Gumiabroncsot cipelni nem nagy ördöngösség, évente párszor minden autótulajdonos átéli. Futni velük már nem annyira jó. Két kilométert terepen futni pedig igencsak kellemetlen. Hát így kezdődött a 2025-ös Dragon Ice versenye.
Gumiabroncsot cipelni nem nagy ördöngösség, évente párszor minden autótulajdonos átéli. Futni velük már nem annyira jó. Két kilométert terepen futni pedig igencsak kellemetlen. Hát így kezdődött a 2025-ös Dragon Ice versenye.
Igazi tavaszias időben került megrendezésre a negyedik téli MadMan Race. Klímaváltozás tagadók legnagyobb rémálma februárban plusz 8 fok, de a héten simán 10 fok fölé kúszó nappali hőmérsékletek garantálták, hogy ez alkalommal bizony nem lesz lehetőség a talpak alatt ropogó hó hangjában gyönyörködni.
Korán érkeztünk, még éppen csak pattant a szikra az üstök alatt (helyben készített tea is a befutócsomag része) és egy kicsit a szívünkben is, hiszen a fél család és baráti kör itt volt a szervezésben segédkezni. A helyszín zárt telek, máris sokkal nagyobb biztonságban érezhettük magunkat, ahol íncselkedve hívogattak a felállított keretek. Mondhatjuk, hogy érkezéstől távozásig használatban is voltak.
Eljött az idő. Elhagyjuk a blog.hu féltő és óvó ölelését. :) A jövőbeli nagy terveinket sajnos ezen a platformon már nem tudjuk megvalósítani, ezért egy vadiúj rendszerre költöztünk. Nagy dolgokat tervezünk. Tartsatok velünk továbbra is.
Ha HUN Harcos, akkor két dologban biztosak lehetünk, az egyik, hogy olyan pályát kapunk, aminek a végén sűrű „Uhb@zzmegolások” közepette tudjuk csak kipihegni a mögöttünk hagyott kilométereket, a másik, hogy közbe jön egy technikai baki.
Ez utóbbi laza eseménytörlést jelentett, aminek számomra nem az az érdekessége, hogy megtörtént, hanem a pozitívum, hogy olyan sokan reagáltak kérdőn. Úgy látszik, nemcsak az én oldalamat fúrja nagyon a kíváncsiság, mit sikerül kihozni majd a napból.
2019. Szeptember 21-én hagyományteremtő szándékkal rendez terepakadály-futóversenyt a Fair Play Sportegyesület a Bajót melletti Szarkáspusztán. A felnőtteknek, családoknak, gyerekeknek egyaránt meghirdetett látványos akadályverseny egyúttal jótékony célt is szolgál. A rendezvény során befolyó összeg egy részét egy mozgáskorlátozott gyermeknek, a nyergesújfalui kötődésű Izsó Veronikának, a facebookon Vidám Oroszlánként (Happy Lion) jelenlévő kislánynak ajánlja fel az egyesület. A nevezésekből befolyó összeg másik részéből az esztergomi és környékbeli gyermekek sportolását, szabadidős tevékenységét támogatják az egyesület mögött szorgosan tevékenykedő szervezők, akik szabadidejüket feláldozva mozgolódnak immár hónapok óta.
A Fair Play Sportegyesület deklarált célja Esztergom és a környező települések lakóinak egészséges mozgásra bírása, a szeptember végére meghirdetett sporteseményre azonban az ország minden részéről várják a jelentkezőket.
Egyre gyakrabban zajlanak olyan sportesemények, amelyeknek célja, hogy az egyéni résztvevők és csapatok egy valóban izzasztó és izgalmas pályán próbára tegyék saját képességeiket, megismerjék határaikat. Hogy miért jó az, ha koszos és sáros leszel, elfáradsz, vagy neadjisten horzsolásaid lesznek? Nem tudjuk a pontos választ, mindenki más miatt keresi a kihívásokat, de az biztos, hogy van erre igény” – olvasható az egyesület közösségi oldalán. A kihívásokkal teli erdei, mezei cross pályára tervezett felnőtt pálya 7 kilométer hosszú lesz, és 28 átbújós, átkúszós, átugrós, mászós, lendülős, cipelős, csúszós, sáros akadállyal nehezíti meg a vállalkozó szelleműek életét. A versenyre 6 kategóriában lehet nevezni, profik, amatőrök, csapatok, családok és gyermekek is indulhatnak.
