Az idei év egyik nagy gurítása lehet a BakonyRUN éjszakai akadályfutása. Már év elején bedobták, hogy augusztus 25-én éjszakai futamot rendeznek, nemrég pedig, hogy mindez a kislődi Sobri Jóska kalandparkban lesz. Felmerült pár kérdés bennünk a bejelentés után, ezért inkább meg is kerestük a legilletékesebb arcot, Viczina Dávidot, aki válaszolt nekünk. 

Egy hónappal ezelőtt Bölcs Zoli sporttársammal megjártuk a poklot – végigzakatoltuk a Predator Master Weekend-et Moninceben. Ott az akadályok kifogtak rajtam – párnál megkotlottam. Idén először a Predator kilépett Csehországból és egy rövid futam erejéig (Dril) eljöttek Pozsony mellé így kihagyhatatlan volt a történet. Remek alkalomnak tűnt hogy elégtételt vegyek. A szombati Brutálfutáson kellően szétcsaptam magam és a vasárnap hajnal 5-ös indulás után a rajtnál nem igazán éreztem a parazsat. Azt terveztem, hogy a szokásos „öregesen, nyomatékból” taktika mellé még a felezőt is bekapcsolom. Nyargalás helyett jó sok időt áldozok majd az akadályokra. Szokás szerint a pálya nem volt titok. A rajt mellett ki volt rakva a komplett térkép – 8.5km, 350m körüli szint. Hegyre fel, majd vissza. Félúton a zúzós akadályok első adagja. Aztán megint hegyre fel és a fesztiválterületre visszatérve a maradék gyilkos akadályok. Büntetésként (handicap) itt nem pókjárás hanem futás, illetve homokzsák és vödörcipelés volt a menü. 

Hétvégén rendezik Dániában az OCR Európa Bajnokságot és Terepakadályfutó Szövetség (TEFUTSZ) jóvoltából már Magyarország is képviselteti magát a rendezvényen. A Szövetség Erdősí Tímea Teréziát és Martyin Lászlót kérte fel, hogy magyar színekben álljanak helyt Esbjerg-ben. Még mielőtt elindulnak a hosszú útra, gyorsan elcsíptük őket egy interjúra.

Május 26-án második alkalommal rendezték meg Pápán a Swietelsky Military Survival Run Open futamát, ami a  nagy érdeklődés mellett újra hatalmas siker lett. A katonai és civil verseny után faggattuk egy kicsit a két főszervezőt, Bíró Andrást és Lendvai Gábort a tapasztalatokról és a jövőről. 

OCR szempontból elég mozgalmasra sikerült júnuis harmadik hétvégéje. Szombaton Brutálfutás 7.0, amiről itt olvashattok vasárnap pedig a kicsit komolyabbnak ígérkező Running Warriors 7. Komolyabb, hiszen annyi hazai és nemzetközi (ernyő)szervezet volt jelen: OCR Sport, OCR Europe, HOCRA, TEFUTSZ.
Erről egy évekkel ezelőtti külföldi telepítésem jut eszembe, ahol annyi szakember zsúfolódott össze egy szerverszobában, hogy a project manager, bár nem nagyon volt képben, mégis azzal állított be: „Itt annyi mérnök van egy helyen, hogy hiba nem lehet”.

Emlékszem, mikor kicsi voltam és nyakig sárosan mentem haza, mindig nagy szidásnak voltam kis gazdája. Én próbáltam menteni a helyzetet, hogy iszapfürdő és a természetes anyagok a testemen szanaszét kenve a testi és lelki fejlődésemet szolgálja, de egy jól irányzott saller megvilágosított, hogy ezt a generációs szakadékot gyermeteg mesémmel nem fogom tudni megugrani. És most itt vagyok, évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy legálisan, mindenféle bűntudat és szégyenérzet nélkül legyek olyan, mint egy disznó.
A rendezvény persze mint valami „Wellnesszolgáltatás” reklámozta magát. Hiszen ki ne hallott volna már a híres nyáregyházi szilícium dioxid csodatevő hatásásról? De most őszintén, ki hisz egy olyan szervezetnek, akiknek már az emblémáján is egy rohadék kis malac néz veled farkasszemet? Minden esetre hagyjuk meg őket ebben a tudatban és nézzük meg mit kaptunk a pénzünkért.

A salgótarjáni Palóc Roham csapat - akik így együtt látogatják a szokásos itthonról elérhető OCR versenyeket, pl.: Spartan, Hajsza, BakonyRun - gondolt egy merészet és úgy döntöttek, hogy rendeznek egy jótékonysági akadályfutó versenyt, a SalGO Charity Run 2018-at. Bulyovszky Veronika, az esemény egyik szervezője elmondta, hogy ugyan jótékonysági futamban gondolkodnak, de ez nem ok arra, hogy ne építsenek így izgalmas és kellően nehéz pályát az itt indulóknak. Vadregényes és izgalmas környezetben a versenytáv a felnőtteknél 8 km és egy kicsi, az akadályok száma pedig 15 és egy kicsi - ahogyan ők fogalmaznak. 

A nevezések nem drágák: a felnőtt 6.000 Ft, a gyerekeké 3.000 Ft és a tervek szerint a lehető legnagyobb részt igyekeznek a jótékony célnak szentelni, ami nem más, mint a salgótarjáni Gyermekekért Alapítvány támogatása.

A nevezés már elindult, ott a helyed szeptember 15-én Salgótarjánban

Minden további információ az esemény fb oldalán és itt lent az röplapokban.

FB esemény

Hétvégén újra Bánk kerül a hazai akadályfutó színtér figyelmének középpontjába, hiszen a hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Running Warriors tér ide vissza. Idén az esemény kapott még egy kis külön figyelmet is, hiszen a Terep-akadályfutó Szövetség (TEFUTSZ) által kiírt rövidpályás magyar bajnoki futamot is a hétvége keretében bonyolítják. Szóval téma volt elég, hogy beszélgessünk egyet Tóth Viktor triatlonedzővel, aki a Running Warriors szakmai csapatának oszlopos tagja. 

Szép napos időre ébredtünk, kicsit testidegen volt, hogy versenyre megyek és kipihenten, fél 8-kor kelek fel. Nyolckor el is indultunk párommal Dunakeszire. 10 óra előtt megérkeztünk, átvettük a rajtcsomagot és a pólót, nagyon gyorsak és kedvesek voltak a segítők.

11.30-kor volt a rajtunk. A bemelegítés nagyon vidám volt, gyakorlatilag táncoltunk 10 percet és közben átmozgattuk magunkat. Közvetlenül a rajt után volt az első akadály, egy kis mászás fel aztán csúszás le. A szervezők megírták előre, hogy hosszú testhezálló nadrág és hosszú ujjú felső ajánlott, mert a csúszásnál a gumi tud égetni, főleg ha megsüti a nap. Nem is én lennék, ha hallgattam volna rájuk, mindjárt az első csúszásnál a lenge rövidgatyámból unisex alkalmi tanga lett.

A hétvégi Várgesztesi Supert még mindig a pálya széléről nézzük végig, de most úgy gondoltunk, hogy önkéntes munkával igyekszünk tenni valami hasznosat is. És ha már így alakult, csavarunk egyet a sztorin és kicsit belső emberré válva igyekszünk máshogyan szemlélni az eseményeket. Ennek első mozzanata, hogy az magyar önkéntesek vezetőjével, Mayer Viktorral csináltuk egy interjút, hogy bepillantás nyerhessünk egy színfalak mögé, hogy áll össze az a rengeteg munka, amit mi nem is nagyon látunk versenyzőként.