Amikor egy Pink Floyd rajongó meghallja a rádióban véletlenül mondjuk a Comfortably Numbot, akkor önkéntelenül vigyorra szalad a szája. Valami ilyesmi pavlovi reflex indulhat be, amikor egy született kutyabolond meghallja a Hard Dog Race nevet. Én nem vagyok a fenti archetípus képviselője, de Púza András, a HDR ötletgazdája nem adott esélyt arra, hogy kihagyjam az idei első, összességében a második Hard Dog Race-t. Ami az odajutás illeti, minden a legnagyobb rendben ment. Előre le volt adva a kocsi rendszáma, mint VIP (Press) vendég, így gyakorlatilag a rajthurkától 50 méterre parkoltunk le. A rajt előtt a bemelegítést vezénylő Fábián Mikivel átbeszéltünk a hazai OCR színtér jövőjét és úgy találtuk, hogy az kurvajó lesz.

Mivel nem vagyok kutyabolond, kutya nélkül indultam, ami egy kutyás versenyen több, mint kapufa - mindegy ezt dobta a gép. De legalább dinamikusan álltak a problémához, látták, hogy szólóban nyomom, hát elindítottak egyedül két futam között. Maga a parádé a piliscsévi Motocross pályán lett kialakítva. Amit kicsit a verseny előtt át is alakítottak picit, mert cefet meleg volt egész nap - kb. 30 fok fölött végig, jó is volt 13.00-kor indulni... A fesztiválterülettől szinte a pálya egésze belátható volt. Ahol használtuk a motocross pályát, ott a meredek emelkedőket/lejtőket másztuk meg, viszont azon kívül meg a lekaszált szántóföldön, erdőben futásban kellett a bokákra figyelni. A rajt után egy laza pancsolással indultunk, aztán egy viszonylag hosszabb futás jött, mire elértük az motorosaknak épített pályaszakaszt. Ide álmodták meg a szervezők az akadályok nagy részét. Volt itt dobozon átkúszás, eledeles zsák cipelés, söröshordó cipelés, mászás a szalagok alatt, felfutás rámpára, átjutás gumiabroncsokon fektetve vagy lógatva és persze jópár vizes árok. Két kedvencem a szalagok alatt kúszás volt a sárban (ott még locsoltak is a teljesítés közben - kösz) és a létrázás a kennel fölött. Aztán a végére még egy átmászás a kutyaólon keresztül és egy vasráccsal fedett vizesárok jött. A versenyzők rajtszámainak hátulján szereplő chipek nagy része ebben a medencében úszott a víz tetején. Mire ide értem, addigra már a sajátom sem volt meg (a későbbiekben talán hagyni kéne ezt a rajtszámos dolgot és valami karra vagy lábra szerelhető megoldásban gondolkodni), de igazából kutya nélkül bármilyen időeredményem full irreleváns (amúgy valahogy 40 perc körül volt…).

Az akadályok természetesen kutyás futásra volt kiagyalva, így ahogyan én láttam azokat, kicsit más, mint ahogy a többség látta. De ami tény, hogy ez egy ünnepnap a kutyás embereknek és nagyjából osztálykirándulás a kutyáknak. Tök jó volt nézni, hogy kutya és gazdája milyen szimbiózisban képes megoldani az akadályokat. Volt ahol a kutya húzta a gazdit, főleg nyílt terepen, amikor lehetett futni, máskor pedig a gazdi volt végtelenül türelmes, amire a kutya is rájött, hogy mi a feladvány, vagy éppen az akaratától ellentétben újra (és újra) meg kellett mártózni a vízben, sárban. Ami viszont a leginkább pozitív élmény az egész napot tekintve, hogy néhány negatív előítéletekből épített falat elkezdett lebontani. Alapvetően szeretem én a kutyákat, de kicsit mindig is tartottam tőlük. Viszont amit a mai napon tapasztaltam kutyáktól és gazdáiktól, az teljes egészében meglepő volt. Rengeteg eb volt az eseményen, de szinte hihetetlen, hogy talán egy-két mérgesebb morgást vagy ugatást véltem csak hallani. A pályán futás közben sem volt semmi atrocitás, amikor kutyák mellett futottam el. Minden gazdi tök jó fej volt. Sőt még az erdőben is figyeltek arra, ha a kutyus a dolgát épp ott végezte el, akkor az ösvényen is összeszedjék kis zacsiba a cuccot - vagy ez csak nekem fura?

Egyetlen negatív dolog, amit a későbbiekben talán megfontolhatnának a szervezők, hogy a legkisebb gyermekekre is gondoljanak. Egy egyszerű játszósarok egy kisebb sátorban is tökéletes megoldás lett volna, mert így azért a 30 fok melegben, nem túl családbarát, míg a másik családtag éppen fut. (Hogy erre mekkora a valós igény a HDR látogatói között, azt nem tudom.)
Rengeteg embernek, szervezetnek, alapítványnak szívügye a négylábúak sorsa, így a HDR koncepciója egyszerűen csak hibátlan! Nem lehet egyetlen ilyen versennyel sem mellélőni, kb ennyien lennének, ha havonta megrendeznék a versenyt. De nagyon jól csinálják, hogy nem hagyják ellaposodni, így évente "csak" pár ilyen rendezvényt szerveznek, hogy így valódi kutyaünnep legyen minden egyes alkalom.

Fotók: Tóth József Figura (további fényképek itt)