2019 első hazai Spartan versenyének idén is Nagykanizsa adott otthont, ahol március utolsó hétvégéjére egyből két versennyel is kedveskedtek nekünk a szervezők. Nagy lelkesedéssel, jó érzésekkel és még nagyobb izgalommal vártam a hónap utolsó 2 napját, ugyanis tavaly itt mertem először Age Group kategóriába nevezni, majd legnagyobb meglepetésemre első Spartan dobogós helyezésem is ehhez a helyszínhez kötődött. Ennek köszönhetően, amint megnyílt a szombati Super nevezés, már ütöttem is a klaviatúrát, hogy egy tavaly megszenvedett hosszadalmas kényszer pihenő után végre megkezdhessem a tavaszi versenyszezont. Mivel a térdem a tavalyi nagykanizsai sprint után kb. 1 hónappal úgy döntött, köszöni szépen, neki ennyi volt, nem járul hozzá a 2018-as sikerekhez, nagy reményekkel, határozott tervekkel, és még több szorgalommal kezdtem meg az idei téli felkészülést, aminek a szlovák Winter Sprinten bezsebelt korosztályos aranyérem, és a nagykanizsai hétvége előtt 1 héttel megrendezésre kerülő HDR Not Just Run ezüst hatalmas löketet és motivációt adott. Az utolsó hetet már nagyon erős mentális koncentrációval és szellemi felkészüléssel töltöttem, már csak azért is, mert a kutyás futáson kedvenc négylábú barátnőmmel kicsit erősebb tempót diktáltunk mint azt magunktól megszoktuk. Eljött hát végre a várva várt Kanizsa előtti péntek, én pedig két kis betegem közti folyadékbevitelt azzal töltöttem, hogy szépen elképzeltem, hogyan dobom majd be a dárdát, vagy hogy megyek végig a nagyon "szeretett" olympus-on (amit persze rommá gyakoroltam a Sziget Grund-on, a verseny előtt mégse ment… ).