A Hajsza-sorozat a 2017-es évben összesen négy eseménnyel jelentkezett a versenyzők nagy-nagy örömére, hiszen ahogy az év végi szavazós játékunkban a futók meg is választották a Pannonhajszát az év legjobb sorozatának. Ez alkalomból kezdtünk el beszélgetni Tálos Gergővel, a Hajsza sorozat főszervezőjével, aztán egész sok minden dologról. Például arról, hogy miért nem játék a medve és hogyan megy át a ló a palánkon...

OCR Mag.: Az OCR Magazinnál csináltunk egy szavazást, ahol azt kérdeztük az olvasóinktól, hogy szerintük melyik a legjobb hazai akadályfutó rendezvény. Több, mint 360 szavazat 48 százalékát a Hajsza sorozat vitte el, így lett a versenyzők szerint a legjobb. Gratulálunk! Számítottatok ilyen eredményre?
Tálos Geri: Egyrészt nagyon szépen köszönjük a gratulációt, nagyon örülünk, hogy a versenyzők a Hajsza sorozatot választották a legjobbnak. Rengeteg munkánk van ebben, hiszen egy óriási csapat dolgozik a háttérben, hogy évről-évre, rendezvényről rendezvényre meg tudjunk újulni, hogy igazán színvonalas versenyt tudjunk rendezni. Bíztam a sikerben és azt kell mondjam, hogy részben nem is ért meglepetésként, mert hiszek abban a munkában, amit leteszünk az asztalra. Illetve hiszek abban, minden forrást, amit sikerül megmozgatnunk, az visszafektetünk annak érdekében, hogy ez az eredmény jöjjön ki. - Ezt az egész Hajsza-sorozatot hosszú távra találtuk ki. Nem a hirtelen meggazdagodás a cél. Szerettünk volna egy olyan új dolgot létrehozni, ami még korábban nem volt. 

Az előző szezon sok szempontból a újdonságok éve volt a Hajsza életében. Költöztetek Pannonhalmáról Csesznekre, útjára indítottátok a Székelyhajszát és lett Nemzetihajsza is. Ha egy-egy dolgot kéne kiemelni az egyes versenyekről, amire igazán büszke vagy, mik lennének azok?
Nehéz egyetlen dolgot kiemelni. Alapvetően büszke vagyok arra, hogy sikerült megvalósítani. Amikor ez még első kósza gondolat volt, akkor sokan azt mondták, hogy elment az eszem, hogy ezt egy év alatt meg akarom valósítani. Talán a Székelyhajsza volt a legkülönlegesebb ezek közül.
Egyrészt a helyszín miatt, hiszen tudtommal Csíksomlyón, a nyeregben, a búcsú helyszínén, a magyarság múltjához köthető szakrális központban még senki nem találta ki, hogy csinál egy ilyen versenyt. Amikor először felmerült az ötlet, tényleg azt mondták sokan, hogy "Ott nem lehet versenyt csinálni" - hát megmutattuk, hogy lehet.
Másrészt a távolság miatt, több száz kilométerről, Magyarországról megszervezni egy ilyen versenyt.
Harmadrészt pedig a medvék! :)

A Székelyhajsza első rendezése Csíksomlyóra került, ami mint tudjuk azért egy egészen különleges és szakrális helyszíne a magyar keresztény világnak. Mennyire volt összeegyeztethető ez a két világ? Hogyan fogadták a helyiek az akadályokat építő magyar embereket?
Amikor a Székelyhajsza gondolta felmerült, rögtön összekapcsoltuk ezt a kettőt, hiszen egyből felkértük Böjte Csaba atyát, hogy ő legyen a rendezvény fővédnöke. Innentől gyakorlatilag szentesítve volt a dolog. Az első futam indítását Böjte Csaba atya vállalta és miközben mondott egy imát a csapatért, úgy indult el az első futam..

Egészen hangulatos lehetett..
Szenzációs érzés volt! Aki ismeri Csaba testvért, az tudja, hogy a szavaival elképesztő hatást tud gyakorolni az emberekre - tényleg, aki az első futamban indult, ő meg lett szentelve.

Hány induló volt a Székelyhajszán?
212. Alapvetően nem értük el azokat a számokat, amiket szerettünk volna. Ilyen értelemben ez csalódás, de Erdélyben ez a fajta akadályfutás akkor még teljesen ismeretlen volt - mondhatnám, hogy úttörők voltunk ott ezzel. A verseny időzítése amúgy Csaba testvérhez volt igazítva, mert ő akkor tartózkodott Csíksomlyón. Sajnos az augusztus 5-e ütközött több városnappal, pl. Csíkszereda, így sok cég és csapat elígérkezett az ottani főzőversenyekre. Szóval nem volt tökéletes az időzítés, de bízom benne, hogy az idei sikeresebb lesz majd.

