"Rengetegen odajöttek hozzám biztató szavakkal, ami már-már emberfeletti képességekkel ruházott fel..."

2018. június 07. 09:59 - sebiszabi

Interjú Szekeres Gáborral, a Pluszminuszszáz blog szerkesztőjével

harminchetedik_poszt_bevezeto.jpg

Emlékeztek a srácra, aki a nagykanizsai Spartan Sprinten "#JOBBLESZEK" feliratú pólóban gyakorlatilag utolsóként, hatalmas küzdelmek árán 3 és fél óra alatt beért a célba? Hatalmas ünneplést és tiszteletet kapott, hogy becsülettel végignyomta  versenyt és története hamar körbefutott a hazai internet akadályfutással foglalkozó részeiben. Mi is ráugrottunk a témára anno egy interjú erejéig, de amire összejött, addig Gábor lenyomta a cseszneki Pannonhajszát is! Szóval kicsit több lett a téma, mint terveztük, de sebaj - olvassátok el ő történetét!

A ‘kanizsai sprint után kerültél igazán a hazai OCR színtér látóterébe. De kérlek, mesélj pár szót magadról azoknak, akik még nem ismernek! Honnan jössz, mennyi idős vagy, mivel foglalkozol?
Szekeres Gábor vagyok, 26 éves, amiből már a hetedik évemet töltöm Győrben és immáron 3 éve vagyok grafikus egy reklámügynökségnél

Elkerülhetetlen kérdés, hogy mi vezetett odáig, hogy ekkora súlyfelesleged lett? Mennyi volt a max? És most hol tartasz?
Mindig is nagyobb darab voltam. Már nem is emlékszem arra az időre, amikor normál méretű ruhákat hordtam. Az általános iskola első osztályában már másfélszer akkora voltam, mint a legtöbb osztálytársam. A legnagyobb súlyt
édesapám elvesztése után fél évvel (2017. május) értem el, ekkor 220 kg-ot mutatott a mérleg nyelve, jelenleg pedig 160 kg-ot nyomok.


Ki segít neked a fogyásban és a céljaid elérésében?
A fogyásban a legtöbb segítséget két edzőtől kapom. Bólya Márton tart nekem személyre szabott CrossFit edzéseket, Ódor Zoltán pedig a megfelelő diéta kialakításán dolgozik. Emellett persze nem szabad elfelejteni a sok biztató embert is, akik visszajelzése ugyancsak sok erőt ad ahhoz, hogy a kitartásom kicsit se hagyjon alább az idő múlásával.


Te ötleted volt, hogy mindenképpen akadályfutó versenyek köré kell felépítened ezt a “projekted” vagy Marci is ösztönzött erre?
Marci ellenezte. Nem örült neki egyáltalán, hogy ekkora súlyfelesleggel belevágok egy ilyen elképesztő akadályfutó versenybe. Tekintve, hogy nagyon futnom sem szabadna, nehogy az ízületeimet tönkre tegyem... Persze iszonyatosan makacs tudok lenni, úgyhogy miután elhatároztam, hogy részt veszek az első Spartanomon, onnantól már nem volt visszaút. Alapvetően a cél az volt, hogy olyat csináljak, amire soha nem voltam képes, erre egy ilyen akadályfutó verseny volt a legjobb alkalom.


Gondolom sokan támogatnak az úton, de közben azért vannak féltő hangok? Gondolok itt arra, hogy azért az OCR egy extrém sport, ahol a sérülésveszély fokozottan jelen van még egy fitt szervezet esetén is.
Szerencsére rengeteg támogatóra akadtam a hónapok során, mindenesetre jó harminchatodik_poszt_bevezeto.jpgpáran óva intettek ettől, ki is nevettek mielőtt belevágtam volna, mondván, hogy úgysem lennék rá képes. Ahogy említettem a Marci sem rajongott túlzottan az ötletért, de egy kis szerencsével és hatalmas elszántsággal bebizonyítottam, hogy mindent lehet, csak akarni kell!

 

Hogy ügyeltek arra, hogy ekkora terhelésnél (edzés, versenyek) ne legyen sérülés? Vagy már azon esetleg túl is vagy?
Természetesen az elsődleges szempont az volt, hogy a testi épségem megőrizzem. Nem fért volna bele az, hogy megsérüljek, hiszen akkor ki kellett volna hagynom az edzéseket meghatározatlan ideig, az pedig nem opció, hiszen nekem célom van, amit el szeretnék érni. Éppen ezért mindig fokozott figyelemmel végzem a gyakorlatokat az edzés során. Ehhez Marci szakértelme nagyban hozzájárul, hiszen amíg a technikát nem sajátítom el rendesen, addig nem mehetek nagyobb súlyokra, nem terhelhetem jobban magam.
Ettől függetlenül egyszer elég durván eltaláltam az államat az olimpiai súlyemelő rúddal, mert nem hajtottam elég hátra a fejem. :D


