Az év egyik legizgalmasabb új projektje kétségtelenül a dobogókői SRTG oszlopos tagjának, Tóth Gábornak az ötlete volt, ami nem más mint az OCR Paintball. A Spartiates Paintball nem más röviden mint az akadályfutás és a paintball összeházasítása. Persze, ha emberünk a Paintball cuccokkal foglalkozik főállásban és van némi Spartan Race addikciója, úgy már azért annyira nem meglepő, de akkor is nagy ötlet.
Szóval vártuk nagyon március utolsó hétvégéjét, mert az OCR Magazin is meghívást kapott a bulira - nem tudtuk kihagyni. Hiába a két héttel ezelőtti vállsérülés, ezt akkor kipróbáljuk!
A fos M1-esnek hála időben indultunk és érkeztünk is a helyszínre, ahol ugyan a teljes regisztrált létszám nem jött össze, de azért két 13 fős csapat összejött. Szinte mindenkinek volt OCR rutinja, többeknek paintballos előélete is. Szóval valamivel kilenc után magunkra öltöttük az overált, amiben úgy néztünk ki, mint egy jó vízvezetékszerelő, aztán irány a pálya. Előtte még egy jóhangulatú eligazást kaptunk némi baletesvédelmi oktatással egybekötve.
Watchman TomTominak köszönhetően rajthurka is lett és a nagy közös fotó (természetesen Figura) után, füstgránátos start után közösen megindultunk az Izbég laktanya területén kijelölt tracken. A talaj nem volt könnyű, itt-ott köves és sziklás, szúrós bokrok mindenütt. Ja és overálban nem könnyű futni...pláne akkor, ha benézed a szalagozást és az első 1 km után belemászol a vizesárokba, amit csak az utolsó 1 km-re terveztek...szóval bocs, aki utánam jött, de a kijelölés ott nekem nem volt egyértelmű.. A vízesárkon kívül még volt egyensúlyi feladat, falon átmászás, kisebb palánk és egyéb bevezető akadályok.
Így érkeztünk el az első harchoz. Nyílt terep egy nagy dombbal, annak tetején lőtoronnyal és egy nagy térrel, amin raklapból épített fedezékek mögött lehetett megközelíteni az ellenfél csapatát. A feladat zászlórablás volt. Szépíthetnénk a dolgot, de sárga csapatunk az első körben csúnyán leégett. Mint kés a vajon, úgy jött át rajtunk a piros csapat, módszeren levadászva bennünket. Jellemző a végjátékra, hogy Tóth Ádi úgy vitte el a zászlónkat a helyét védő harcosunk feje fölül, hogy az észre se vette. Ezt mi pedig a “halottasházból” (a kilőtt harcosok helye a pályán) csak kerekre nyílt szemmel néztük, hogy szopatnak minket...csúnya volt.
A visszavágóban jobb taktikát választottunk, így hosszú és okos játékkal mi győztünk. Én védőként a zászlónál vártam újra a pirosakat, de csak feltett kézzel távozó ellenfeleket láttam sétálni, ami azt jelentette, hogy a támadó csapatunk profin végezte a dolgát.
Egy W, egy L, tehát mindegyik csapat nyomott egy kör büntit a következő pálya előtt.
A második pálya egy bazinagy hangár, aminek a közepén a zsákmány egy kék műanyag ballon volt, amit a megfelelő helyre kellett vinni. Figura az épület tetején camp-elt és onnan lőtte a jobbnál jobb fotókat, mi pedig lent irtottuk egymást. Csapatunk egyik fele fent a hangárban küzdött előre fedezékről fedezékre, másik fele pedig kint tisztította meg a pályát. Személyes kedvencem volt ez pálya, itt mindkét kört mi, a sárga csapat húzta be kőkemény harc árán. Az első körben sem maradtunk sokan a ballon célba juttatására, de a visszavágó meccs még élesebb volt. Négyen maradtunk sárgák és talán ketten pirosak. Végig a hangár előtt harcoltam, de a végjátékra bevágtam magam a belülre haver mellé.
