A hétvégi Várgesztesi Supert még mindig a pálya széléről nézzük végig, de most úgy gondoltunk, hogy önkéntes munkával igyekszünk tenni valami hasznosat is. És ha már így alakult, csavarunk egyet a sztorin és kicsit belső emberré válva igyekszünk máshogyan szemlélni az eseményeket. Ennek első mozzanata, hogy az magyar önkéntesek vezetőjével, Mayer Viktorral csináltuk egy interjút, hogy bepillantás nyerhessünk egy színfalak mögé, hogy áll össze az a rengeteg munka, amit mi nem is nagyon látunk versenyzőként. 

Voltam már önkéntes (Szlovákiában), de nem rémlik, hogy több, mint 350 ember lett volna az önkéntes listán. Mennyire van ez felültervezve?
Semennyire! Azt gondolom, hogy egy normál versenyen a burpee-s akadályoknál kell lenni minimum hat embernek, hogy nézzék az akadályt és hogy tudják számolni a burpeeket is. Nagyon többnek viszont nincs értelme se, mert aki csalni akar, az úgy is megoldja. De két emberrel egy burpee-s akadályt nem lehet megcsinálni. Így csak az akadályok elvisznek már majdnem 100 embert. A regisztrációban, hogy ne legyen tömeg és gyorsan tudják adni a csomagot, asztalonként két ember. Bagcheckben minimum 20 ember kell egy 5000 fős rendezvénynél...

...azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ott 20 ember van..
Sőt, az előző versenyünkön 28-an voltak. A finishben is 25 ember van, szóval összefoglalva semennyire nincs ez túltervezve. Ahhoz, hogy szerintünk egy normális versenyt csináljunk, ahol a minimális dugók alakulnak csak ki, kell ez a létszám.

Ekkora tömeget mozgatni, irányítani nem egy könnyű feladat. Hogy szervezitek  a munkát? 
Az alap felépítés az, hogy a kids-es csapatot elviszi a Zita, a regisztráció esetében Hajninál vannak az emberek. Az összes többi embert én felügyelem, de folyamatos a kommunikáció a Hajnival és a Zitával. Ha kell ember, akkor a pozíciók között szoktunk ad-hoc mozgatni, ha szükség van rá. Szóval ez egy egész napos menedzselés.

Az egyes önkéntesekkel is (pl. akadályoknál) Te tartod a kapcsolatot folyamatosan?
Alapvetően igen. CB van minden akadálynál, ha valami probléma van, akkor ők szólnak be. A problémákat a Gabi szokta venni a rádióközpontban. Aztán ő viszi tovább az infót, ő küldi az építőket, ha az akadállyal valami probléma van, vagy ha a mentőt kell küldeni.

Szállást is intéztek az önkénteseknek. Hogy kell ezt kell elképzelnünk? Milyen komfortot tud nyújtani a Spartan Hungary mondjuk Várgesztesen?  :)
Ez egy nagyon alap dolog. Fedett, fűtött hely, ezért szoktunk általában tornateremben megoldani. A hálózsákot, polifoam-ot ugyan maguknak kell hozni, de mégsem kell szállást keresniük. Fürdési lehetőség is van. Aki pedig több napot maradnak, nekik igyekszünk valami más, jobb helyet találni a fesztiválterület közelében. Most például a Villaparkban sikerült egy kisebb helyet találni nekik. Így szoktunk megoldani, hogy ne kelljen nekik erre költeni, persze ha valakinek nagyobb igényei vannak, az megoldja magának...

Hányan vannak az állandó önkéntesek, akik tényleg csak segítőnek jönnek Spartanra? Vagy inkább százalékosan az állandó mag mekkora része a teljes csapatnak?
Van állandó csapat, akik visszajárnak. Főleg azok, akik hétköznap jönnek dolgozni. Azoknak a 80%-a visszatérő önkéntes. Mindig csatlakoznak hozzájuk, szóval egyre növekszik ez a társaság is. Tök jó a hangulat, szeretnek visszajárni.

Már szerda-csütörtök magasságában várjátok az önkéntesek segítségét. Kicsit hadd nézzünk be a kulisszák mögé! Hogy néz ki nagyvonalakban egy önkéntes munkája szerdától vasárnapig.
Szerda-csütörtök-péntek: ezeken a napokon építünk. Akadályok, fesztiválterület stb és persze a rajtcsomagot összerakása. Általában a pakolást a fiúk csinálják, a csomagolást a lányok. Szombat és vasárnap a versenynap, ki hova van beosztva, ott dolgozik, segít. Hétfőn - sőt a verseny napján is - pedig a szétpakolás.

Szerinted mi motiválja leginkább az önkénteseket? Az öröm, hogy segíthet, vagy inkább az, hogy egy következő versenyre kapnak ingyen kupont?
A régióban nálunk használják fel a legkevesebben a pontjaikat. Tényleg szeretnek visszajárni az önkéntesek, tényleg kialakult egy közösség. Az újak, akik becsatlakoznak, azok később is szívesen visszajárnak, mert látják, hogy ez egy haveri társaság. Persze vannak, akik csak a pontokért jönnek, de náluk is megfigyelhető, hogy visszatérnek.

Mennyire sikerül figyelembe venni az egyes igényeket az önkéntesek beosztását illetően? Nyílván nem lehet minden kívánságnak eleget tenni.
Az az alap - és ehhez tartom is mindig magam - , hogy akik írnak, hogy kivel szeretnének lenni, azok tutira egy helyre kerülnek. Aztán nagyjából 80-90 %-ban arra a helyre kerülnek aztán, amit előzetesen szerettek volna. Szóval 10-15 % azért benne van, ahogy éppen alakul. Pl. a parkolás nem mindig szimpi, de ott is van olyan lehetőség, hogy onnan meg gyorsan le lehet lépni és után olyan feladatot kaphat, amit szeretett volna.
De egy másik szabály is van: aki egyszer olyan helyre került, ahova nem szeretett volna és legközelebb jön, akkor ír nekem egy e-mailt és akkor neki ott előjoga lesz - így igyekszünk kompenzálni.

Azt tudom, hogy Kids futamon szándékosan olyan versenyzők vezetik fel/zárják le a gyereksereget, akikre lehet és érdemes felnézni a teljesítményük miatt. Szoktatok erre figyelni a felnőtt futamok esetében is? Például a célban, az éremosztásnál stb?
Ezek igazából szándékos dolgok, mert ha tudjuk, hogy sérült valaki és jelzi, hogy jönne segíteni, akkor egyértelmű, hogy éremosztáshoz tesszük. Egyrészt mert sérült, nehezebben mozog, másrészt pedig sokaknak tényleg jól esik, hogy egy-egy ismertebb arc adja át az érmet.
De megállapodás szerint, kimondva a Kids futamokon van az, hogy a gyerekek kvázi példaképekkel együtt futhassanak. Úgy gondoljuk - lévén, hogy ez a brigád nálunk nagyon is gyerek központú - nekik nagyobb élmény ez.

Általában a verseny utáni feladatokra mennyi önkéntessel számoltok, illetve mennyire nehéz rávenni őket, hogy maradjanak a “rom eltakarításra” is?
Alapvetően nem szokott ez probléma lenni -  persze van, hogy kérni kell, hogy maradjanak -, mert ahogy az elején is mondtam, meg van az a mag, aki mindig itt vannak. És ennek is van egy ilyen “tömegvonzása”: ha ő csinálja, akkor én is.

De gondolom ennyi szervezés után ezek a dolgok már rutinból mennek.. Vagy mindig van Murphy, aki viccel?
Szerintem ezt nem lehet rutinból csinálni, mert akkor összedőlünk. Minden egyes verseny más, mások az akadályok, más a környezeti adottság, másra kell gondolni. Tehát nem lehet ennek nekimenni úgy, hogy rutinból megcsinálod ugyanazt, mert abba biztos, hogy hiba csúszik. Azt gondolom, hogy addig lehet ezt csinálni, amíg ezt szívvel-lélekkel, motívációval teszi az ember és akkor nem kell attól félni, hogy rutinná válik. Ha majd ott leszünk, akkor szólunk, de ez még messze van - a motívációnk még bőven megvan.

Jó munkát és hétvégén találkozunk!