Spartan után akartam interjút csinálni, de azóta túl vagy a Pannonhajszán is. Melyik távon indultál? Hogy sikerült?
A Spartan után szinte azonnal jött is a második megmérettetésem, a Pannonhajsza, nagyjából egy hónap volt a két verseny között. Úgy gondoltam, hogy ez az idő kevés lesz a megfelelő felkészüléshez, pár edzést ki is kellett a munkám miatt hagynom, de mégis sokkal jobban teljesítettem, mint gondoltam. 7+ km-es távra neveztem be, amiből végül 11 km lett. A nagykanizsai versenyhez képest ez 3 km-el több volt egy sokkal durvább, emelkedőkkel tűzdelt terepen. A várakozásaimat jóval felülmúltam, mert a nagyobb távot sikerült 10 perccel előbb befejeznem.

harminchetedik_poszt_04.jpg

Hogy érezted magadat? Melyik része tetszett a leginkább és mi volt a legnehezebb része?
Elképesztő jól éreztem magam. Ez talán annak is köszönhető, hogy rengetegen odajöttek hozzám biztató szavakkal, ami már-már emberfeletti képességekkel ruházott fel arra a rövidke időre. Szinte kettesével vettem az akadályokat, bár a saját testsúlyos feladatoknál büntetőzni kényszerültem, mégis rengeteg dolgot meg tudtam csinálni. Olyan dolgokat, amikre egy évvel ezelőtt csak húztam volna a számat és maximum egy kényelmes kanapéról néztem volna egy kis pizza kíséretében. Nem tudnék kiemelni különösebben olyat, ami nagyon tetszett volna. az egész egy hatalmas élmény volt, mindenre rácsodálkoztam és a táj is különösen szép volt. A nehézséget talán az okozta, hogy nem volt nálam elegendő mennyiségű víz (semmit nem vittem) és iszonyat meleg volt. Erre a jövőben oda kell figyelnem.

Hogyan tovább? Mi a következő lépés? Várgesztes?
Úgy találtam ki, hogy fokozatosan növelem a versenyek távolságát. 5+, aztán 7+ és most a következő, a várgesztesi Spartan Super már 13+ km lesz.

Készen állsz a 13+ km-es távra? Ideális körülmények között milyen eredményt tűztél ki magad elé?
Nehéz megállapítani, hogy készen állok e. Fejben úgy érzem, hogy igen, persze a testem korlátait nem tudom egy jó gondolattal áthidalni, úgyhogy bízom a legjobbakban. Nagyjából 16-17km-re számítok, a korábbi tapasztalataim szerint ennél nagyon nem lesz több, de ez majd úgyis csak a célnál derül ki. Ideális körülmények között szeretném 4 óra alatt befejezni, az lenne talán a legjobb, de nem vagyok telhetetlen!

Az a terved, hogy 2018-ban meglesz a trifecta? Hány versenyen indulsz még addig?
Idén szeretném megcsinálni a trifectát, és ezzel az ütemű felkészüléssel szerintem sikerülni is fog. Super után a Beast csak októberben lesz, szóval lesz pár hónapom úgy igazán felkészülni. Jó lenne megszabadulni még nagyjából 30 kg-tól addig, igyekszem a futásra jobban koncentrálni és az is nagyon motivál, hogy a saját testsúlyos feladatokat is rendesen meg tudjam csinálni, mert burpeeből csináltam már eleget! :D Egyelőre még nem néztem meg részletesen milyen versenyek lesznek, de szeptemberben lesz Győrben a Püspökerdő futás, ez 5,4 km és még egyszer sem indultam rajta. Talán idén benevezek!

harminckilencedik_poszt_07.jpg


Számítottál arra, hogy ennyi embernek adsz motivációt, erőt?
Eleinte nem gondoltam volna, hogy ekkora szeretetet kapok majd idegen emberektől. Nekem eddig a gyakorlat azt mutatta, hogy inkább leszólnak, amiért ilyen túlsúlyos vagyok. Sokan megnéztek az utcán, esetleg be is szólogattak (ezt mondjuk a mai napig megkapom olyanoktól, akik nem ismerik a történetem). Ebben nőttem fel, szóval egyik napról a másikra nehéz hozzászoknom, hogy ilyen sok embert motiválhatok azzal, hogy csupán jobb szeretnék lenni saját magamnál.

Azt látom, hogy az index.hu-n az i2 ketrecben egészen kiemelt helyen fut a blog-od. Melyik volt előbb? Elkezdtél blogolni és felkapta az index, vagy ez egy tervezett projekt volt? Mit lehet erről tudni?
A blogolás ötlete még az életmódváltás előtt megfogalmazódott bennem. Hétfőn megírtam az első bejegyzést, kedden mentem edzeni, megírtam a második bejegyzést és szerdán arra lettem figyelmes, hogy 4000 ember megnézte a blogot. Nem is nagyon értettem, hogy hogy történhetett mindez, hiszen senkivel sem osztottam meg az oldalt. Titkos projektnek indult, de mondhatni azonnal elszabadult a dolog, azóta pedig már 260.000 megtekintésnél jár az oldal és első helyen van az i2 ketrecben.

Köszönöm az interjút, találkozunk Várgesztesen

harminckilencedik_poszt_bevezeto.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr1014029370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása