The Meeting Place of the Spartans"!
Írországban előszőr kb 8 évvel ezelőtt jártam, akkor is Dublinban, ahol a barátnőm él, és azóta többször is, de mindig télen, amikor a munkánk megengedte. Vágytam már arra, hogy jó időben is lássam.
Kiss Ákos vagyok, civilben startup és CSR szakértő, másodállásban a debreceni K-Fitness senior fit edzője, valamint az STG Debrecen egyik - mostanság kissé inaktív - tagja. Most kegyetlen őszinteséggel leírom nektek, hogy egy amatőr OCR versenyzőként milyen alapvető hibákat követtem el, hátha valaki van olyan okos, hogy a más (történetesen az Én) hibáimból - tanul.
Elég csapadékos hétköznapok előzték meg verseny napját, így lehetett arra számítani, hogy túl sok port nem nyelünk majd, ellenben arról elfeledkeztem, hogy a pár héttel ezelőtti versenyről még kint „szárad” a cipőm. Azaz száradt volna, ha az időjárás engedi. Péntek este így újból lecsutakoltam, hátha megszárad szombatra. Hát nem.
Végre egy rendezvény, ami közel van Budapesthez, így nem kellett órákat utazgatni. Az odavezető úton már feltűntek az épített akadályok. Egyik sem a már megszokott típusba tartozott, de a szervezők előre szóltak, lesznek új dolgok dögivel. Feltűnt egy rúdmászási helyszín, ami egy gödörben ért véget, negatív háló, amire felmászva át kellett lendülni egy kötélre és úgy leereszkedni, az is gödörben ért véget, de ezek mellett még megannyi ásott lyuk szaggatta a fövenyt. A retek garantált. Az úttest túloldalán szintén sorakoztak érdekességek, unatkozni nem fogunk, az már előre látszódott. Bár aki nagyon kíváncsi volt, már előre felizgulhatott az útvonalra, ugyanis azt előre megosztották a szervezők.
Tavaly volt szerencsém Tóth Ádi fegyverhordozójaként részt venni Csehországban a Gladiator Race-en. Ott láttam először olyan vérprofin megrendezett versenyt ahol az akadályfutást az „akadály” szó felől közelítették meg. A helyiek mondták, hogy persze jó ez a Gladiator de aki igazán fogékony az ilyen jellegű elmebajra annak mindenképp ki kell próbálnia a Predator Race-t mert az az ami igazán valami.
Az utolsó lökést a tébolyba Bölcs Zoli barátom adta meg aki egy futás alkalmával megpendítette, hogy Ő bizony nevezett a Predator Master Weekend-re. Másnap már arra ébredtem, hogy nekem is meg volt a nevezésem…
A Predator-on három táv van:
* Dril, 5+ km, 20+ akadály
* Brutal, 10+ km, 25+ akadály
* Masakr, 15+ km, 30+ akadály
A Master Weekend mindhárom táv egy hétvégén történő teljesítését jelenti, melyet tavasszal Csehországban a Moninec nevű síterepen lehet megkísérelni.
Méghozzá természetesen úgy, ahogy OCR versenyeket rendező csapattól elvárjuk: építettek egy mini akadálypályát kimondottan gyerekek számára. De inkább olvassátok Ulrich Gábor szavait, amit nekünk küldött rövid közleményében:
A miskolci Decathlonnal karöltve, a tegnapi napon egyesületünk egy olyan gyerekpályát épített, aminek reményeink szerint ismét híre megy. Több mint 100 gyerkőc és fiatal felnőtt tette próbára ügyességét és állóképességét. Az 1 km-es pályán 12 db akadályt helyeztünk el amiket mind mind egytől egyig teljesítettek a jövő reménységei. Rengeteg mosolygós izzadt koszos arc azt mutatja, jó munkát végeztünk, de nem állunk meg, egyre nagyobb és komolyabb rendezvényeket szeretnénk akár társszervezőként is megteremteni.
