
Amikor a Pannonhajsza májusi versenyén beértem a célba végtelen örömömben az mondtam, hogy ezt most bármelyik Spartan Race mellé oda lehet tenni. Most is úgy gondolom, hogy a Hajsza sorozat a legjobb magyar versenyként prosperál - de kellett egy olyan Spartan Race a veszprémi bemelegítés után, amivel végre tényleg össze lehet hasonlítani. És jött június 17-e és jött Kazincbarcika. A fővárosból sincs közel, hát még az ország másik feléből nézve, így szombaton hajnali negyed négykor keltünk útra, hogy időben érkezzünk. Ez annyira jól sikerült, hogy parkolni is a fesztiválterület közvetlen közelében sikerült. Volt idő körbejárni a finish előtti utolsó pár (értsd: 11) akadályt. Kipróbáltam az Olympust, végig is mentem rajta, így bíztam benne, hogy az Olympus-kötélmászás-dunk wall kombót 60 burpee helyett le tudom hozni 30-cal. Megvizsgáltuk a tavat, aztán az idő elkezdett szót fogadni az időjósoknak és mire az elite futamok elrajtoltak, már rendesen esett az eső.