"Valahol legbelül már kölyökként azt éreztem, hogy valami ilyen dolog kapcsolódik hozzám a legjobban. Szeretek emberekhez beszélni"

2017. április 18. 12:30 - sebiszabi

Interjú Mészáros Lászlóval, azaz 'Laz The Spartan'-nal

14976661_1145235735572360_5014931960028184675_o.jpg

Talán ha a Mészáros Lászlót írok, az nem feltétlenül mond sokat mindenkinek, de ha azt írom, hogy Laz The Spartan? Ugye, hogy most már vágod? Igen, ő az, aki blogot vezet a Spartan Race életérzésről, kitartásról, motivációról, újrakezdésről és elképesztő emberi történetekről. De az ő sztorija is épp egy ilyen hihetetlen sztori. Szerencsére Laci ez utóbbit arra használja, hogy másoknak mutasson irányt és reményt és ez egy nagyon klassz dolog. Ezért gondoltuk, hogy egy hosszabb interjú keretében megkérdezzük pár dologról és szerencsére vállalta is, így olvassátok, hogy látja a világot Laz The Spartan. 

OCR Mag.: Egy gyors bemutatkozás, aki nem ismerne: mennyi idős vagy, mivel foglalkozol a polgári életben, mikor kapott el a Spartan gépszíj?
Laz The Spartan: 29 éves vagyok és most egyelőre Bécsben élek, azonban ez nem mindig volt így. Eredetileg az Alföldről származom, Csongrádon éltem középiskola elejéig, majd szüleim válása miatt Gyulára költöztünk, így itt fejeztem be a középiskolát. Laktam Pesten, Leogangban (osztrák Alpok), Nizzában (francia Riviéra), Szegeden, majd Londonban. Azt mondják, több tapasztalatom van, mint a 100 éves átlagnak. Lehet igazuk is van!
A polgári életben? Van egy kis tapasztalatom, mint sportmenedzser, de nagyobb részt vendéglátós múlttal rendelkezem. Idén 10 év után szálltam, ki és most Ausztria legjobb, de büszkén mondhatom, hogy Európa egyik legjobb tetováló stúdiójának vagyok az egyik asszisztense.
A Spartan úgy kapott el, hogy egy korábbi gerinc sérvemből kifolyólag nem tudtam sportolni hosszú ideig, amikor Magyarországon éltem. Erre azért rásegített egy komoly lelki válság és természetesen egy kis „önpusztítás” is volt. Ekkor felment a súlyom 92 kg-ra, persze zsírban és nem izomban. Aztán kiköltöztem Londonba életmódot váltottam és 2 hónap alatt lefogytam 17 kg. Aztán újra elkezdtem edzeni és megint jött az a bizsergető érzés, hogy kellene valami verseny, ahol ki tudom próbálni magam a saját testsúlyos edzések mellett. Így találtam rá egy amatőr versenyre, ami Warrior Adrenalin Race – W.A.R. névre hallgat és akkor Luton mellett rendezték 2013-ban. 5 km-es távon az utolsó futamban indulva a feltorlódások ellenére 3. lettem. Naná, hogy körbe szaglásztam milyen is ez a sport és így találtam rá a Spartan Race-re!

Milyen versenysport múlt áll mögötted?
Nagyon sok mindent kipróbáltam, mert 4 évesen kezdtem. Volt foci, atlétika, kicsi úszás, triatlon, röplabda. Ez utóbbi a mai napig nagy szerelmem, és ha lehet mondani, akkor a hobby sportom. Azonban voltam kenus is, kézilabdáztam, országúti kerékpár és mountain bike versenyző is voltam. 2013 óta a terep-akadályfutás rajongója vagyok.

És ebben hány komoly/súlyos sérülés volt?
Jó pár balesetem vagy sérülésem volt eddig, mint koponya és kulcscsonttörés, agykárosodás, koponya- és agyműtét, szívleállás-újraélesztéssel és 3 nap kómával, hangszálműtét, mert intubáció közben sérültek. Ez egy autóbaleset következménye. De voltak kéztöréseim, persze az is néha műtéttel végződött. Gerincsérvem és köldök sérvem is, ebből az utóbbit műtötték idén. A térdemből letört egy darab lovas baleset miatt, így azt is műteni kellett. Olyan 50-60 öltés van eddig bennem körülbelül és nem soroltam fel mindent.

14855950_1254991634573171_9157616152020081476_o.jpg

Több helyen hallottam már, hogy elite futamok előtt szoktál nyomni lelkesítő dumákat. Írod ezeket, improvizáció, vagy inkább idézeteken alapuló szövegek ezek? Mennyire sablon, mennyire aktuálisan a hangulathoz igazított dumák ezek?
Igen jól értesült vagy és volt már ilyenre példa többször is. Az első alkalommal azt hiszem, hogy az EB rajt előtt volt. Aztán az Ultra Beast előtt is volt, de persze a csapatnak azt hiszem többször is. Ez elég vegyes, hogy mit mondok, mert a verseny, annak tétje és a hangulatom is meghatározza. Volt, hogy filmrészletet írtam át, volt, hogy csak rögtönöztem, szóval tényleg nagy a repertoár.

Hogyan kell elképzelni egy ilyet? Mint az amerikai fociban, hogy összeálltok egy kupacba, Te letérdelsz középre és addig hergeled a többieket, míg mindenki vért akar?
Nem térdelek le, de igen összeállunk egy körbe, hogy mindenkivel lássuk egymást. Nagyobb részt biztatás van benne. Volt már, hogy hergelőre terveztem, aztán visszább vettem, de biztosan lesz majd olyan is!

Csúnya szavak is elhangzanak?
Igen. Amikor az ember ott van, abban az idegállapotban, a rajt előtti kicsivel, akkor ez megesik. Viszont sokszor ez adja meg azt az ízt, ami kell a sikerhez, hogy a beszéd elérje a célját. Így olykor elengedhetetlen kelléke a beszédeknek.

Amúgy honnan jött ez a motivációs szál?
Tudod én nem sok mindenre emlékszem gyermekkoromból az autóbaleset miatt évek kiestek az életemből. Valahol legbelül már kölyökként azt éreztem, hogy valami ilyen dolog kapcsolódik hozzám a legjobban. Ez a szenvedélyem! Szeretek emberekhez beszélni és látni a szemükben, amikor felismerik a lehetőségeiket. Amikor kinyílik egy ajtó és azt érzik ez az, amit kerestek. Ismered a gyufás trükköt, amikor sok szálat összefogsz és egy meggyújtasz? Mi történik? Szép sorban minden más szál is meggyullad és megkapja a tüzet.
Az élettörténetem után azt hiszem, nem csodálkozol, ha azt mondom sokan kérdezősködtek miért éppen azt csinálom, amit. Miért ezt a sportot, mi az, ami hajt, stb….? Nagyon sok kérdés jött, ezért született meg a blogom!

14856028_1136147603147840_8331034813888172986_o.jpg

Ez mennyire egy „felvett szerep” az SR közösségen belül? Vagy ez a mindennapjaid része is?
Mint említettem ez a küldetés tudta gyerekkorom óta bennem van mint „gyökeres érzés” és így azt hiszem nem is lehetne ez felvett szerep. Azt az ember nem tudja végig vinni, bármi is történjék. Az olyan, mint amikor tudod, hogy te ezért jöttél erre a világra. Nekem ehhez egy második „születés” is kellett. Természetesen ezáltal teljes mértékben a hétköznapjaim része is!

Saját magad mivel tudod felpörgetni vagy akár túllendíteni a nehézségeken? Mi az ami ultimate megoldás, ami mindig működik (zene, film) és mi az, ami abszolút nem működik?
Sport témájú filmek, amelyek többnyire igaz történet alapulnak, azok a nagy lejtmenetekben szoktak tudni segíteni. A mindennapokban inkább sportolók motivációs beszédei és zenék segítenek. Elég széles a repertoár. Van, hogy könyvet veszek elő, mert éppen ahhoz van kedvem. Ezt a helyzet adja, hogy mikor, hova, milyen szituációba, milyen „mélységbe” kell.

Nagyon sokan vagyunk már a community-ben, szépen ki is „termeli” magának a közösség a saját maga celebjeit. Hülye kifejezés, tudom, de mégis csak így van. Te hogyan kezeled ezt? Versenyen megismernek, leszólítanak, mert a Fb-on követnek.
Számomra ez a szó inkább negatív vetületű és hiszem azt, hogy ebben a közösségben inkább „ismertebb arcok” vannak. Sosem mondanám magamról, hogy celeb vagyok vagy lennék. Talán csak kicsit többen ismernek, ennyi!
Igen megismernek, nagyon sokan megismernek és ez most Veszprém kapcsán előjött, mert egyrészt az akadályoknál a legtöbb helyen név szerint köszöntöttek, majd a futam után is rengetegen jöttek oda köszönni, gratulálni, puszit adni vagy kezet rázni. Leírhatatlan érzés! Néha csak keresem a szavakat rá!
Természetesen más versenyeken, sőt a nyílt utcán is oda szoktak jönni, meg rendszeresen írnak! Mind nagyon jó érzés és igazából ez feltölt. Nagyon sokat köszönhetek ennek, mert van olyan élethelyzet, amikor nekem kell valami kapaszkodó és akkor mondjuk, jön egy levél. Olykor, mint Isteni kéz nyúl le és emel fel.

Követed napi szinten a SR community-ben indított témákat?
Próbálom, de nem mondom, hogy teljes mértékben. Van, ami érdekel, azt elolvasom, meg alkalmanként posztolok vagy írok is. De az szerintem nem túl gyakori.

A spartan Race-n kívül van neked OCR élet vagy csak a SR?
Még nem nagyon, mert sérüléseim miatt nem sok esélyt kaptam erre, de szeretném egyre több versenyen kipróbálni!

14611026_1140389619390305_7591443653152483526_n.jpg

Szép erős kis csapatot sikerült OCR Elite Team néven összerakni, ami Veszprémben aratott is. Gratulálunk! Mi indokolta a csapat kvázi hivatalos megalapítását? Eddig is nyomtátok csapatban?
Köszönjük szépen! Fantasztikus a csapat és azt hiszem ez mindenkinek köszönhető. A hivatalos alapítás, azért kellett, hogy a név nálunk maradjon, mert ezzel indultunk és ezt tartani is akartuk, illetve a szponzorációs dolgok miatt kellett. Persze keressük a lehetőségeket, hogy minél nagyobb partnereket be tudjunk vonzani és még több siker társuljon a nevünkhöz. Különböző csapatokban voltunk az eredeti tagokkal korábban, de tavaly Nyitra óta így nyomul a csapat és idén nagyon sok új, jó versenyzővel bővültünk!

Mennyire szeretnétek kőbe vésni a tagságot? Tehát ha valamelyikőtök egy-egy verseny erejéig szeretne más cimborákkal versenyezni, az működik?

Az elite részlegünk biztosan csak ezen név alatt pontosan a szponzori elköteleződés miatt, de amúgy sem hinném, hogy bármilyen más helyzet így előjönne. Mi, így vagyunk egy csapat!


Egész szezont így akarjátok együtt lenyomni? VB/EB kvalifikációnál ez nem okoz problémát?
Igen biztosan így és a kvalifikációban ez nem hátrány, mert ott az egyéni teljesítmény számít. Szóval a rendszer ilyen szinten nagyon jól működik és dicséret érte, hogy ez ilyen!

Te mennyi SR versenyt tervezel idén? Van-e más verseny OCR vagy trail, amin szeretnél elindulni?
10-15 verseny azt hiszem a cél, de ebbe sok minden beleszólhat. Főleg a komolyabb cél versenyek, melyek a fő fókuszban vannak! Lehet terepfutós versenyeken is majd kipróbálom magam, de egyenlőre elég az, ami van. Inkább minőség, mint mennyiség. Aztán, majd lehet évek múlva egyszer fordítva lesz egy kicsit. De az még odébb van!

14993536_1149082095187724_5526797851490602059_n.jpg


A Spartan Race lufi kezd egészen nagyra fújódni, itthon is elképesztő sok embert ér el a hype. Hogy látod, mikor durranhat?
Nem szeretem a „hype” dolgokat. Ha valamit felveszek mondjuk ruhában, akkor az nem a divat miatt van, hanem, mert nekem tetszik. Na, ilyen ez a versenyzés dolog is! Van, aki még a nevét sem tudta és chipset tömött a fejébe, amikor én már a mocsokban kúsztam. Jó, hogy terjed, de néha picit túlzásnak érzem, ami körülötte folyik. Az, hogy komoly elit versenyzők nélkül betelik egy elit futam regisztrációja…khmmm…én lennék a legboldogabb, ha lenne mögötte komoly teljesítmény, de sajnos nincs! Olyan ez a szituáció, mint a magyar valóság…habzsolás, egyik napról a másikra élés. Az, hogy nincs mérték és nincs ésszel cselekvés adott esetben. Értem én, hogy egyre többen akarnak a részesei ennek az életérzésnek, de itt hosszabb távokon a saját egészségünk is fontos és persze a szervezőket sem kell bántani, ha valaki órákat baktat, mert nem bírja az emelkedőket. Egy 100 m-es sprinter sem megy maratont futni, míg minimum 30 km simán nem megy neki. Lépésről, lépésre a kulcsszó!
Mindennek meg van a maga helye és ideje, így én egy alulról építkező teljesítmény alapú, szigorú szabályozást sürgetnék a feljutás érdekében. Csak, hogy valami használhatót is mondjak, mely segíthet a jövőben.
Szerintem 2-3 éven belül durranni fog és remélhetőleg marad egy masszív „tömegsport” közeg plusz az elitek. Ha el nem megy a kedvük addig.

Sok ismerősnél láttam, hogy az OCR világából kiszállva átnyergelnek a trailfutásra. Szerinted ez egy tendencia lehet és az életkorral jön vagy más lehet az oka?
Szerintem van, akinek kicsit elment pont a hype téma miatt a kedve tőle, amit teljesen megértek. Innen üzenem, srácok ne adjátok fel és látjuk még egymást a pályán! Ez szerintem amúgy kortól független.

Itthon is egyre több OCR kezd kinőni a földből. Biztosan láttál már rengeteg külföldi példát. Neked milyen lenne az a hazai rendezésű nem SR OCR verseny, amin tutira elindulnál?
Pannonhajszán, Running Warriors-on és HUNfoglaláson nagyon szívesen kipróbálnám magam végre. Őszintén, tényleg! Mert még egyiken sem voltam.

A rengeteg verseny és a személyes blogod vezetése mellett a magánéleti dolgok is megférnek? Egy jövőbeni apai szerepben ezek a dolgok szerinted mind meg tudnak maradni?
Igen megférnek! Tudod, ez is csak egy határozott döntés kérdése és kommunikációé. Igaz én egy nagyon speciális szituációban vagyok jelenleg, mert a párom 12.000 km-re él tőlem Dél-Amerikában és 6 óra az időeltolódás. Ez extra kihívásokat és odafigyelést igényel, de ő egy fantasztikus lány és nagyon sokat kapok tőle! Jól együtt tudunk működni, ami egy lenyűgöző élmény. Amikor együtt fogunk élni és családunk lesz, akkor is így lesz szerintem. Támogat és hiszem, hogy a jövőben is megfogja ezt tenni, mert tudja nekem mennyit jelent az edzés, a versenyzés és az érzés, hogy emberek életét tudom kicserélni a példámmal. Ő is újra elkezdett sportolni, amiért nagyon büszke vagyok rá. Ő az egyik példaképem!

17834251_1297215537041045_6688154017676309948_o.jpg

Milyen célok és tervek vannak 2017-re, nem csak verseny szempontból?
Befejezni a sulit, amit éppen csinálok és tovább gyarapítani a tudásom, mert szeretnék edző lenni.
A sport motivációs és életmód tanácsadó programom a lehető legtöbb helyre eljuttatni az országban vagy akár a határon túlra is! Illetve a blogom fejlesztése. Sokat utazni, világot látni!  A szeretteimmel lenni.
Sok minden van, de így most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Minden esetre nagyon szépen köszönöm az interjút! Hálás vagyok érte!

Szólj hozzá!
Címkék: laz the spartan

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr4212427511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása