Igazából mindig is kíváncsiak voltunk, hogy belülről milyen lehet egy Hard Dog Race. Láttuk már jó messziről, futottunk kutya nélkül, futottunk nagy kutyával, kicsivel. De milyen a buli belülről, hogy látja az a versenyt, aki az önkéntes világban is otthonosan mozog a HDR univerzumában. Természetes, hogy kerestünk egy olyan lelkes kutyaimádó, HDR fanatikus, jó tollú versenyzőt, aki bevezet minket ebbe a miliőbe. Piller Emese írása következik.

Az idei év utolsó Hard Dog Race versenye szeptember 15-én került megrendezésre a csehországi Opatov városában található motocross pályán. Eddig minden idei és tavalyi versenyen is részt vettem, így természetes volt, hogy ezt sem fogom kihagyni. A külföldi versenyekre eddig minden alkalommal bérelt kisbusszal, kisebb magyar különítménnyel érkeztünk, ez most sem volt másként. A versenyre való utazás ezeknél a versenyeknél majdnem akkora élmény önmagában, mint a részvétel az eseményen.

A szervezési feladatot mindig magamra vállaltam, de eddig minden alkalommal szinte teljesen új társakkal vágtunk neki. Ezeket az utazásokat a “szőrös gyerekek” teszik izgalmassá, nagyon szórakoztató a velük való kocsikázás órákon keresztül, az elszállásolásuk, az ellátásuk. A szállásokat mindig előre felkészítem a 6-10 kutya érkezésére, és a buszt biztosító cég is már tisztában van a várható kihívásokkal, miután visszakerül hozzájuk a “HDR busz”. Szerencsére az Európai Unión belül egyszerű a kutyák mozgatása, nincs probléma a határokon és út közben, de mindenkinek nagy élmény már az is, hogy utazik a kiskutyájával egy buszba bezárva. Az odautazás már önmagában felér egy csapatépítővel, amire a pályán nagy szükségünk is szokott lenni.
A cseh verseny gyönyörű helyszínen került megrendezésre, egy csodaszép, zöld, dimbes-dombos motocross pályán, körülbelül egy órára Brno városától. Ez volt az eddig a leginkább “nézőbarát”, belátható volt gyakorlatilag a futam 80%-a nézőként, az izgalmasabb vizes akadályok egy része szinte karnyújtásnyira helyezkedett el a rokonok, barátok által könnyen megközelíthető részektől.

A kihívást a rengeteg kisebb-nagyobb emelkedő jelentette a versenyzők számára, de ezért bőven kárpótolt a pálya távol eső része, ami egy csodaszép fenyőerdőn vezetett keresztül. Puha talaj, szögegyenes fák, csend, csak te és a kutyád :)
A versenyek szombati napra szoktak esni, így péntek reggel nyakunkba vesszük az utat és még aznap este átvesszük a szállást,, aztán szombat reggel irány a pálya. Sajnos a többieknek is korán kell kelni, mert igyekszem minden versenyen önkéntesként is részt venni.

Az önkénteskedés még egy “szintet” hozzátesz az eseményhez, hiszen ilyen módon nem csak a pályát, de a versenyzők nagy részét és a “háttérben dolgozó” többi önkéntest is megismerhetjük. Egy csapatként dolgozzuk végig a versenyt annak érdekében, hogy a többiek is legalább annyira élvezzék, mint mi, önkéntesek az első, második és sokadik futásunkat.
Az önkéntesek több féle pozícióban is szerepet vállalhatnak, a regisztrációtól kezdve a pálya- és akadálybíráskodáson keresztül a startnál vagy éppen a célnál várva a versenyzőket.
A cseh versenyen akadálybíróként vehettem részt. A reggeli eligazítás többé-kevésbé rendben lezajlott, látszott, hogy a cseh szervezőgárda kicsit izgult, hogy minden rendben legyen, ami érthető is, hiszen ez volt az első rendezvény náluk.
Az eligazítás végén mindenki megkapta a walkie-talkieját, és elindult a pozíciójára. Nekem az “A” palánk jutott, az utolsó előtti akadály. Az akadályomhoz eljutva a versenyzők már kitikkadva, boldogan érkeztek, főleg, ha megsúgtam nekik, hogy mindjárt vége. Mert akármennyire szeretjük a Hard Dog Race versenyeket, jól esik, mikor átjutunk a célvonalon!

Az akadálybíró önkéntesek feladata az akadályok lebonyolításának felügyelete, hogy mind a két-, mind a négylábú résztvevők átjussanak rajta épségben, és szabályszerűen haladjanak rajta végig. Az akadályok kialakítása biztonságos mindenkinek, de nem minden esetben tökéletesen egyértelmű ránézésre. Az akadályok kiválthatóak guggolással, de örömmel jelenthetem, hogy a palánkomnál mindenki tökéletesen és gyorsan átfutott.
Az akadályokon való áthaladás biztosítása csak az egyik része az önkéntesi feladatnak, a másik, akár még fontosabb a versenyzők biztatása. A legtöbben saját határaikat tesztelik és terjesztik ki ezeken a rendezvényeken, amihez mindig jól jön egy kis külső ösztönzés. A lelkesítő szavak még a legprofibb résztvevők arcára is mosolyt csalnak, ami önkéntesként is motiváló és nagyon nagy örömet tud okozni.

Aki még nem vett részt Hard Dog Race versenyen, annak érdemes tudnia, hogy ez nem egy szigorúan vett Verseny. A pálya természetesen mindenkit próbára tesz, kortól, nemtől és edzettségi szinttől függetlenül, de ezeknek a rendezvényeknek az egyik lényege az összetartó csapat, és a családias hangulat. Ez “szippant be”, hogy bármilyen problémával szembesül az ember a verseny közben, mindig van valaki, aki segítőkészen, kedvesen, azonnal odafordul akár bátorítással, akár egy segítő kézzel, kakizacsival vagy sebtapasszal. :)

Köszönjük szépen Púza Andrásnak és a HDR Csapatnak azt, hogy minden alkalommal hatalmas, maradandó élményt nyújtanak a versenyzőknek, az önkénteseknek és a kutyáknak egyaránt!