Ebből hányan voltak helyiek illetve akik nem Magyarországról érkeztek?
Fele-fele. Számomra meglepő volt, hogy hány csapat jött el Magyaroszágról és főleg a nyugati országrészből.

Tehát gyakorlatilag elkísértek benneteket?
Igen. Arra tényleg büszke vagyok, hogy sok olyan csapatunk van, ha a világ túloldalára szerveznénk verseny, oda is eljönnének, mert azt mondták, hogy a Hajszának olyan különleges varázsa, hangulata van, ami egyedi a magyar versenyek között.

Ezt tanúsíthatom én is...
Van hová fejlődni... belülről nézve az ember mindig mást lát, mint a külső résztvevő. Én mindig látom azokat a pontokat, gyengeségeket, amiket fejleszteni szeretnénk. 

A Nemzetihajsza után néhányan pl Instagramon úgy kezdtek angolul posztolni a eseményről, hogy ‘national ocr championship’. Ugyan idehaza még nincs hivatalos ocr bajnokság, de mégis milyen érzés, hogy az a verseny kvázi bajnoki fordulóvá avanzsált?
Ez számomra teljesen új dolog, amit mondasz. Én nem vagyok nagy facebook/instagram felhasználó. Mi a saját rendszerünkben gondolkodtunk, hogy a budapesti versenye lenne a összes Hajsza verseny csúcsa, ahol kihirdetjük a nemzet bajnokát - Hajsza szempontból.

Csak kapott egy furcsa gellert ez a Nemzet Bajnoka kifejezés...
Amúgy ma Magyarországon valamit elnevezni nemzetinek, az érdekes. Az elején kaptunk olyan kommentet, hogy a nemzeti szó pejoratív... 

Inkább elcsépeltnek mondanám, mint pejoratívnak.
Tudod azért, mert sokan beleviszik ebbe a politikát.

Pont emiatt, igen. 
De szerintem a sport a politikán felül álló dolog. De az, hogy valakinek vannak nemzeti érzelmei, az csak Magyarországon furcsa. Pl. az USA-ban minden házon kint van a nemzeti lobogó - ezt sajnálom, hogy itthon nem így van. Én büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, vannak nemzeti érzéseim, büszke vagyok a hagyományainkra, büszke vagyok, hogy itt élek és a versenyeinken rengeteg ilyen elem van beépítve, azért van, mert szeretnénk életben tartani ezeket a tradíciókat.

Mennyire volt hálás feladat Budapest mellett, Normafán versenyt rendezni? Sikerült a fővárosból új futókat bevonzani a hely közelsége miatt?
Itt is távol maradt az elvárásaimtól a dolog. Úgy gondolom, hogy Budapest egy külön világ. Nagyon nehéz megszólítani az ott lakókat. Nagyon sokan nem is tudták, hogy miről is van szó, pedig az online marketing tevékenységünket abban az időben felturbóztuk és direkt oda pozicionálva. Lehet, hogy az emberek már immunisak már a rengeteg hirdetésre, de szerintem a személyes ajánlás mentén történő reklámmal lehet jobb eredményt elérni. A mi hátunk mögött nincs egy óriási nagy multi cég, aki támogat bennünket abban, hogy minden fórumon ott legyünk, a saját erőnkből ennyi telik. Így sokkal több időbe telik felépíteni valamit.
Másrészt pedig azt mondják, hogy Pesten úgy működnek a dolgok, hogy 4-5 hónappal az esemény előtt el kell kezdeni hirdetni óriásplakátokon stb. lásd pl. a koncertek esetében. Sokan például összekeverték a Nemzeti Vágtával. Volt olyan, hogy odajött hozzám egy ember és megkérdezte, hogy:
" - Uram, mondja már meg nekem, hogy fognak lóval átmenni azon a palánkon?!"  - annyit tudtam rá neki mondani:
" - Ha már azon a bálára rakott fa henger libikókán átegyensúlyozott a lóval, akkor már egész könnyedén, higgye el..."
Hát ez a márkaépítés folyamata, lassan megy, de szerintem idén már duplázni fogjuk a tavalyi budapesti létszámot.

