Amikor valamikor nyáron megláttam a Crazy 5k kiírását és koncepcióját (5 km és 10 db felfújható akadály), két dologban voltam egészen biztos. Egyrészt, hogy nem fogja megtalálni a hardcore OCR futókat, mint célközönség, másrészt mindenképpen ki akartam próbálni, mert érdekes bulifutásnak ígérkezett. Szóval első pillantásra körülbelül a Brutálfutás feeling-et saccoltam (minusz sár). Így tehát a hétvégi program Dunakeszi lett, ahol 11.45-kor kellett volna indulnunk, de volt némi óraállítási para a rendezőknél, így a start mindenkinek arrébb tolódott kb. 10 perccel.

Maga az odaút sima és eseménytelen volt, könnyedén oda lehetett találni, mondjuk ez azért nem nagy dolog, mert a dunakeszi repülőtérről beszélünk, eltéveszthetetlen. A parkolást nem a fesztiválterület környékén oldottuk meg, hanem onnan egy nagyjából 10 percnyi sétaútra egy út mellett. Pedig odabent is lett volna hely dögivel, csak türelmetlenek voltunk és a nagy forgalom alapján úgy döntöttünk, hogy inkább a biztosra megyünk.

A regisztráció és a rajcsomag (=rajtszám, biztostű és póló a kézbe) felvétele sima és gyors volt pillanatok múlva már a pályán lévő sporttársakat figyeltük, na meg persze az akadályokat. Jó megoldás volt, hogy a pályát úgy rakták össze és az akadályokat úgy helyezték el, hogy kialakítottak egy nagyjából 200 méter hosszú és 30 méter széles folyosót, ott lehetett sétálgatni és nézelődni. Ráadásul ennek a kordonnak a közelében voltak az akadályok, szóval az események közelében lehettek a nézők. Mi is előzetesen azt terveztük, hogy a családdal együtt megyünk és így a kedves és a gyerekek nézhetik, míg a kőkemény apuka akadályfut. De aztán nem így lett, mert az időjárás nem nézett ki jól még reggel - sajnos nem lett igazunk, mert a rajt időpontjára kellemes indián nyári körülmények lettek. Taktikáról természetesen nem nagyon volt mit egyeztetni, de annyit megállapítottunk, hogy az első akadályig legalább meg kell húzni, hogy elkerüljük az torlódást. Ez mondjuk elég jól sikerült 4-5. helyen értünk az első kis mászóshoz, semmi extra.

Belső nézetes videó az akadályokról és a versenyről

A harmadik akadály után volt egy frissítőpont...mondjuk 5 km-es távon erre azért nem számítottam, de ha már ott volt, akkor egy korty víz a szájba, úgy három kortynyi a fejre, aztán iszkiri tovább. Nagyjából itt (2 km-nél) szedtük össze az első olyan indulókat, akik nem a mi futamunkban indultak, hanem az eggyel korábbiban..

Az akadályok amúgy tök jópofák voltak, elképesztő, hogy milyen változatos formákat lehet ilyen felfújható izékből faragni. Amúgy túlságosan nagy erő vagy különleges képesség egyik akadály abszolválásához sem kellett. A “legnehezebb” talán Climb the Wall volt, de kétségtelenül a legszórakoztatóbb a Triple Jumps volt. Itt a legtöbb ember ugyan elkezdte változó lendülettel, de a vége perecelés lett. Személyes kedvencem azonban a Bumps volt, ahol a kellő kezdeti lendület beletételével egészen vicces ugrálással küldtem végig. Mindezek ellenére egyetlen akadály leküzdése sem volt kötelező, bármiféle szankció nélkül kikerülhetőek voltak. Ami viszont azért egy kicsit zavaróbb volt, hogy azt sem nézte a kutya se, hogy a pálya vonalát jelző bolyákat követik-e a “futók”. Mert biza voltak szép számmal, akik az akadályok közti relatíve hosszú (250 m oda, 250 m vissza) utat szépen levágták, megfelezték. Persze értem, hogy nem vérre ment stb. stb.

Mindegy, aki akart, az tudott egy intenzív programot faragni ebből az 5,6 km-ből - én is ezt tettem. Egy 35 perces futika lett ebből égig érő pulzussal és akadályos szelfi nélkül. Tényleg! Elképesztő, hogy hány ember pózolt és szelfizett az utolsó, legmagasabb akadályon. Ehhez már öreg vagyok. A célban megkaptuk az érmet, ami szerintem elég szépre sikerült és egy lány ott osztott különdíjakat. Kérdeztem is, hogy ez mi ez, mondja, hogy a futamonként az első három kap extra díjakat. Persze, azt már csak kötekedésből kérdeztem, hogy mégis mi alapján, mert ugye chip nincs se a kezünkön, se rajtszámon, trükközni (mint ahogy feljebb is írtam) pofátlanul egyszerű lett volna (illetve volt is…). Szóval azok a díjak kiosztásra úgy szemre történt. Nem azért, mintha érintett lettem volna, bár azért a futamunk elején értem be, csak az ilyen mindig birizgálja az igazságérzetemet...

Összefoglalva a Crazy 5k első hazai rendezése egy nagyszerűen megszervezett és elképesztő tömeget (4200 ember!) megmozgató bulifutó fesztivál lett igazi majális hangulattal. Annak ellenére, hogy (ha nem is kimondva) ez a verseny igazi célközönsége a kezdő és újrakezdő sportolni vágyók, nagyon sok SR pólós figura választotta ezt a hétvégi programjának. Egyszerűen a Crazy 5k formátuma sikerre van ítélve és kész.

Negatívumok:

• a fesztiválterület felé vezető útra kiállhatott volna egy szervező hogy tájékoztassa az autósokat: van odabent rengeteg hely, csak a ki kell várni a beléptetés folyamatát. Sokat parkoltak a bevezető úton mellett mindkét oldalon, ami miatt kevés hely maradt közlekedni.
• lehetett volna több mobil budi, mert már a délelőtt folyamán sikerült elhasználni mindet
• Valami chipes mérés lehetett volna
• Kicsi volt a csomagmegőrző

Pozitívumok:

• A nagy tömeg ellenére sehol sem kellett várakozni
• Okos volt a pálya és a fesztivál terület kialakítása, nézői szemmel is
• Nagyjából végtelen parkoló
• Szép befutóérem