Hard Dog Race Base, 2018.04.28. @Piliscsév

2018. május 01. 18:46 - ocrguest

30424975_1960455600936532_6884434814051388907_o.jpg

A Hard Dog Race az elmúlt két évben gyakorlatilag csúcsra járatta az alapötletét és tavaly már a hazai két verseny mellett kitekintett külföldre, Lengyelországba is. Igazi OCR franchise ez, aminek a neve hallatán a garantált siker és magas színvonal ugrik be egyből. Nem kevés meló van ebben Púza Andrásék részéről, így itt a magazinnál nekünk a HDR neve összeforrt a Kutyaünnep kifejezéssel! Sajnos viszont mi híján vagyunk az ebeknek, szóval 2018 első HDR futamára újra egy külső segítségét kértük. Az 1 danos kick-box mester barátunk, Varga Peti indult neki a hőségnek és az akadályoknak. Vele készült beszélgetés alapján íródott a beszámoló.

Már tavaly is szerettem volna kipróbálni a Hard Dog Race-t, akkor valamiért elmaradt. Kutyusom, Gyömbér 8 éves, husky keverék szuka. Középtermetű, rövid lábú kutya, aki rengeteget bír futni és nagy sprintekre is képes. Kölyök korától rendszeresen járt velem edzeni, jók voltak az alapok, mióta panellakó lett kicsit eltunyult. Erre a versenyre külön nem készültünk, de ha egy 15 km-es táv nem jelentett neki gondot, gondoltam ezt is bírni fogja. Az akadályoknál nem tudtam milyen jellegűre számítsak, teljes meglepetés volt. A verseny napján Gyömbér  mintha valamit sejtett volna, mert már a reggeli sétához is úgy kellett kikönyörögni az ágy alól.

Az utunk amúgy teljesen zökkenőmentes volt, a forgalom is kicsi és egyből odataláltunk. Parkolás is simán ment, egy-két perces várakozás után beengedtek minket a parkoló területre és ott is mutatták, hogy hol van üres hely. A VIP parkoló a versenyzőké a fesztivál terület mellett, a látogatóknak kellett kicsit messzebb - ahogy előzetesen megígérték.

31658016_1906510586059860_892020324254855290_n.jpg
Az állatorvosi papírok vizsgálata is könnyedén ment, 3 pultnál is ellenőrizték a kiskönyvet, talán 5-10 percet álltunk sorban. Miután ez meg volt, mehettünk átvenni a rajtcsomagot, egy ember állt előttünk, ez is sima. Nem tudom, hogy a szervezés volt ilyen jó vagy annak köszönhető, hogy a délutáni futamra mentünk, de az egész nem volt több 15 percnél.

30171220_1960446787604080_1414687529222595383_o.jpg

Nagyjából 13 órakor értünk oda, parkolás, becsekkolás max fél óra, így maradt időnk a 14:30-as rajtig fotózkodni a vizslafotozás.hu csapatánál, ami mellesleg be is volt tervezve (előzetes regisztrációhoz kötött). Itt már kicsit nagyobb volt a sor, de ez sem veszélyes, 2 fotós, 3 segítő, profi és jó kedélyű csapat. Ezután irány a ruhatár, csomag leadva. Még mindig nagyon sok időnk volt. Tettünk egy kört, megnéztük a rajtot, az árusokat, majd beálltunk az árnyékba, amiből mellesleg nem sok volt. A szabály előírta, hogy nagy hőségben, rajthoz csak lezuhanyozott kutya állhat, hát mi biztosra mentünk háromszor is zuhanyoztunk, nekünk ez volt a bemelegítés.

30419964_1960444817604277_8779491487862132466_o.jpg
Gyömbért az első sokk a kocsiból kiszállás után érte, valószínűleg abban a pillanatban egyszerre több kutyát látott, mint egész életében. Jobbnak is látta, ha úgy helyezkedik, hogy az egyik oldalról a kocsi, a másikról én védjem. Azon a pár száz méteren, míg eljutottunk a fesztivál területre felvette a "láthatatlan vagyok pozíciót": nem nézek semerre, nem foglalkozok senkivel és semmivel, csak megyek egyenesen a gazdi mellett, megmerevedett nyakkal, így tuti engem sem lát senki. Ezután már kicsit feloldódott, nagy barátkozásokba nem kezdett, amúgy is szereti előadnia nagyképű úrilányt, de a sorban előtte állóval azért egy szagminta belefért.

30821294_1960458890936203_3023175791874363007_o.jpg
A rajt volt az egész móka legnehezebb része. A versenyzők negyedórás turnusokban nevezhettek és ezen belül is négyesével indítottak minket. Itt kellett a legtöbbet várni, ráadásul a tűző napon. A vizes bundát pár perc után el is felejthettük. Viszont, ha nem álltál be, a következő turnus lelkesebb tagjai már beelőztek. Először beengedtek a rajtzónába, első sátor, végre egy kis árnyék. Majd mikor az előtted lévő 4 versenyző elindult, átmehettél a második sátorba, ahol egy rövid szabályismertetés, illetve pár jó tanács, hogy mit tegyél, ha sikerülne eltévedned egy amúgy körbe kordonozott, nem túl nagyméretű pályán. A rajtnál mindjárt a gazdik is négykézlábra ereszkedtek, hogy átjussanak az első szalagkorlát alatt, melynek a praktikus oka az volt, hogy az időmérő chip biztosan bejelezzen. A rajt indító emberke szerint pedig az, hogy onnan feltekintve, szemünk elé táruljon az a meredek domboldal, amit többször is meg fogunk mászni.

