Bakonyrun 2.0, 2017.09.30. @Bakonybél

2017. október 02. 10:27 - sebiszabi

A Bakonyt imádjuk, még ha büntet is

22051379_847886402047402_1484823204300805617_o.jpg

Ahogyan a szervezők ígérték és egy korábbi interjúnkban el is mondták, a Bakonyrun a második rendezésre alaposan átalakult. A csodaszép Jásdról elköltöztek Bakonybélbe, ami szimplán csak gyönyörű környék. Kicsit hosszabb lett a karika és hát tegyük hozzá gyorsan, hogy erősebb is, vagy inkább kimondottan szemét. A Bakony a szívünk csücske, imádjuk nagyon, de ha nem figyelsz, büntet - ezt nem szép a saját bőrünkön tapasztalni, de ez egy ilyen sport...

De a lényeg, hogy a pontban déli futamban kaptunk helyet, ennek megfelelően időben érkeztünk Bakonybélbe és noha Ulrich Gabi barátunk 9 óra magasságában a telefonban arra panaszkodott a segge befagy, olyan hideg van, mi majdnem túlzásnak éreztük a hosszú ujjú technikai felső, mikor nem túl felajzott hangulatban (a speaker oké volt, de a zene ...) megindultunk a decathlonkék rajthurka alól meghódítani a 8+ km-es körünket. Az első szakasz a Gerence vonzásában telt, oda-vissza megjártuk sokszor, nem tudom, hogy hányszor. Aztán kicsit visszamentünk a faluba, az aszfaltra, hogy a falu határában az első két akadállyal megküzdjünk. Az első egy majomlétra volt - sima csiga - és egy palánk. Egy magas palánk. Egy nagyon rohadt magas palánk. 3 méter körülire saccoltam, ráadásul nagyon vastag is volt, alig lehetett rajta fogást találni. Itt elkélt a segítség, haverral oda-vissza kooperációban oldottuk meg a feladványt. Aztán kocogás tovább és mindjárt el is tévedtünk egy kicsit, nem figyeltük a jelzést, de kiabáltak utánunk, hogy mi a jó irány. A K+ jelzésen futunk fel egy darabig, aztán jött az első meglepetés: A jelzett útról egy meredek domboldal mászás következett, olyan 120 m szintet tettünk a lábunkba, sok helyen négykézláb kaptatva felfelé - hát összehozta az embereket ez a szakasz...

22179987_847886312047411_7374339471355959197_o.jpg

Aztán még egy kis emelkedő után jött a következő akadály, egyensúlyi feladat. Két farönkre eszkábáltak fel élére állítva két pallót, stabil volt, de nagyon tudott rezegni. Ennek ellenére egészen simán ügy volt végig menni rajta elsőre (3x lehetett próbálkozni). Aztán az egyik legjobb része jött a pályának. Erdei ösvényeket és vízmosásokban verettünk lefelé, itt gyorsan el is dobtunk 100 métert a megszerzett szintből, akadály nélkül. Egy kis laza akadálynak nevezett valami lett volna, amit ép bőrrel abszolválni kellett volna: egyik árokból a a másikba kellett volna leereszkedni egy kötélen úgy másfél métert. Hát ezt sikerült a lehető legszarabbul kiviteleznem és mivel azt hittem, hogy már majdnem lent vagyok, elengedtem a kötelet. Rosszul fogtam talajt és visszafeszült a bokám. Éreztem, hogy ez nem volt kényelmes, de gyerünk tovább. 

22096226_847886812047361_2883606455581137645_o.jpg

Ha már megemlítettem a pálya legjobb részét, akkor szót kell ejtenem a legrohadtabb részéről is. A következő 3.5 km-es szakasz szinte futhatónak tűnt, néha meg is próbáltuk, de valahogy nem ment. Sunyi hosszú kaptató volt, egyszerűen csak zabálta az ember erejét. A pukli tetején szögesdrót alatt mászós és farönk cipelős akadály várt minket és egy nullára írt frissítőpont. Jól jött volna, de már nem volt sok hátra (az óra szerint), szóval menjünk felezzük már be, mert kezd egyre fosabbul működni a bokám. A hátralévő két és fél kili szigorú lejtmenetben telt, amit általában imádok, mert szép tempóval lehet haladni, de most ez nettó kínlódás volt, mert az a rossz mozdulat most állt igazán bosszút. A lejtőben nem tudtam kitámasztani és talajt fogni így nem mertem futni, csak bicegni lefelé. Ebbe a szakaszba "rejtették el" a szervezők a maradék akadályokat. Traktorgumi forgatás, valami célbadobási gyakorlat bicikli külsőgumival egy botra, egy sima palánk és két inverz fal. Aztán lejjebb a szurdokra kidőlt vastag fára szereltek cargo hálót, azon kellett átmászni. Ezt eléggé rühelltem, ki is hagytam inkább.

22135766_847886502047392_8672661035858207988_o.jpg

A maradék pár akadály viszont nagyon tetszett. Lajhár mászás egy kifeszített kötélen, ami már annyira nem volt feszes, így a valagamat a földön húztam végig. Aztán egy három fára kifeszített drótkötélen kellett egyensúlyozva átkelni (persze volt egy kötél is kifeszítve segítségképpen), aztán a legkirályabb a végére. Az meredek szurdokfalon felmászva egy kötél segítségével meg kellett közelíteni a kötél hidat és átkelni a szurdok felett. Egészen zseniális akadály volt. Abszolút nem volt nehéz, néha imbolygott és a drótkötélbe kapaszkodáskor oda kellett figyelni végig, de inkább kalandparkos elem volt ez, mint akadály, aztán vissza a szurkodba, be a faluba és végre beértünk a helyi aranylábú gyerekek szentélyébe a focipályára.  

22104685_847886505380725_2775721509697540023_o.jpg

Érem a nyakba, víz és banán és gyors pacsizás és parolázás a haverokkal, ismerősökkel. Megbeszéltük és egyetértettünk abban, hogy ez egy igazán faszentosra összerakott kis verseny volt. A fesztiválterület lehetett volna talán egy kicsit átgondoltabb, de annyira sokat nem tartózkodtunk itt, hogy ez minket zavarjon. Újra zárt, kényelmes öltözőben változhattunk sportemberré és vissza átlagjánossá, meleg vizes zuhany járt nekünk, szóval még el is voltunk kényeztetve. 

22048155_847889585380417_7460170986648987679_o.jpg

2.0. Ha nem is teljes újratervezés lett a jásdi első menethez képest, de hatalmas előrelépés mindenképp. Jól futható pálya és jópofa, ötletes akadályok és valódi OCR hangulat. A győztes futó kiválasztásába az eredményünk újra nem számított bele, mert olyan űridőkkel futottak itt emberek, hogy nem is értem, de az bánt egy kicsit, hogy egy buta hibából kifolyólag sikerült elcseszni a versenyt és lehet, hogy a szezont is. Persze ez nem a Bakonyrun hibája, a szervezők mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat! 

Negatívumok:
- a pályán lévő frissítőpont eliminálódott időközben
- a csomagmegőrzőt én betettem volna az épületbe.. kicsit esetleges volt a működés

Pozitívumok: 
- Öltöző és meleg víz
- kötél híd akadály

Fotók: Kovács Bálint (Kovács Balint Photography)

 

Szólj hozzá!
Címkék: 2017 bakony run

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr8912917999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása