Szép napos időre ébredtünk, kicsit testidegen volt, hogy versenyre megyek és kipihenten, fél 8-kor kelek fel. Nyolckor el is indultunk párommal Dunakeszire. 10 óra előtt megérkeztünk, átvettük a rajtcsomagot és a pólót, nagyon gyorsak és kedvesek voltak a segítők.

11.30-kor volt a rajtunk. A bemelegítés nagyon vidám volt, gyakorlatilag táncoltunk 10 percet és közben átmozgattuk magunkat. Közvetlenül a rajt után volt az első akadály, egy kis mászás fel aztán csúszás le. A szervezők megírták előre, hogy hosszú testhezálló nadrág és hosszú ujjú felső ajánlott, mert a csúszásnál a gumi tud égetni, főleg ha megsüti a nap. Nem is én lennék, ha hallgattam volna rájuk, mindjárt az első csúszásnál a lenge rövidgatyámból unisex alkalmi tanga lett.

Összeszedtem magam, jöhet a futás. A pálya érdekesen volt megoldva, gyakorlatilag mintha ingát futottunk volna, kb 300 méteres egymással párhuzamos hosszokat futottunk, minden második hossz végén egy akadállyal. A parkoló nagyobb helyet foglalt, mint a fesztivál terület és a teljes pálya együtt.

Az elején még nagy lendülettel futottunk viszont bejött a képbe egy 11. akadály, az időjárás. A horizonton mindenhol felhők, fölöttünk tiszta égbolt, napsütés, érzetre vagy 35 fok. Egyre melegebb lett, vissza is vettünk a futó tempóból, volt, hogy már csak a séta ment, annyira melegünk volt. Az ivópont félúton életmentő volt, 3 pohár víz belénk, 2 a fejünkre visszahozott az életre.

Itt már szóltak a biztonsági őrök is, akik minden akadálynál ott voltak és segítettek, hogy ne siessünk, csak kényelmesen, mert sokan lettek eddig is rosszul. Itt azért örültem neki, hogy a hosszú öltözet helyett a trikó-rövidgatya kombinációt vettem fel. Kényelmesen kocogva teljesítettük a pálya második felét. Az akadályoknál kezdtek egyre hosszabb sorok feltorlódni, a segítők irányították az embereket. Nem is volt baj, itt már az idő nem számított. Az akadályokban sok változatosság nem volt, csúsztunk, másztunk, ugráltunk, estünk, keltünk, nagy mosollyal az arcunkon, újraélve a gyerekkorunkat. Jött az utolsó akadály, mászás fel, csúszás le, háromszor. A gatyát már előre felhúztam, kényeztetve a mögöttem jövőket. Beértünk a célba, érem, víz, csoki, újság.

Maga a verseny egy hatalmas élmény, tényleg egy felnőtt játszótér. Sajnos az időjárás ellenük dolgozott, többször is láttuk a mentősöket intézkedni. Viszont az érdekes pálya elrendezés itt jól jött, mert két perc alatt ott volt a segítség a pálya bármelyik részén. Valamint a pálya közepén egy sávban a nézők is be tudtak sétálni és majdnem az egész pályát belátták.

Mindennel meg voltunk elégedve, a szervezés, az akadályok, a segítők, a zene a fesztiválterületen, a póló, na meg az érem. Már tudom, miért imádják a gyerekek a pörgettyűs játékokat, egész haza úton az érem közepét pörgettük.
Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani a versenyt! Sokat nem kell várni tőle, nem lehet a többi OCR versennyel összehasonlítani, ez arról szól, hogy érzed jól magad, ugrálj, bukfencezz, csússz, mássz! Amit ígér a verseny azt betartja, egy jó szórakozás. Voltak itt is Spartanos arcok, akik 25 perc alatt bedarálták a pályát, de szerintem ez nem erről szól, hanem hogy őrülj meg egy kicsit és élvezd!

Beszámoló: Buti Dávid