Köszönjük a felkérést és a pozitív lelkes hozzáállást a miskolci Decathlon csapatától, öröm és sikeres volt a közös munka.
Várjuk a folytatást, gratulálunk a résztvevőknek, nagyot mentek a tikkasztó hőségben!
Az MSR második felvonása egészen egyszerűen kikészítette az OCR Magazin szűken vett szerkesztőségét. Haver legalább végigment a pályán nagy fájdalmak árán, de én a harmadik akadálynál kiszálltam és mindketten a győri baleseti sebészeten dolgozók értő kezei között fejeztük be a napot. Szóval a személyes beszámoló versenyen szerzett élmények hiányában elmarad. Így inkább összeszedjük, hogy miként láttunk a pályán kívüli dolgokat összességében és felvillantjuk, hogy általában Ti hogyan éreztétek magatokat a verseny után.
Azaz a HAjmeresztő HAlmi HAjrá (leánykori nevén Hajmeresztő Halmi Hajsza) immáron harmadik alkalommal rendezi meg akadályfutó versenyét Tököli Parkerdőben. Igazi fun run, tökéletes ízelítő (=beetetés) annak, aki kipróbálná, hogy milyen is egy OCR futam. A rendezvény arcpirítóan alacsony áraival is keresi a mozogni vágyók kegyeit, köztük természetesen a gyerekeket is. Mindez 2018. július 7-én, tehát a Tököli Parkerdőben.
Itt a csodás május, nyakig vagyunk a tavasszal, dögmeleg és szakadó eső színesíti a hétköznapokat, a hétvégéink pedig egyre durvábbak. Most is sikerült úgy alakulnia, hogy egyszerre három verseny esik egy napra az ország három egymástól távoli pontján - és akkor még a CEU-ről nem is beszéltünk. Május 26. így alakul:
Swietelsky Military Survival Run, Pápa
Tavaly az MSR egészen erősen nyitott, egy hete a katonai pályát megnéztük és besírtunk rajta, ráadásul erre szakad az eső, kurvavilág lesz holnap. Sírni fogunk, ha marad erőnk, akkor még írni is.
HUN Harcos, Domonyvölgy, D-Beach
Fábián Miki és csapata nem kevesebbet ígér, mint a szokásos kőkemény HUN hangulatot és vadiúj akadályokat. Ott leszünk és beszámolunk.
IV. GróTrapp, Zalaszentgrót
Zalavilág legmocskosoabb versenye újra visszatér, immár a negyedik felvonással. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül ez a buli.
Predator Race Monínec (Csehország)
Csehország egyik legkeményebb OCR versenye Monínec-ben kerül megrendezésre háromféle távon, és szinten (brutal, drill, masakr) lehet megküzdeni az elemekkel. Ha minden jól megy, lesz onnan is beszámoló.
Amikor kívülről nézed a rajt előtt a boxban tobzódó elszánt és örömteli arcokat, ahogy éppen várják a startjelet, de Te tudod, hogy ez ma neked nem fog szólni, az az igazi méreg. Sérülés és egyéb közösségi elfoglaltságok miatt csak ez jutott az V. Pannonhajsza napján nekem osztályrészül. Szenvedtem is rendesen. És teljes legyen a nyomorom a Kisbükk Major környékén a pályát megint annyira jól sikerül berendezni, hogy a futók első kb 2 km-ét a rajt mellől lehetett követni: a kúszós-mászós akadályokat, a bálamászás, a betongyűrű, a rúdugrás, a ferde palánk.. Kínok kínja.. Rengeteg ember, rengeteg ismerős - szépen megtelt a major és igazi ünnepi forgatag lett.
A fesztiválterületen bóklászva aztán célzónába lassan bepotyogó első versenyzőket is tudtam csekkolni. Itt futottam össze Varga Zolival (aka. Varga's Creation), aki véres alkarjait mutatva és kicsit a levegő kapkodva mutatta, hogy Pannonhajsza idén sem volt hajlandó hibázni. Innentől Varga Zoli és Csernák Enikő elbeszélése alapján írt beszámoló következik.