Tavaly év végéig nyúlik vissza a történet, melybe belevágtam szombaton. Akkor már kezdtek gyűlni a versenyek az OCR Magazin naptárában, így el lehetett kezdeni a tervezést a 2018-as idényre. A jó ötletek mindig a fürdőkádban chillezve törnek rám, így volt ez most is. A KE Cross Run és Spartan Sprint helyszínei között 1 óra autóút van. Délelőtt egyik, délután másik. A meleg házban ellazulva nem is tűnt olyan kivitelezhetetlennek, mondhatni mentálisan fel is izgatott a dolog. Telt-múlt az idő, az ötlet viszont nem vesztett fényéből.
Lássuk, mit ígérnek nekünk papíron a rendezők:
KE Cross Run: második rendezés, 2*4 km táv, 2*15+ akadály, alap nevezési díj: 5200Ft (Valentin nap alkalmából akció + póló)
Spartan Sprint: sokadik rendezés, 5+ km táv, 15+ akadály, alap nevezési díj: 15000Ft
Mondjuk azt, hogy papíron a kaposvári verseny jobban néz ki. Mindjárt meglátjuk, hogy ezt a képet mik befolyásolják.
Én 12:30-as futamra szereztem jogot, amit kicsit benéztem, mert mint később kiderült, az első csata 9:30-kor kezdődik. Cserét megoldottam, aztán emiatt le is vert a víz, de majd később. Péntek este leutaztam szülővárosomba, hogy majd jól rápihenek a feladatokra. Verseny előtt egy jó téli-nyári gumicsere volt beiktatva, amit úgy oldottam, hogy lebeszéltem a gumissal, elviszem a kocsit reggel, otthagyom, ők elvisznek a verseny helyszínére és napközben megoldják. Vidék rulez!
Korán érkeztem, talán én voltam az első, aki átvette a nevezését. Egy tornazsákban kaptam cuccmókokat és a pólót. Mindkettő elég jó anyagból van. Lássuk mit rejt a rajtcsomag. Néhány repi anyag a Kaposvári Egyetemről és egy tasak vákuumcsomagolt kolbász. Ööööö. Köszi, el fog fogyni, de azért mást vártam egy terep-akadály futó versenyen. A pályának elég nagy részét be lehetett látni, lévén egy lovasakadémia helyszínére tették. Lócitromba nem léptünk. Pár vizes akadály már ekkor feltűnt, ahogy egy jó pornófilmben a színésznők úgy éreztem én is: ezt nem fogjuk megúszni szárazon. A Magyar Honvédség is felverte sátrait, beálltak pár katonai járművel, lehetett amerikai focizni is. A tömeg lassan gyűlt, a start időpontja pedig közeledett. Katonazenekar húzta a talp alá valót. Bizonyára volt olyan, akit ez beindított, én mondjuk egyet sem láttam.
A start előtt meg kellett néznünk a támogatók képviselőit, melyben helyet kapott egy alpolgármester és Somogy megye valamije. Te ezeknek nem szóltak, hogy a kampánynak már vége? Vagy még bennük volt a lendület? Vártam, hogy átvágják a célszalagot, hogy kétharmaddal ezt is megnyerték. Miután meg kellett tapsolni őket mehettünk a rajthoz. Hmm, bemelegíteni meg ki fog? Furcsa, főleg annak fényében, hogy a város második embere anno még tesitanárom volt szakközép iskolában. A pályát szerencsére nem ezek a „szakértők” alakították ki, úgyhogy az jobban sikerült, mint maga az esemény előjátéka.
A felnőtt férfiak rajtoltak elsőnek, utánuk 10 perccel a nők. Ezzel mondjuk megvontak egy kis inspirációt a srácoktól, de hát ez van. Ami szembe jött, az 17 db számozott akadály, de ezek kombinálva is voltak. Pl. plató alatt átbújni aztán átmászni rajta. Itt találkoztam egy nagyon szuperrel, majdnem olyan jó „torlasz” amit fejben már én is megálmodtam, de csak majdnem olyan jó volt. Egy mászókán átverekedve magad, valami iszapos dagonyán kellett átkúszni, éppen csak, hogy a fejedet ki tudtad dugni, mert feletted háló volt kifeszítve.
Ha ezt letudtad, egyből ott tornyosult előtted az árokból kitermelt földkupac … a mocsárnak a rothadó rétege, azt meg kellett mászni, persze csúszott, minta csak erre lett volna kitalálva. Ezen túl várt még egy meglepi. Egy kis pocsolya csalogatott magába, mondjuk kegyetlenül büdös volt, úgyhogy nem szívesen. Előzőleg vagy 3 másik tócsában kellett szenvedni, így erről is azt gondoltam, nem lehet mély.
Végül is nem volt, de olyant placcsantam, öröm volt nézni. Innen ismét egy küzdelem volt, mire kikecmergett az ember, aztán visszafordítóval a mászóka alatt át és be a mocsárba. Nem volt veszélyes, de ha nem figyeltél, hova lépsz, könnyen a rabjává válhattál. Imádtam! Volt kis dombra le meg fel, a zsákcipelést megoldották úgy, hogy a homokzsákot beletették egy ládába és azt kellett valahogy cipelni. Szponzoráció level sok. Mekkora mondjuk ez fura volt...
Büntetők nem voltak, de az akadályok sem tűntek leküzdhetetlennek. Folyamatosan törték meg a lendületet és egyfolytában szívtak le. Jellemzően kúszások (földön, vízen és munkagépek alatt, nyakadban élethű gépkarabéllyal), lovas ugratók, gépjárművek, szalma akadályok átmászása, illetve ezek kombinációjával találkozhattunk. Memória, ügyességi és célba dobó feladat nem volt.
A nagyoknak két kör volt ebből a gyönyörből, ami nekem tetszett. A második körre ráadásul már a nevezők, eléggé széthordták a lucskot így az egész terep csúszósabbá, nehezebbé vált. Jobban kellett figyelni.
A célban a befutó érem várt víz és szőlőcukor társaságában. Apró kedvesség, hogy a rendezvény fővédnöke személyesen gratulált minden befutónak.
Ezek után jöttek a kicsik, majd a csapatok.
A KE Cross Run elég sok szervezet tagja, többek között egyetemi sportszövetségek, de vannak OCR szervezetekhez is kapcsolódási pontjai is. Azaz jellemzően fiatalos társaságoknak akarnak nyújtani valamit, amihez nekik is illene alkalmazkodni. Több „hype”, kevesebb merevség.
Elnézegetve az első rendezésük képeit, jellemzően hasonló terepen, hasonló nehezítő körülményeket láttam, tapasztaltam. A visszatérő vendégekért újítani is kell. Szinte végtelen mennyiségű lehetőséget tartogat a környék. Legkézenfekvőbb a Deseda-tó és parkerdő, de akadályok terén a lovas sportra jellemző felszereléseket is be lehetne venni a szervezésbe. Összességében tetszett a verseny, a pálya kimondottan, de a hangulatra még rá kell dolgozni, de ahogy érzem, rajta vannak a srácok és lesz még folytatás.
Beszámoló: Veiger Gábor
Fotók: KE Cross Run honlap
