Spartan Race Night Sprint + Super, 2017.05.12-13 @Wiener Neustadt, Ausztria

2017. május 15. 12:57 - ocrguest

Kettő az egyben beszámoló a sógoréktól

3832_amimp_00222.JPG

Kiküldött tudósítónk a hétvégén Bécsben, egészen pontosan a wiener neustadt-i katonai akadémián versenyzett. Egyrészt azért mert lakóhelyéhez pofátlanul közel a verseny, másrészt mert nem CEU, hanem WEU (politikáról egy szó sincs, nyugodtan olvass tovább) régió. Gyorsan le is nyomott két futamot, ha már egyszer ott volt, így most 2 in 1 beszámolót olvashattok Lajos János tollából. 


A közzétett időjárás előrejelzés jórészt be is jött. Péntek délután, a határt átlépve végig esett az eső, viszont ahogy elértem a várost alább hagyott az égi áldás. A katonai akadémia területén bőven volt parkolási lehetőség, ami máris kellemes meglepetés volt. Gyakorlatilag a rendezvényközponttól 100 méterre tettem le az autót.
Kicsit furcsa volt nekem a regisztráció menete, miszerint mailen megkapott és kinyomtatott QR kód (ami egyben a felelősségvállalási nyilatkozat is egyben) alapján kapta meg mindenki a segítő éppen kezébe kerülő rajtszámot, hozzárendelnek egy chipet, aztán hajrá. De oké, itt ez a módi. Nem mondom, hogy jobb, vagy gyorsabb, mint a közép európai régióban, csak más. Ja, különlegessége volt a helyzetnek, hogy itt és most előre kapták meg a nevezők a fényvisszaverős pólókat, amiket már a futamon is viselhettünk, vagyis nem befutó póló volt. Sokan fel is avatták, jól is nézett ki a rajt.

Night Sprint
Az is meglepő volt számomra, hogy a fesztiválterületen több helyen is láttam térképeket az útvonalról és a leendő akadályok elhelyezkedéséről. De kit érdekel? Induljunk már! Indult is – az eső...
A startzóna „beugrója” nem a csuklónkon lévő szalag volt, hanem egy 1.80-as palánk. A zónában volt a bemelegítés, de inkább hasonlított egy rock koncertes bulizáshoz, kontrollált pogózáshoz és rögbi meccs egymás eltolásához, mint egy fitness ugri-bugri bemelegítéshez.

3832_sbimp_00023.JPG
Hangos visszaszámlálás, füstgyertya és nekiindulás. A fejlámpák bólogató fénye, a világító pólók valamint az, hogy az útvonalat helyenként fáklyákkal, máshol fényrudakkal jelölték meg, helyes kis kígyót rajzolt a síkságba. Rögtön az 1. km-en több akadály kellet leküzdeni, ami máris széthúzta a mezőnyt. Palánkok, létrák, semmi extra. Eddig. Aztán bebizonyosodott, hogy a katonai akadémia területén vagyunk, nem farönköt, vagy homokzsákot kellet cipelni, hanem egy lőszeres ládát pakoltak teli sóderrel. Legalább a fogása jó volt.
Állítólag 6,8-6.9 km volt a teljes táv, de azt rendesen telerakták mindenféle szépséggel még. Saras KAVICSOS kúszófolyosóval, harckocsik vontatására is alkalmas vastagságú lánc cipelésével 500 méteren át; és ha már harckocsi – és ez volt a személyes kedvencem – kialakítottak egy kúszófolyosót, aminek egyik része, egy harckocsi ALATT kellett végigmászni. Nem vagyok egy parázós, sem nagydarab fazon, de az a pillanat, amikor beszorultam alá, kicsit meglepett.

3832_sbimp_00025.JPG
Izgalmas, változatos, ötletes megoldásokkal találkoztam. És hogy a családtagok, barátok/barátnők is jól érezzék magukat a befutó környékén, csak az utolsó 500 méterben 10 akadály volt elhelyezve – lássák, mekkora hősök vagyunk!

Super
Ahogy mondom, szuper szombat lett!
Kellemes izomlázzal ébredtem, de ez csak az edzetlenségem következménye – házi feladat: Gyúrjunk Wazze!
Reggel 8 óra, 8 fok, de felszakadó felhőzet – biztató, hátha melegedni fog. Átöltözés, 1.80-as palánk – ahogy tegnap is -, rajtzóna. Bemelegítő rock koncert, melyet nem a divatos quadrokopteres drónról filmeztek a levegőből, megadták a módját. Helikopterről, csak azért, hogy tudjuk, hol vagyunk, na meg az sem elhanyagolható, ahogy kavarta nekünk a port órákon át.

