Brutálfutás 6.0, 2017.06.18. @Nyáregyháza

2017. június 19. 13:56 - sebiszabi

A valóra váltott ígéret

35010197710_2f318bf05f_o.jpg

Egy éve rágja a fülemet haver, hogy mindenképpen menjünk el Brutálfutásra, mert nagyon jó, király lesz, mert imádni fogom. Így hát beneveztünk, ami - ahogy a szlogenjük is hirdeti - akkor még jó ötletnek tűnt. No, nem a 7km miatt gondoltam így, hanem hogy arra a hétvégére esett a Kazincbarcika Super is, ahol teljesen kimerítettem az akkukat és így a kettő együtt már tényleg hülye ötletnek tűnt, főleg szombat este. A 'barcikai menet jótékony hatása, hogy alvással gond nem volt, laza 10-11 óra alvást nyomtunk. Másnak, ébredés után a versenyre ráhangolódásképpen a pörölycápák nemi életéről szóló ismeretterjesztő filmen aludtunk tovább nyitott szemmel.

Gyors reggeli után átkocsikáztunk Nyáregyházára, a helyi motocross pályára, a Brutálfutás helyszínére. A helyszínen rengeteg parkoló autó jelezte, hogy itt bizony bejáratott és nagyon népszerű versenyről van szó, és mivel a BSI szervezte a bulit, szervezési problémák nem nagyon adódtak. Minden a helyén, gyors parkolás, probléma nélküli csomagfelvétel, nézelődés bagcheck - no para. A szpíker csávó egész végig nyomta a stand-up dumáját, ami végtelenül szórakoztató volt (itt-ott talán kissé sértő is), nehéz volt nem visítani a röhögéstől, amikor ilyen dumákat nyom: "Ott jön három Superman! Mi van itt, Hollywood? És még egy Superman - mondjuk ő egy gömbölyű Superman..." :) Továbbá végre egy futófesztivál, ahol rendes rock és metalzenével villanyozzák fel a népet! Volbeat, Motörhead, Foo Fighters, Metallica és Rage Against The Machine a programban?! Engem megvettek már itt kilóra, pedig még egy métert se tettem meg a pályán. A startzene ugyan még itt is ACDC, de legalább már nem a Thunderstruck...
Kis Pali fotóssal hosszasan eldumáltuk az időt és lassan eljött a mi rajtunk ideje is. A cipő ugye a rajtban nincs a lábon, azt majd a duda után kapjuk fel. Én a kötözős technikát választottam, mert nem hiszek az előre megkötött verzióban, mondjuk így 15-20 másodpercet mindjárt buktam is az elején, de nem okozott komolyabb gondot, mert hamar felvettem az ütemet és már futottam is tömeg után - már amennyire az enervált izmok ezt engedték. Az órát elindítottam, de idő nem volt nézegetni a tempót, mert sűrűn jöttek az akadályok is és figyelni is kellett, így csak az eltelt idő volt a kijelzőn, hátha sikerül egy döntős időt futni. Előre szóltak a tapasztaltabbak, hogy el fog vinni a hév, szóval előre készültem erre, de persze, hogy elvitt a tömeg, meg a lendület. A pálya négy egymásba fűzött kisebb körből állt. Egy kör futás a legkülső pályán, egy kör a brutál körön belül, egy kör az erdőben és végül még egy kör a belső brutál körön a célig. Azt is megoldották ügyesen a szervezők, hogy ugyan az egyes körök metszik egymást, mégsem volt ebből para, jól irányítottak minket.

35396862885_906fa80366_o.jpg
A külső körre egy kisebb szalmabála vezetett a rajt után, egy kis bemelegítő futással. Itt volt a rajt után a legnagyobb igazodás az az első pocsolyáig, ami után azért egyre jobban szétszakadt a mezőny. Amúgy sem terveztem túlagyaskodni az egy akadályok megközelítését, de egyre jobban kezdtem élvezni a féktelen sarazást, tapicskolást a mocsárjellegű medencékben. Átbújás a szalagok alatt, az előző nap egyenes folytatása, aztán fel egy asztalra, aztán egy enyhe ferde palánkon fel kötelekkel. Egyik kedvenc akadály a Letaszítva nevű állatság volt, ami egy lejtő, amire műanyag fóliát terítették és gazdagon fellocsolták. Az első körben még seggen mentem le, mert így tűnt biztonságosabbnak, a második körben már szartam mindenre és fejjel előre csúsztam le, mint egy disznó, közben ordibáltam az előttem lévő csajnak, hogy húzzon félre, mert jövök. Után megköszönte szépen, hogy felhívtam a figyelmét jöttömre, mert tavaly így törték el a lábát. A Nemó nyomában akadály (aka. dunk wall) is nagy siker volt, itt mindenki cefetül nézett ki az alámerülés után.

35230759332_2c5b1b2f4f_o.jpg

A Köd igazából nem okozott se élményt, se csalódás, de cserébe büdös volt. A Szakasz, ami a szögesdrót alatt mászás volt, az egészen hosszúra sikerült. Az első kör is a célvonalon vezetett át, de előtte még egy kis pocsolya és a jó magasra épített szalmabála piramis. Kb 20 perc telt el, mire mehettem az erdőbe. A kifelé út egy kisebb szalmabálán vezetett, így ugrottunk ki a kerítésen át. Kis frissítés a fejre, egy pohár víz és uccu az erdőkörnek. Itt igazából nem volt akadály, csak pár izé, ami megtörte a futás, vagy inkább igyekezett megtörni. Egyenletes ütemben igyekeztem megfutni, de láttam, hogy haver kezd nagyon közeledni, kénytelen voltam növelni a sebességet, nem volt fájdalommentes... Mielőtt kiértünk volna az erdőből, egy kis árok állta utunkat és a Verdák akadály, ami egy jó nagy kupac gumiabroncs. Ezt nagyon utáltam, de átkínlódtam magam, túl sokat szarakodtam itt, mire újra a frissítő ponthoz értünk, már szinte hallottam Peti zihálását. Egy kis víz, át a kerítésen, be a brutál körre, itt már Peti előttem volt, de csak a következő pocsolyáig. Megint nagy lendülettel belevetettem magam, mindketten ugyanott estünk pofára a sárban. Kiszedtük magunkat a dzsuvából és szedtem a lábaimat, ahogy tudtam. Itt már nem nagyon voltak ép gondolatom, csak toltam. Letaszítva akadályt, ahogy fent írtam, már fejjel előre küldtem, arccal a sárban parkoltam le.

35357957726_1c5946a283_o.jpg

Az uborkaháló alatt a tolatós verziót preferáltam, de egy csávót így beértem, nem tudtam tovább így menni, váltottam négykézlábra a sráccal együtt törve az utat, segítve egymáson. Utolsó erőtartalékokat mozgósítva fel a dombra a szögesdróthoz, de most nem kúszva, mert üres volt az út és már fáradt is voltam, inkább a pörgölődősben nyomtam, de végére úgy megszédültem, hogy alig találtam a helyes, egyenes irányt. Már csak pár kanyar, még egy csobbanás és fel a nagy bálákra. A másik oldalon lepördültem, láttam, hogy Peti már nem érhet be, még kifutom magamból a maradékot. "Sprintre" váltok, ezt egy mellettem lévő srác még kihívásnak érezte, szóval még egy mini versenyt még beiktattunk a maradék 17 méterbe, persze tök értelmetlen volt, de 47 percen belül értem be. Ami három perccel volt rosszabb, mint a döntőben jutós legrosszabb idő, de nem baj, mert ha valami csoda folytán bekerültem volna, még egy kört, illetve félkört (mert a döntő egy rövid verseny volt) nem tudtam volna futni.

35230657712_d7bc69d368_o.jpg
A BSI által szervezett Brutálfutás tökéletesen hozta azt, amit ígért. Ez egy bulifutás, egy fun run, egy össznépi futó majális. Tökéletesen összerakott esemény, ami a szezon egyik különleges eseménye idén is, immár hatodik alkalommal. Egyetlen rossz szavam nincs a versennyel kapcsolatban, perfekt vasárnapi aktív kikapcsolódás. Rengetegen jöttek családilag, pléddel, elemózsiával felszerelkezve, mint egy jófajta piknikre jöttek volna. Kell ez is: nagy szavak és pátosz nélkül, csak egy sima mezei sárban és mocsokban fetrengés, mint a varacskos disznók. Minden percét imádtuk. Jövőre is együtt fogjuk túrni...

Fotók: Kis Pál (további fotók itt)

Szólj hozzá!
Címkék: 2017 brutalfutas

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr612605731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása