Tóth József Figura. Aki már járt akadályfutó versenyen idehaza, az ott készült millió fénykép között biztosan belefutott már Figura képeibe. Többen személyes jó barátként tekintenek rá, akit versenyről versenyre keresnek futás közben. Mert lehet az Spartan Race, Hard Dog Race vagy éppen Pannonhajsza: Figurának ott a helye. A hazai akadály- és terepfutó élet olyan alaptézise Figura neve, mint a versenyeken jól teljesítő futóink. Ezért is gondoltuk a tokaji futam után, hogy a blogunkon jól kifaggatjuk és közben saját maga válogatásában képekkel is illusztrálja, hogy melyik kérdésünkről a szavakon túl mit gondol. (A legtöbb képre kattintva galéria nyílik, megéri kattintani!)
OCR Mag.: Hányadik fotós akadályfutó/terepfutó versenyed volt a tokaji Super (nem csak Spartan Race)? Számolod egyáltalán
Figura: Jó kérdés. Azt tudom, hogy az a 11. Spartan Race versenyem volt a tavalyi évben, de összesen kb. 25 lehetett. Ha valaki érdeklődik, azoknak csak pár név, a teljesség igénye nélkül. Szigetközi Cross Challange, Kis-Duna Maraton, Phoenix Jótékonysági Futás és Túra, Balboa, Brutálfutás, Suli és Pannonhajsza, Hard Dog Race, Hunfoglalás, Tokaji edzőtábor… Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, nem unatkoztam tavaly...
Hogyan kezdődött az őrület? Hogy kerültél ebbe a körforgásba?
Az egyik barátomról láttam a legnagyobb közösségi oldalon egy képet, ahol jól láthatóan nem nagyon volt olyan szabad felülete, ami ne lett volna sáros. Elsőre az jutott eszembe, hogy nem noooormális! Második gondolatom már az volt, ilyen képeket én is szeretnék készíteni. Nem sokkal később már együtt utaztunk Eplénybe, ahol teljesen magába szippantott a verseny és az azt körülvevő atmoszféra. És ahogy az lenni szokott, minden „felborult” körülöttem.
Mi a munka módszered? Te is elstartolsz valamikor a tömeggel és lenyomod a pályát, közben fotózol?
Nem. Míg önkénteskedtem, addig megbeszélt helyeken fényképeztem a versenyzőket. Ezt befolyásolta az évszak és az eseményt rendező országa is.
Mostanában igyekszem változatosabban fényképezni, hogy ne legyenek egyhangúak a képeim. Én nem startolok el a tömeggel, mert a sok cuccal lehetetlen velük tartani az iramot. Persze, aki nem hiszi, járjon utána...:)
A tokaji sártengerben mennyi idő alatt eveztél végig?
Hmm, Tokaj? Hazai pálya! Volt sár? Ne dőlj be mindenféle mende-mondának. Na jó, láttam sáros harcosokat. Én leginkább a Fesztiválkatlanban voltam és a környékén, reggel fél héttől és ha jól emlékszem, este hatkor még ott voltam.
Vettél-e részt már akadályfutó versenyen a géped nélkül, “csak” mint versenyző?
Én? Viccelsz? Csak azért viszek gépet, mert nem tudok sokat futni és nincs ennél jobb alibim.
Ha igen, melyiken. Ha nem, akkor van-e tervben?
Na, itt okosan kell válaszolnom, mert hamar a rajtlistán lehetek, ugye Róka (Füleki Róbert)? A Tokaj SRTG több tagja is támogatna egy indulásban, sőt, meg se előznének a versenyen, míg én az életemért küzdenék a pályán. Persze ők kitöltenék a szabad idejüket rántott hús evéssel addig, bár félő, hogy mire én beérek, lebontják a pályát. :) Viccet félretéve, nem tervezem. Komoly felkészülést igényelne, arra pedig nincs mostanában időm. Persze tervem az van. Jó lenne elkísérni a magyar csapatot az idei Vb-re vagy az Eb-re, ahol nem csak szurkolhatnék, de megörökíthetném nekik a pillanatot is. Ehhez viszont támogatókra lenne szükségem, mert egyedül nem tudom fedezni az anyagi oldalát.
A fotózás közben nem szokott olyan érzésed lenni, hogy de jó lenne most ezt végigcsinálni? Vagy a másik oldalról: volt-e olyan pálya, ahol nagyon is örültél, hogy a kamera azon oldalán állsz és nem futsz?
Sok szép helyen fordultam meg a versenyek alkalmával, előfordul már, hogy eljátszottam a gondolattal, de hamar azon kaptam magam, az érdekelt, hogy ezt miképpen tudnám megmutatni másoknak, ha ők még nem voltak ilyen versenyeken.
Talán egyedül a Szigetközi Cross Challange-n éreztem azt, amikor vízre szálltak a kenukkal, hogy mennyire hiányzik az evezés és milyen jó lenne most kenuzni, mert több mint tíz évig eveztem idehaza és nagyon szeretek vízen lenni.
Melyik volt a kedvenc versenyed és miért?
Nehéz kérdés. Sok verseny volt, ami valamiért emlékezetes marad, nem tudok egyet kiemelni. A kedvenc versenyekhez izgalmas/megható pillanatokra, jó társaságra, vagy csapatra van szükség, nélkülük nem lesz kerek a történet.
A sok verseny közül volt olyan, ami a totális csőd volt számodra? Murphy-törvénye, minden szarul jött ki, mintha minden összeesküdött volna ellened?
Volt, bár ez inkább csak egy rossz döntésnek volt köszönhető. Revistén a várba igyekeztünk fel, ahol azt gondoltuk, ha szembe megyünk a pályán a srácokkal, akkor egyrészt mindenkiről tudok képet készíteni és hamar fel is jutunk a várba. Korán kiderült, hogy annyira saras volt már egy akadálynál a kötél, lehetetten volt ott visszafelé mászni, ahol a versenyzők jöttek le. Persze, jött az isteni szikra, picit tovább megyünk és ennyi. Na persze. A domb iszonyat meredek volt, elég nedves és persze, hogy a cipőm se a tipikus hegymászós volt. Egy-két perecelést és azt leszámítva, hogy sokkal egyszerűbb lett volna feljutni a várba az aszfaltozott úton, sikerült elérni amit szerettünk volna. Elég kacifántos útvonalat választottunk, viszont rengeteg szép ösvényt láttunk, kecskékkel és versenyzőkkel tarkítva. Csupán az zavart, hogy szinte egész nap esett, így tetőtől-talpig teljesen vizes ruhában, cipőben toltam végig a napot.
Milyen eszközökkel dolgozol? Gondolom nem egy géppel járod a terepet?
De, egyelőre egy vázam van, több optikával és kiegészítőkkel. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ez se egy olcsó hobbi.
A fotózást amúgy hivatásszerűen is űzöd, mármint ebből is élsz polgári foglalkozásként?
Nem, nem ebből élek meg. Van mellette munkahelyem.
A versenyen fotózás gondolom hobbi, ezeken a futamokon a fotósokat nem “jutalmazzák”?
Általában önkénteseket keresnek a legtöbb esetben. Ezek arra jók, hogy kipróbálja magát az ember. Amikor már több esetben is nagyobbak a költségei a fotósnak, mint amit érte kap, elgondolkodik és mérlegel.
Fotós önkéntesként már lehet egy csomó pontod Spartan Race rendszerében. Ingyen lehetne néhány trifectád. Nem szeretnéd ezeket valamikor felhasználni?
Nem tudom, hogy pontosan most hány pontom van, mert egy ideje már nem önkénteskedek, de szerintem azokat már mind felhasználtam.
Van-e olyan, az akadályfutásban ismert arc, akit szívesebben fotózol? Van-e “kedvenced”?
Igen, van. Szeretem, ha rám néznek és kapok egy mosolyt közben, de van, akit küzdelem közben szeretek fényképezni. Sok olyan versenyző van, akiket mindig keresek a futamok/versenyek közben.
Egy verseny után mennyi időt szánsz utómunkára? Mégis ezres nagyságrendű képmennyiségről van szó.
Az már a múlt, mostanság már nem készül ezer kép. Igyekszem tudatosabban fényképezni. Ennek köszönhetően már hamarabb kész tudok lenni a képek válogatásával és az utómunkával.
Itt azért az események gyorsan pörögnek, de van/volt lehetőséged néhány “művészibbnek” mondott pillanatot elkapnod már?
Revistén annyira szakadt az eső, hogy muszáj volt egy sátor alá behúzódom. Velem szemben pont a regisztrációs sátor volt, ahol elég sokan álltak sorba és akkor beugrott a világ egyik, vagy legjobb fotósának (Joe McNally) könyvéből egy részlet, ahol esős szituációra ír le egy példát. A sztori rövid lényege az lenne, hogy az emberek élesek a háttérben miközben az eső cseppek csíkokban húzzanak át a képen.
Normál esetben nagyon pörögnek az események, nem sok idő van „művészkedni”, de ebben a szituban kimondottan örültem, hogy ezt is kipróbáltam és valahányszor esni fog, lövök pár ilyen képet is, hiszen jó pap is holtig tanul.
A rengeteg képből, amiket lőttél futóversenyek alatt, össze tudnál rakni egy olyan portfóliót, ami egy sportfotó kiálllításon is megállná a helyét? Ha igen, tervezel ilyet?
Szerintem igen. Még nem kacérkodtam a gondolattal, bár már többször ajánlották figyelmembe ismerőseim a lehetőséget. Mostanában nem tervezek ilyet, de ha összejön, hogy elkísérjem a magyar delegációt a Világbajnokságra vagy az Európa-bajnokságra, akkor összefogottabb lehetne a kiállítás, egy teljes történettel.
Az interjúhoz beszéltük, hogy adj egy galériára való képsorozatot. Ezek közül Te választottad ki a nyitóképet. Mesélnél róla, hogy miért ennyire különleges/kedves neked ez a kép?
Igen, válogattam is pár képet. Bár, szinte az egész interjú a Spartan Race-ről szólt, tavaly sok versenyen volt szerencsém fényképezni. Az egyik legemlékezetesebb pillanat talán mégis az volt, mikor egyik nagyon régi horgász barátom, hosszú és megpróbáltatásokkal teli felkészülést követően rajthoz állhatott az 5i50 versenyen Budapesten. Ezt dokumentáltam és szurkoltam végig. Egyik kedvencem és egyben a nyitókép is ez lesz, amikor a célba érve, medállal a nyakában a füvön ül és levegőért kapkod a nagy hőségben, tudva azt, hogy mindent megtett ezért a versenyért. Az már csak hab volt a tortán, hogy az IronMan fotópályázatán a kihirdetett három témából a vidám pillanatokban a második, míg a megható pillanatok kategóriában a zsűri a harmadik helyet ítélte oda nekünk, amin a barátom van. Ennek a képnek sok mondanivalója van mindkettőnknek és ezért különleges számomra. Ezért lett ez a nyitókép.
