
Egy baráti meghívásnak eleget téve indultunk Münchenbe egy héttel Veszprém után, hogy ismét teljesítsünk egy sprint távot. Sok negatív véleményt olvastam a verseny előtt a WEU-s szervezésekről (drága, komolytalan, city futás, stb.), úgyhogy picit vegyes érzésekkel vágtam neki az útnak, de úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, jól megnézzük ezt is, meg aztán úgyis bulifutás az egész jó társasággal. A verseny helyszíne a müncheni Olympia Park, kitalálni sem lehetne jobbat, van minden, ami a spártaiaknak kell, domb, erdő, víz, ami társul a német szervezői precizitással és kreativitással. Ráadásul az időjárásra sem lehet panaszunk, pont mint Veszprémben.
Semmi nincs túlszervezve, mégis valahogy minden működik. A nevezéskor egy QR kóddal és elektronikus aláírással ellátott waivert kaptunk mailben, ezzel kellett becsekkolni a regisztrációban. Itt nincsenek előzetesen BIB-számok, érkezési sorrendben, random kapjuk a fejpántot és az egy darab karszalagot (amiket gondosan „bevonalkódolvasnak” a felelősségvállalási nyilatkozat alapján és voila, már benne is vagyunk a rendszerben, volt összesen 2 perc négyünknek).
A bag-check szintén pofon egyszerű és ingyenes. Adnak egy számmal ellátott karszalagot, ugyanilyet tesznek a zsákra (ABC betűi és számok sorban) és szépen egymás mellé rendezik a cuccokat. (Majd a verseny után kifelé jövet ötösével beengedik a tulajdonosokat a sátorba, akik a karszalagjuk alapján megkeresik a holmijukat, a kijáratnál pusztán ellenőrizni kell hogy a szalagodon szereplő számút viszed-e ki, és ismét voila, egy flottul Önműködő rendszert láttunk.)