2018. szeptember 29-én rendezték meg a Spartan VB-t az USÁ-ban, Californiában, a San Francisco-tól 4 óra autóútra lévő, 2000 méter magasan elhelyezkedő Tahoe-tónál (Olimpic Village Squaw Valley) amely 1960-ban a téli olimpia helyszínéül szolgált. A Tahoe-tó híres amerikai üdülőkörzet, tavakkal, fenyőkkel, téli és nyári sportolási lehetőségekkel, medvékkel.
Szombaton a kvalifikációt igénylő világbajnoki beast futamba (elit és age group kategóriák) több mint 40 országból érkeztek a versenyzők, szám szerint több mint 600-an. A beast futam távja 22-23 km volt, szintemelkedése 1.400 méter körüli, a pálya 2.000 m-ről indult és valahol 2.800 m körül volt a legmagasabb pontja.
Magyar versenyzők is szép számmal képviseltették magukat mind az egyéni világbajnoki, mind a szombati és vasárnapi open futamokon, illetve a vasárnap megrendezett csapatbajnokságon is.
És akkor most jöjjön egy szubjektív beszámoló. Mielőtt bármiről nyilatkoznék, előzetesen megjegyzem, hogy a VB előtt az elmúlt 4 évben – számos más ocr típusú versenyen túlmenően - 45 spartan versenyen vettem részt, Közép- és Nyugat Európában, sprinten, superen, beasten, ultrán, hidegben, melegben, szélben, esőben, hóban, magashegyen, hideg vízben, 2.000 méter feletti magasságban. Igaz, Európán kívül még nem volt módom korábban versenyezni, illetve HH-n és egyéb hasonló megmérettetésen sem indultam, mint ahogy az izlandi ultra vb-n sem, de talán egy VB előtti tapasztalatszerzésnek a korábbi versenyek megfelelőek voltak.