Van-e arra valamiféle mérésetek, hogy mennyi új nevezést hozott az, hogy a királyi magyar TV-ben is sikerült megjelennetek helyszíni bejelentkezésekkel, riportokkal stb?
Rengeteg visszajelzést kaptam inkább ismerősöktől, barátoktól, hogy megint láttunk a tévében. Online dolgokat lehet mérni, a Híradó nézettsége a reggeli órákban viszonylag magas, de pontos adatot kimutatni nem lehet. Ugrásszerű növekedést a nevezésekben mi nem érzékeltünk miután lement a műsor. 

Hogyan sikerült ez elérni?
Az előzetes szűrőkön átmentünk és azt, amit korábban már letettünk az asztalra, méltóvá teszi a sorozatot arra, hogy bekerüljön a királyi tévébe.

Mekkora stáb dolgozik egy-egy Hajsza rendezvényen?
Van egy szűk mag, akik a Hajsza versenyeken kívül is a szűk környezetemben dolgoznak. Itt leginkább Neilinger Mónira gondolok és Temesi Gergőre, aki a online marketinges dolgainkat csinálja. Ők rengeteget dolgoznak ebben gyakorlatilag éven át, nincs is megállás, hiszen már a következő verseny előkészítő munkálatai már zajlanak. Szponzorokkal (Somogyi Electronics, Kayla Sun, Kopitrans, Scitec Nutrition) felvenni a kapcsolatot, nyomdai előkészítés, póló- és érem készítés. Amíg ez az egész összeáll, az elképesztő mennyiségű munka. Korábban én sem gondoltam, hogy ezzel ennyi meló van. Sokan gondolkodnak úgy, hogy na, összerakunk néhány akadályt, eljönnek ezren és ekkor ennyi pénzt lehet ezzel keresni. Hát elmondom, hogy nem így van!
És akkor beszéljünk az építő csapatról, a yakuzás srácokról. Személyes barátságok fűznek minket egymáshoz. Rengeteget köszönhetek nekik, hiszen ezek a fiúk a tűzbe, a halálba mennének a csapatért! Gyakran ez az erő segít engem tovább. Tehát amikor már napok óta dolgozunk hullafáradtan pihenés nélkül, hogy minden a helyén legyen. Akkor csak ez az egyetlen motiváció. Egy mindenkiért, mindenki egyért! Ők együtt, nagyjából 20-30 ember, aki a szűkebb stáb, ezen felül persze, akik önkéntesként eljönnek és a kiválasztott helyszínen is mindig kapunk segítséget.
Igazából egyetlen hiba is elég. Rossz helyen van egy szalag? Már elmegy az egész futam jobbra-balra. Elég egy rosszakaró, aki előző este leszedi a szalagokat - történnek ilyenek. Ezek a dolgok egy óriás stressz faktor egy ilyen szervezésben.

Főleg, hogy az OCR egy extrém sport, kiemelten benne van a sérülésveszély. Minden ilyen esetet is kezelni kell... 
Igen, és nagyon nem mindegy a kezelés módja a megítélés szempontjából.

Hány ember az, aki az akadályokon agyal?
Vannak brainstormingok, amikor ketten-hárman összeülünk. Tavaly például az volt a feladat, hogy erre a megbeszélésre mindenki hozzon magával 40 feladatot. A listáinkat kicseréltük egymással és ebből kiválogattuk azokat, amik tetszenek és azok maradtak. Így maradt meg egy ötös lista mindegyik negyvenes listából. Ebből a 15-ből már könnyedén szűrtük le azokat, amiket aztán meg is valósítottunk.

Mennyire voltak a negyvenes listákon teljesen agyament ötletek?
Mindig vannak! :) A diótörés pont egy ilyenből jött különben.

Erre pont ki akartam térni, hogy mennyire nyomott hagyott az emberekben a Nemzetihajszán a diótörés. Egyszerűen nem számítottak ilyenre! Bálamászás után remegő kézzel kalapáccsal ütötték a népek a diót és saját kezüket...
Meglepő módon mégis ez volt az egyik kedvenc akadály. Ez konkrétan Kiss Laci ötlete volt. Cseszneken lesz egy hasonló, ami tőlem származik - nyilván nem lövöm le a poént, de hasonlóan meghökkentő lesz.

Okés, várjuk! :) Idén a szokásos négy verseny jön, ugye?
Nagy valószínűséggel igen. Garanciát még nem vállalok rá, mert a Székelyhajsza egy kemény dió ebből a négyből. De dolgozunk rajta, hogy megvalósuljon ez is.
Visszagondolva mégis a Nemzetihajsza volt a legnehezebb szervezés szempontból. Szűkös terek vannak. Macerás a parkolás, annak szervezése. Az előzetes engedélykérések miatt is nagyon nehéz helyszín. Természetvédelmi terület ott szinte minden - plusz több szervezet is magáénak érzi a terület használatának a jogát - nem könnyű. Például első körben azt kérték, hogy cm-re pontosan adjuk meg az akadályok helyét és méretét. Cseszneken alapvetően könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen egy magánbirtokon megy az építkezés nagy része, ezért már hetekkel a futam előtt el tudunk kezdeni dolgozni. Budapesten szombaton volt a verseny és csütörtök délben kezdtünk dolgozni.. 

Tehát másfél napotok volt összerakni a pályát?
Igen. És ha nem lenne ilyen csapatom, akkor ez nem valósulhatott volna meg. Ott azért vért izzadt mindenki. Ott azért elgondolkoztam én is, hogy ezek a fiúk vajon miért csinálják ezt?

A család érzés?
Igen, ez a valahova tartozás érzése, ami a mi fittnesz termünknek is a szíve-lelke. Emiatt éri meg mindig tovább csinálni.

2017. december 17-én a hazai színtéren nagy tervekkel megalakult az OCR Hungary, a Magyar Akadálysport Szövetség. Mennyire találod üdvözítőnek a szervezet létrejöttét?
Abszolút. Én hiszek a szabályozásokban. Úgy gondolom, hogy fel kell állítani egy rendszert, amire a mostani események alapján jó esély van. Örülök, hogy összefogtak a csapatok, az lenne a jó, ha mindenki mögé állna. Viszont tartom a korábbi állításomat, hogy ne nevezhesse magát bárki akadályfutó versenynek. Legyen egy színvonal, amit el kell érni ahhoz, hogy akadályfutó versenynek nevezhesse magát valaki. Bízom benne, hogy ez igazságosan meg lesz határozva.
Egyik ötletem, hogy valamilyen csillag rendszert kellene bevezetni, mint pl. a szállodák esetében is. Nyilván van az elmúlt időszak, ami alapján a szövetség tud ítélni. De van a következő verseny, ami lehetőséget biztosít az adott márkának ahhoz, hogy tovább tudjon fejlődni. De ehhez le kell fektetni azokat a minimumokat, amiket bizony el kell érni. És ezt mindenképpen kell ellenőrizni is. Alapvetően a piac szerintem amúgy önszabályozó, szóval ez emberek nem fognak odamenni, ahol egyszer már rossz élmény érte őket és látja, hogy színvonaltalan. Én hiszek abban, hogy ezt központilag jól lehet koordinálni, de ezt jól össze kell rakni. Mi támogatjuk az OCR Hungary-t teljes vállszélességgel mellette vagyunk. 

Mi a további terved a Yakuzával? Esetleg sportegyesületté alakulásban nem gondolkodtatok?
A Yakuza csapatot megreformálva létrehoztuk az egyesületünket pont azért, hogy ezt az életérzés még inkább erősítsük. Aki a Yakuza SE tagja, nekik el kell fogadni egy etikai kódexet a belépéskor. Ez kitér arra, hogy ki viselheti a hivatalos Yakuza pólót, az egyesületi tagok kedvezményeket kapnak és nekik tudunk segíteni pl. Spartan Race nevezésekben is. Szeretnénk szorosabbra fűzni ezt az összetartozást. Én hiszek a szigorú szabályokban, mert az mindig célravezetőbb, mert akkor mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát. Csapatépítő bulik, beavató szertartások, minden ilyesmiben gondolkozva szeretnénk a Yakuza életérzést megismertetni az emberekkel.

Milyen és mennyire szigorú elemeket tartalmazna ez az etikai kódex?
Sportszerűség és becsületesség. Én nagyon tisztelem a keleti kultúrát, a judo-ból kifolyólag ezt én mélyen a magamévá tettem. Egy olyan miliőben szocializálódtam, ahol a tisztelet a másik iránt az alapja mindennek. A szamurájok törvényeit is ide sorolnám, habár tudom, hogy a Yakuza egy maffiaszervezet volt Japánban, de mégis a szigorú törvények uralkodtak. Azt hiszem, hogy azért idehaza a szó pejoratív értelmétől azért már el lehet vonatkoztatni. Azt látjuk, hogy nagy népszerűségnek örvend a Yakuza csapat, csaknem minden versenyen jelen vagyunk, szinte a legnagyobb létszámú csapat vagyunk, látják, hogy óriási közösség van. Valamit elindítottunk, ami talán már kicsit túl is nőtt rajtunk, szóval a lavina elindult a Yakuza életérzéssel, de most kell egy szabályrendszer, hogy még jobbak lehessünk.