30424817_1960445170937575_3823998047961443356_o.jpg

Voltam már pár akadályfutó-versenyen, de fogalmam sincs, hogy hány akadály volt a pályán. Ha ezt egyedül kellett volna lefutni, egy darálós, gyors pálya lett volna, így párban kicsit más volt. A szabályok szerencsére engedték, ha a kutyád nem akar egy akadályt teljesíteni, akkor ölbe veheted és átviheted. Na, ezt az első kettőnél mi mindjárt alkalmaztuk is. Az első a vizes árok volt. Gyömbér szereti a vizet, de egy kölyökkori trauma miatt, úgy pancsol, mint az öregasszonyok. Nem is sokat küzdöttem, hogy becsaljam, inkább ölbe kaptam és vittem. A második a rövid lábai miatt volt kivitelezhetetlen, egy nagyméretű lépcsőn kellett volna felugrálnia, itt is gyorsabb volt, ha felkapom. Azok az akadályok ahol csak át kellett bújni valami alatt vagy csak végig kellett menni rajta, pl. a traktorkerekeken az jól ment neki, ahol víz volt, vagy szűk helyre kellett bebújni az nem tetszett neki. A legviccesebb a hosszú papírhenger volt (biztos van rá valami szakszó), ahol együtt kellett végigkúszni, csak Gyömbér úgy gondolta ő azon az oldalon jön ki, ahol bejött, ezért mindig szembefordult velem. Ez kívülről valami fura párzási rituálénak tűnhetett, még az akadályt is le kellett fogniuk a segítőknek....:)

30171558_1960443817604377_4766014585711523533_o.jpg

A végén volt egy A alakú akadály, egyik oldalon fel, másikon le, ennél sem volt esély hogy mindegyikünk saját lábon tegye meg. Így belegondolva, volt egy jó futótársam a sima terephez és egy 15 kilós, mozgó, ellenkező zsákom az akadályokhoz. A javára szóljon, hogy a nagyon kemény emelkedőket ő bírta jobban, mikor negyedszer is felküldtek minket a dombra, az én mosolyom már nem volt őszinte...A hőség viszont brutális volt. Állítólag csak 27 fok, de tűző és nagyon erős nap, amit a homokos talaj még vissza is vert. Ráadásul nem csak nekünk, hanem ahogy elnéztem, a csapatban indulók 90%-nak is sikerült, jó érzékkel fekete pólóban versenyeznie...
Célba érkezés a szokásos, érem a nyakba, gratuláció, chip levágás, csomag a kézbe egy kis frissítő és kint vagy. Az érem szerintem jól el van találva, szépre sikerült. Csomag? Hát volt benne kutyajáték, katalógus, egy-két kupon, a jutalom falatot még nem kóstoltam, de biztos jó. Elvben lett volna a gazdinak is ásványvíz, az az enyémből kimaradt, de túlélem.

30171529_1960453944270031_7383787929081197336_o.jpg

Embereknek fél távnál volt frissítőpont - szerintem ezen a távon elég -, a kutyáknak minden akadálynál volt kirakva tálban víz, amit a vége felé előszeretettel, használtak is.
Az önkéntesek előtt le a kalappal, nagyon kedvesek, barátságosak és kutyaközpontúak voltak. Az volt a hozzáállás, hogy te tudod mit vállaltál valószínűleg, de ha már a kutyád belerángattad, figyelj és vigyázz rá! Pl. a vége felé szóltak, ha valaki nem hagyott elég időt az ívásra, de azt sem engedték, hogy túligyák magukat.
A futás maga nem vett volna ki belőlünk sokat, de a hőség és az az emelkedő azért lefárasztott minket. De Gyömbér az esti sétánál hasonlóan lelkes volt, mint a reggeli indulásnál.

30420378_1960449137603845_6906660315608386017_o.jpg
Összességében egy pozitív élmény, jó buli volt. Sportértékét tekintve, főleg a gazdik szempontjából, ez egy bárki számára teljesíthető kihívás, amiben a legfőbb nehézség, hogy mennyire tudsz a kutyáddal együtt működve végig menni a pályán. Az a benyomásom, hogy van egy nagy közösség, a kutyások, akiket kimozdítottak, a kutyafuttatók pletykázós, álldogálós világából és kicsit őket is megmozgatták, ami jó dolog. A szervezés, a pálya, a segítők, mind csillagos ötös. Egyetlen negatívt élmény más gazdák viselkedése okozta, akik azért jöttek, hogy megmutassák, hogy az ő kutyájuk milyen jól nevelt, és ezért órákon át „lábhoz” vezényszavakkal egrecéroztatják a kutyájukat.
Szeptemberben jön a Hard Dog Race Wild kiadása, ami ennek a versenynek pont a duplája távban és akadályban is. Persze, hogy elindulnék rajta!

Beszámoló: Varga Péter
Fotók: Tóth József Figura (még több fotó itt)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr3213882244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása