A hétvégén Valca-ban megrendezték 2018 utolsó Spartan Race Winter Sprint versenyét, amin rengeteg magyar futó vett részt. Ami ennél is sokkal fontosabb, hogy remek eredmények születtek, sok dobogós helyezéssel, köztük számos aranyéremmel. Most Dr. Maklári-Papp Juditot csíptük el egy interjúra, hiszen az idén bevezetett Age Group női 40-49 éves kategóriáját nyerte. Jót beszélgettünk.

OCR Mag.: Gratulálunk az eredményedhez! Első versenyed volt az idén? Soha rosszabb kezdést! :)
P.J.: Nagyon köszönöm a gratulációt! Igen, első verseny volt, a libereci versenyt túl messzinek találtam, nem igazán fért bele a napirendbe, viszont muszáj volt egy téli versenyen is részt venni mert imádom a hangulatukat, így maradt Valca :)

Mennyire voltál már rápörögve a versenyzésre?
Sok minden történt velem, körülöttem az eplényi verseny óta ami kitöltötte az időmet, így nem nagyon volt időm és módom rápörögni erre a versenyre és a versenyzésre sem még. Alapozó időszakban is vagyunk, így inkább úgy fogtam fel, hogy bármi is lesz, jó hangulatban és jó társaságban fogom eltölteni az időt, és a verseny jó lesz felmérésnek és iránymutatásnak arra nézve, hogy hogyan tovább a felkészülésben.

A felkészülésed ezek szerint rendben volt? Minden a tervek szerint haladt?
Alapvetően igen, bár a család és a gyerekek, továbbá a téli gyerekbetegségek miatt nem volt lehetőségem annyit futni, amennyit eredetileg szerettem volna. Az imádott crossfit edzéseimre viszont amennyiszer csak bírtam, elmentem…

Hogy telt az út Valcába, hogy sikerült kijutni? Mikor érkeztetek a verseny helyszínére?
Mindig megfogadom, hogy előző nap reggelén elindulok a versenyhelyszínre, hogy időben érkezzek meg és legyen idő picit akklimatizálódni, pihenni. Na ez sose sikerül, most is péntek délután 4 óra tájban indultunk, így estére érkeztünk meg. Szerencsére a helyszínen, a fesztiválterületen a sípálya alján laktunk egy faházban, bár igaz, hogy a 6 fős faházban 9-en, így némileg a kényelmi szempontok háttérbe szorultak… Hajnalban pedig arra keltünk, hogy a HH-s különítményt gardírozzák és biztatják az ablakunk alatt :)

Hogy tetszett az idén bevezetett Age Groupos futamindítási módszer?
Eddig az elit női futamokhoz voltam szokva, ahol alapvetően 20 főnél többen ritkán indultunk. Féltem tőle, hogy mennyire lesz torlódás a verseny során, mennyire lehet majd előzni, mennyire kell – téli verseny lévén - egy nyomtávon haladni, kell-e várni az akadályoknál. Ez az elit női futamokra nem volt eddig jellemző, hisz ott az esetek zömében nagyon hamar szétszóródtunk és az első km után egyedül voltam az erdőben és legtöbbször az akadályoknál is. Az Age Group futamban a negyedórás csúszás-indítást jó ötletnek tartom, hisz a szervezők ezzel – többek között - pont a torlódást próbálják megakadályozni (ami részben sikerült is), bár azt sajnálom, hogy a korosztályos beosztás miatt így nem feltétlenül tudnak engem a nálam kevéssel vagy sokkal fiatalabb női versenyzők „húzni”…

Mennyire volt könnyű/nehéz verseny? Mennyire sikerült előre fejben összerakni a futásodat és mit sikerült ebből megvalósítani?
Nem volt nehéz verseny szerintem, kellemes volt a hőmérséklet, sprint lévén a táv sem volt megterhelő. A koncepció nálam általában annyi, hogy menni kell, amennyire csak bírok, és lehetőleg nem szabad hibázni :) Ritkán vagyok elégedett magammal a versenyek után, mindig úgy érzem, hogy lehetett volna jobban, hogy maradt bennem még valami…. Most is így voltam vele, különös tekintettel a 3 hibára, amit vétettem, amiből úgy gondolom, hogy 2-t nem lett volna szabad elrontanom és épp csak egy picin múlt mindkét esetben, hogy nem abszolváltam az akadályt.

Jól érezted magadat verseny közben? Mennyire tudtál a saját magad tempójára figyelni?
Alapvetően mindig jól érzem magam verseny közben, bár minden versenyen van egy pont, ahol felteszem a kérdést, hogy mit keresek én itt és vajon jó ötlet volt-e megint jönni és miért nem egy csendes, meleg szobában pesztrálom a gyerekeimet, de aztán hamar elmúlik az érzés, átesek a holtponton és futok tovább. A beérkezés pillanatát persze imádom, és utána kb. 5 perccel már neveznék is bármilyen további versenyre.

A verseny első felében, a hegymenetnél sokszor fel kellett vennem mások tempóját, mert nehéz volt előzni és akkor még nem szóródott szét annyira a társaság. A második felében már ilyen gond nem volt, ott tudtam a saját tempómban haladni és hál isten, az akadályoknál sem volt torlódás.

Hozzá kell tennem, hogy épp a gyerekeimtől elkapott náthás, torokfájós betegség kellős közepére sikerült a versenynek időben kerülnie, így nem éreztem magam 100%-osnak a verseny előtt és a verseny után sem. Érdekes, a verseny közben ez nem jutott eszembe, nyilván vitt az adrenalin. :)

Csúszott-e a hiba az akadályokba? Mennyit kellett burpee-zni?
Csúszott, sajnos, több is, mint amire számítottam. 3 hibám volt, ebből egy az állandó mumus (a dárda), ezzel számoltam előre. A másik 2 az általában szokott sikerülni, most épphogy nem, az egyik a slack-line, ahol kb. 10 cm hiányzott, a másik a traverse wall, amit a kanyarban a pici fesztávom miatt most egyszerűen nem értem át. Nem baj, gyors 2x30 burpee villám-tempóban, azzal a gondolattal közben, hogy legközelebb ezek is menni fognak és nem vesztegetek el 5 percet indokolatlanul…

Melyik része tetszett leginkább a pályának?
Én mindig az akadályokat szeretem és várom a legjobban, nyilván azért is, mert ezek talán kisebb nehézséget okoznak nekem: a palánkok, az A-monkey, a multirig általában sikerül, most is így volt. A lefelé futós és a vízszintes részeket is szeretem, mert viszonylag meg merem engedni a futást. Nekem mindig a felfelé futás a legnehezebb, arra kell több energiát fordítani. Próbálok a verseny közben a tájra is „kinézni”, rácsodálkozni, ez nem mindig sikerül, sokszor kényszerítenem kell magam arra, hogy ne csak a lábam elé nézzek, hanem felnézzek szem-magasság fölé és megcsodáljam a tájat.

Aztán Szigetvári Eszti is befutott a második helyre. Nagy volt a különbség, gondolom a pályán nem nagyon láttad őt?
A futam elején talán láttuk egymást, bár sokan indultunk egyszerre, így nem nagyon figyeltem konkrét személyekre, inkább azt próbáltam belőni, hogy hány nő lehet előttem a futamban, kb. hányadik helyen lehetek. Persze, nem mindenkiről tudtam, hogy egy korosztályban vagyunk-e vagy sem, így mindig van a célig egy kis bizonytalanság, hogy vajon hova sikerült befutni. A kérdésre válaszolva, én nem láttam, nem figyeltem Esztit, bár a különböző büntető burpeek alatt biztosan előzgettük egymást akár vele, akár a többiekkel is, hol ők hagyva el engem, hol én hagyva el őket.

Örültetek egymásnak a pódiumon?
Mindig minden magyarnak örülök a pódiumon, ha ismerős, barát az illető, annál inkább.

Ha visszagondolsz a versenyre, volt-e olyan része, ami kimondottan nem feküdt neked, ami nem tetszett stb?
Nem bántam volna, ha hűen a korábbi téli versenyekhez a dárda helyett hógolyódobás lett volna :) A valaha hiba nélkül teljesített versenyeim mind téli versenyek voltak, hógolyódobással… Hiányoltam a szalmazsákon csúszást a buli része miatt, de ezeket leszámítva nagyon jó hangulatú kis verseny volt, semmi olyat nem tudok mondani, ami ne tetszett volna.

Mi lesz a következő versenyed?
Amire már biztosan van nevezésem, az a nagykanizsai sprint, de tekintettel arra, hogy a lengyel Bytom sprint a CEU régiós bajnokság része, valószínűleg erre is elmegyek, ez még tervezési fázisban van.

A winter sprint ugye nem számít bele a SR eb/vb kvalifikációba?
Az EB kvalifikációba minden európai versenyen szerzett top 5 vagy top 10 helyezés beszámít, így a winter sprint eredménye is. Ha jól értem, a VB kvalifikációt viszont csak a CEU régiós bajnokság dedikált versenyein lehet megszerezni szintén a top 5 illetve top 10 versenyzőknek, így a VB kvalifikációba a winter sprint nem számít.

Akkor szeretnéd megtámadni ezeket a világversenyeket, gondolom?
Az EB kvalifikációm már mind az elit kategóriában az eplényi beasttel, mind pedig az Age Group kategóriában ezzel a valcai sprinttel megvan. Morzinébe már a szállásom is le van foglalva, így az EB-re mindenképpen tervezek menni. Ráadásul tavaly a morzinei beastet már meglátogattuk, és mivel életem egyik legjobb, legizgalmasabb, legnehezebb pályája volt, oda akkor is visszamentem volna, ha történetesen nem az EB-t rendezik ott épp. Így külön öröm, hogy újra mehetek!

Tavaly egy hajszálon múlt, hogy – bár kvalifikáltam – de nem tudtam a VB-re kijutni, időbeli és pénzbeli megfontolások miatt. Ha egy mód van rá, az idén szeretnék részt venni rajta, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy lehetőleg kvalifikáljak rá. Én sem leszek fiatalabb :) :), sose lehet tudni, hogy mikor adódik még lehetőségem arra, hogy egy ilyen szintű világversenyen részt vegyek, úgyhogy igyekszem nem elszalasztani az esélyt, ha úgy alakul…

A verseny után egyből jöttetek haza, vagy azért sikerült egy kicsit pihenni, bulizni?
Tekintettel arra, hogy az otthonról hozott betegségem a verseny utánra gőzerővel tombolni kezdett, jobbnak láttuk hazajönni és a saját ágyban kipihenni a kipihenni valót. Így most a buli elmaradt, ezt majd legközelebb kell bepótolni…

Köszi az interjú és sok sikert kívánunk a következő versenyedhez?
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget és kívánok mindenkinek jó felkészülést és sikeres versenyzést ebben az évben is!