Kevés versenynek volt annyira kőbe vésett dátuma nálam, mint a májusi Pannonhajszának. Az 2016 októberi, Pannonhalmán rendezett rókázós Hajsza után, nagyon is vártam, hogy újra összecsapjunk. Közben a sorozat Csesznekre költözött, a szervezők ebben a festői környezetben igyekeztek kihasználni a Bakony adta bővebb lehetőségeket pályaépítési szempontból - és mondjuk el mindjárt a legelején, hogy ez nagyon is jól sikerült nekik.
Az odautazás eseménytelen és zavartalan volt. Laza kis séta a fesztiválterületig - ami a Kisbükk Major aznapi neve volt -, közben megnéztük a rajt után első és cél előtti utolsó akadályokat. Jó buli lesz! A 9.15-ös rajtot már élőben néztük, láttuk, ahogy Mészáros ‘Laz’ László az élre áll és küldi a szögesdrótok felé.
A fesztiválterületen, megkerestük a szükséges helyeket a kötelező verseny előtti szeánszhoz és kezdtünk melegíteni és közben fél szemmel Ulrich Gabit kerestem, akinek a csomagja nálam volt, a rajtunk előtt 10 perccel be is esett és fújtatott, mint egy csataló, így nem akart élőben bejelentkezni facebookon, mert követői százait bukta volna...