A külön kialakított, gyerekek számára épített pálya 1 kilométer hosszúságú, és a 6 – 14 éves korosztály számára teljesíthető és biztonságos élményekkel tűzdelték meg a kreatív szervezők. A kicsik a pálya minden akadályát biztosan élvezni fogják, a felnőttekkel ellentétben – olvasható a honlapjukon.
A verseny emellett az egészséges életmódra is felhívja a figyelmet, valamint családi programok is várják majd a résztvevőket, akik a helyszínen a térség kultúrájával is megismerkedhetnek.
A kalandvágyó érdeklődők már nevezhetnek ITT az eseményre a Fair Play Sportegyesület honlapján, a www.adrenaline.hu webcímen, ahol minden részletet elolvashatnak, illetve ízelítő videókat is megnézhetnek.
„Szabadság szava szólít,
Hív már a láthatár,
Égbe a fekete lobogót,
A jó szerencse mellénk áll.”*
Palóc Roham csapata a semmiből tört elő egy jó visszhangot kiváltó OCR rendezéssel a tavalyi év folyamán, jelezvén a magyar közönségnek, hogy van még új a nap alatt. A Robinson szigetek helyszíne ideális terep arra, hogy egy kis pluszt hozzáadva a sporthoz színesítse a palettát.
A fenti tények tudatában, valamint picit a Karib-tenger kalózai című franchise romantikus és kalandregényes világától megszédülve vállaltuk a kihívást, hogy kiderítsük, mennyire sikerült összerakni egy autentikus világot a közönség számára. Ha véletlen még Péntekkel** is találkoznánk, az lenne csak a hab a tortán.
Nyár, szikrázó napsütés, naponta dőlnek meg a melegrekordok, „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” – ahogy a „mondás” tartja. Mi lehetne a leglogikusabb válasza egy jóérzésű embernek erre a természeti jelenségre? Mondjuk egy keményebb OCR verseny semmiképp. Talán csak akkor, ha vízparti lubickolással is össze lehet kötni az eseményt, melyre jó példa volt a Bánki-tó partján, a Running Warriors Magyarország szervezésében megrendezett viadal.
Bármilyen hihetetlen, a Magazin fennállásánál is idősebb a Látrányi Löködönc, de még egyszer sem írtunk róluk... Ezt szeretnénk most pótolni egy verseny előtti interjúval, aztán majd egy esemény utáni beszámolóval. Jöjjön akkor most a bemutatkozó interjú a szervezőkkel, amiben kiderül, hogy született meg a Löködönc...
A pünkösdi hétvégén rendezték meg Cseszneken a Hajsza-sorozat részeként a Pannonhajszát, 7+-os és 14+-os futamokkal. Én a Hajsza-futamok közül eddig csak a Normafánál rendezett versenyen voltam, a cseszneki verseny korábban eddig valahogy kimaradt, így várakozással tekintettem a számomra új helyszín és akadályok elé. Néhány OCR-őrült, nem normális barátnőmmel (úgymint Dr. Szabó Veronika és Karaba Tünde) úgy gondoltuk, hogy ha már lúd, legyen kövér, lefutjuk egymás után mindkét futamot, egyrészt edzésnek sem rossz, másrészt úgyis kupafutam mindkettő, miért is ne. Előzetesen ment is a sakkozás, hogy - figyelemmel a távokra és a futamok időpontjaira - vajon milyen sorrendben és időzítéssel fér bele mindkét futam egy napba. Úgy döntöttünk, hogy a 7+-os futammal kezdünk viszonylag az elején, majd előzetes számításaink szerint egy fél-háromnegyed óra pihenés után nekivágunk a hosszabb futamnak is.
Idén ötödik alkalommal került megrendezésre a zalaszentgróti GróTrapp , mely versenynek a nevét is kimondani már önmagában felért egy komoly akadálynak számomra a raccsolásom végett, de szerencsére a szervezők és a pálya biztosított arról, hogy ne ez okozza a legnagyobb problémát. Először vettem részt az eseményen, de ahogy az sejthető az előző mondatomból, nem utoljára. Csak egy pár hete futottam bele az eseménybe a Facebookon, de az előző évi összefoglaló videók, azokon belül is a nyakig saras, dagonyázós feladatokat látván nem volt kérdés, hogy én, mint zöldfülű, valamint a csapat egyik öreg rókája részt veszünk rajta az OCR Verest képviselve. Nem mondható el, hogy túlzottan frissen indultunk volna neki, a délutáni rajtok miatt kapva kaptunk a lehetőségen, hogy még aznap reggel egy másik versenyt is letudjunk magunk mögött - kezd rossz szokásunkká válni.