Egy autó mögött Tóth Ádi maradt egyedül a hangárban, 2 az 1 ellen játék alakult ki, de Ádi jól tartotta magát, jó helyre fészkelte be magát. Kénytelenek voltunk Maklári Jucust is behívni, hogy kényelmes 3 az 1 ellen helyzet legyen. Kihúzódtam egy másik fedezékbe, hogy jobb helyről tudjam lőni Ádit, ennyi pont elég volt, hogy Jucus a háta mögé kerüljön. Nagy volt az ijedség mindkettőjük részéről, de a vége az lett, hogy Jucus mintegy 32 cm-ről rommá lőtte Pöti kezét. Már csak a ballon kellett megkeresni. A pálya közepén lévő furgon mögött láttam meg kékleni, hát iszkiri érte, de ott gubbasztott mellette még egy csajszi is. Bár már nem akart harcolni, ez jól látszott, de még sajnos benne volt a boogie a kezemben és ráeresztettem pár lövést - szerencsére csak a fegyverét sikerült ellőni. Így sima 2-0 lett ezen a pályán, így a pirosak használták a hordágyakat büntetésképpen cipekedésre. Mivel maradt egy üres hordágy, én is cipeltettem magamat egy picit, hát a két életerős fiatalember háromszor rakott le alig kétszáz méteren - el kéne gondolkodnom hatékonyabb diétán…
Aztán kis futás után átértünk a hármas számú helyszínhez, a Labirintushoz. A feladat egyszerű. A szemben álló csapatok szépen legyakják egymást és közben a pályán lévő színes gömböket egy dobozba gyűjtik. Szomorú és fájdalmas eredménnyel zárult ez a kör. Sima 0-2. Hatalmas gratula a piros csapatnak, mert tényleg nagyon profin végeztek velünk. Mindkét körben fájdalmas testlövések után kellett kiszállnom a körből.
A büntetés nem maradt el: két kiszuperált, de még éppen gurulni képes autót kellett eltolnunk a következő helyszínig, persze a piros csapatnak csak az utas szerepét kellett eljátszani.
Negyedik helyszín újra hatalmas kedvenc lett. A Nyuszimentő Akció keretében az épületben mindkét csapat kinevezett egy-egy nyuszit, aki védeni kellett és ki kellett menteni a házból. Hosszú és “véres” csata lett mindkét kör. Az első buktuk sajnos, mert a piros csapat megint szépen megoldották a bunker harcot. Személy szerint kb. félidőnél szálltam ki egy csúnya fejlövés után. Szépen kihozták a nyuszit, amikor a sárga csapatból már csak a csajok voltak legények a gáton. A visszavágóra eszetlen öngyilkos taktikában gondolkodtunk, hogy nem rejtegetjük a nyuszit és a meglepetés erejével kirontunk az épületből. Működött volna, de mégsem mertük bevállalni, inkább mi is megpróbáltuk eldugni a nyuszinkat az ellenfél elől, így újra meddő lövöldözés alakult ki. Miután kifogytam, a szabályok szerint kimehettem skulóért és újra beszállhattam a játékba. Ez ugye azért volt unfair az ellenféllel szemben, mert a töltőpontig és vissza pontosan láttam, hogy állnak a pirosak és ez azért hatalmas előny volt a játék azon pontján. Visszatérve noszogattam a megmaradt csapatot, hogy induljunk meg a nyuszival végre, mert a külső részen megoldható a mentés. A nagy roham első lépéseként kilőttünk egy piros harcost, majd megindultunk, testünkkel takarva Nyuszi Jucit (Maklári Jucus vállalta ezt a megtisztelő szerepet), még mielőtt kaptam volna 6-8 lövést, egyet még én is leszedtem, de ez már pont elég volt, hogy a nagy tesó árnyékában Jucus a hátralévő 15 métert megoldja lábon. Így lett döntetlen az a pálya.
Ez után még egy másfél kilómétert futottunk akadályokkal, kaptunk szép befutóérmet és egy jóízű gulyáslevest. Míg az energiapótlással voltunk elfoglalva, még egy gyors tombola sorsolást is lepörgettek Gáborék.
Folytatás lesz, ezt ígérték a szervezők és a benyomásom az első verseny alapján az, hogy minden adott, hogy ebből egy jó sorozat nőjön ki.
Viszont amire mindenképpen érdemes odafigyelni a szervezőknek a jövőben. Habár láttam már néhány versenyt én is és nem is nagyon szoktam eltévedni, itt azért sikerült benézni a szalagozást az elején. Itt nem az eltévedés volt a para belőle, mert minden látótávolságon belül volt, csak az egész délelőttöt tökig vízesen töltöttem. Szóval simán lehet, hogy én voltam béna, de a szalagozás lehetett volna jobb.
A paintball pályák előtt talán sok volt az üresjárat, pattogósabb és pörgősebb átmenetek jobban fenntartották volna a pulzust.
Az OCR rész nem volt rossz, ugyan nem voltak dögnehéz akadályok, viszont itt mindenkinek egyénileg kellett megoldani. Viszont így semmi értelme nem volt se sietni, se az akadályokat jól megcsinálni, mert nem volt érdemi előny ebből. Inkább valami csapatban megoldandó OCR feladatok találnék jó ötletnek (mint pl. Hurricane Heat). Így a csapat együtt dolgozik, aki előbb jut a harc helyszínére plusz pont, harcokért pont és így lehet taktikázni stb.
De összefoglalva nagyon jó buli volt ez, élveztem minden percét és mocskosul bánhatja, aki nem jött el. Az idő - habár nem úgy tűnt elsőre - pont megkímélt bennünket: csak addig nem esett, míg a pályán voltunk. Előtte és utána szakadt. Köszi a meghívást és köszi ezt a szuper napot! Minden királyságos volt, jár az öt csillag!
Fotók: Tóth József Figura (további képek itt)