3832_lp1_00461.JPG
Az előző napi eső, valamint a gyorsan melegedő idő rendesen párássá tette a levegőt, ami kezdte megnehezíteni a légzést, de ez is csak egy állapot – barátkozz meg vele!
Az első km-ek ugyanott voltak kijelölve, ahol előző este a sprint volt, mindössze annyi változást hozott, hogy az 1. szögesdrótos kúszófolyosót folyamatosan locsolták, ami így inkább egy kavicságy lett, mint egy sima saras gyep. Na, mi más jöhetne ezután? Mássz fel a kötélre! Első 30-as burpee-t meg is nyertem vele. Ha jól emlékszem valahol ezután vált el az előző napi sprinttől a super vonalvezetése.
Itt elég hosszú szakaszon semmi nem történt; bójákkal kijelölt ösvény, aszfalt km-en át csak futók, akadályok sehol. Jött egy patakmeder, átgázolni rajta – erről jut eszembe, az éjjeli futamon semmilyen vizes akadály nem volt, gyanítom biztonsági okokból.

3832_amimp_00150.JPG

Szóval az első patakátkelés csak térdig ért, ezek után, mint valami medence a pusztában egy mélyedésbe vezetett a kijelölt út, ahol megállt a meleg levegő – fizikailag lehetséges ez? Elég fullasztó volt. Itt egy szép kis kunkort futottunk be 4 akadállyal. Ezek után az előzőleg említett patakon átkelni, vissza az eredeti oldalára, azzal a különbséggel, hogy itt már derékig ért a nem lassú folyású víz. Ismét egy hosszabb szakasz jött különösebb izgalom és változatosság nélkül, se akadály, se piros pólós segítők, majd mintha csak Veszprémből vették volna az ötletet: patak hosszában… Azzal az eltéréssel, hogy míg a Betekints-völgyben kb térdig ért, addig itt úgy mellkasig merültünk, ami miatt úgy éreztem lefagy a zacsim és tartalma. A lehető leggyorsabban végig akartam rohanni rajta – legalább folyásirányba kellett, nem szembe; már ez is előny. Neoprém ruhás, sisakos srácok segítettek kimászni, ha túlságosan lemerevedett volna valaki és persze mentőautó, stb.

3832_ym1_02731.JPG
Valahol itt volt az a pont, amikor újra becsatlakoztunk az előző napi sprint útvonalába. Triplázó palánk, homokzsák helyett betonnal kiöntött gumikerék felhúzása, a már említett lánc cipelése fél km-en át, majd lassan beértünk az utolsó km-re, ahol várt az utolsó tucat (akadály). Harckocsi alatti kuszás, multibar, dárdahajítás, 30 méter szögesdrót, Olympus, Cargo 2 emelet magasra, majd vízszintesen haladni 6-7 métert és le - azért ott fent balettozni, miközben alattad a nézelődők sétálnak, vegyes érzéseket szült.

3832_amimp_00092.JPG

Egy kisebb Cargo, 3m-es palánk és végül a szokásos tűzugrás. Mielőtt elfelejteném, egy dolgon azért elgondolkoztam: az utolsó 30 méteres szöges drótos kúszófolyosó tele volt fenyőtobozzal úgy, hogy a közelben nem volt fenyőfa. Szóval ez is „csak nekünk lett félretéve”.

3832_jm1_02804.JPG


Sokan jelezték, hogy a WEU régiós versenyek drágábbak, mint a CEU-ban. Valóban, ez tény. Viszont azt is érdemes átgondolni, hogy odaát a magasabb nevezési díjért cserébe MINDENT ingyen kapunk. A csomagmegőrzéstől, a tapaszokon át, bizonyos egyéb szolgáltatások is benne vannak.
És hogy a versenyről mi a véleményem, mint első bálozó a WEU-ban? Bécsújhely helyi adottsága miatt sík terep volt, ezért nekem hiányzott néhány emelkedő. Az viszont kifejezetten kedvemre való volt, hogy a katonai akadémia is aktívan részt vett a rendezvényen, saját csapattal, harcjárművek, helikopter bevonásával, különlegessé tették nekem.

Beszámoló: Lajos János
Fotók: Sportograph

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr8912505909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása