A libereci horror-t egyszer már megénekeltük, akkor a HH12HR kapcsán, de nem tudtunk szó nélkül elmenni a Beast mellett sem két okból sem. Egyrészt, mert állandó kiküldött szakértő kollégánk és barátunk, Hegedűs Balázs most először adta meg magát a fenevadnak, másrészt mert ahogy Horváth Máté beszámolójából  is olvashatjátok: ez több volt, mint egy sima beast...

Alapvetően nem vagyok egy nagy Beast-es, a majdnem 20 versenyemből ez mindössze a 3. volt ezen a távon.
Tavaly nézőnek voltam itt a beasten, a sprinten versenyeztem, és a beérkezőket látni is fájt, úgyhogy gondoltam, hogy nem lesz finom pálya. Erre az is utalt, hogy az elite szintidő 4:30 volt, Kubinskán összehasonlításképpen 3:30, és az se esett jól :)
Emellett kis megfázással küzdöttem, Neo-Citran C-vitmin tea orrba szájba a hét közben, és az időnk sem volt épp tökéletes, 6-7 fokban rajtoltunk.

Elrajtoltunk a competitive csapattal, nekem egy kis külön élmény volt kb 150-200 méterig vezetni a futamot, tehát végül is jó érzésekkel indultam. Na ezt gyorsan sikerült elrontani, az első 4-5 km-en hatalmas pokoljárás következett. Az első pár kötelező akadály után kb 2 km után jött az a híres/hírhedt libereci tó, nem tudom pontosan hány fok lehetett, de biztos 10 alatt, ebben kellett átúsznunk jó 70-80 métert, a parton megjegyezni a memóriát, majd vissza a vízben, utána, csak, hogy érezzük a törődést, 2-3 km alatt jött 3 akadály, ami szétfagyva nem az igazi, gerenda, A-monkey, és dárda, ezt nekem sikerült 90 burpeeval abszolválnom, ami külön azért volt fájó, mert az A-monkey-t még soha nem rontottam el, de egyszerűen nem tudtam a kezemmel szorítani. Közben volt a kötélmászás, ez megvolt, kicsit jól esett, hogy még azért meg tudok csinálni akadályokat. Nem sokkal a 90. burpeem után következett a multi-rig, ezt mostanában unalomig begyakoroltam, és nagy lélektani határ volt, hogy átmegyek, vagy sem, szerencsére sikerült, úgyhogy elvethettem azt az ötletet, hogy feladom a versenyt (mert komolyan ezen gondolkodtam, pedig, aki ismer, az tudja, hogy ez nem jellemző rám).

Utána jött egy kis laza homokzsák cipelés, majd megindultunk felfelé a hegyre. Ez nem esett túl jól, kicsik későn nyomtam be az első zselémet, és mivel nagyon erősen indult a verseny ezt meg is éreztem. Lefelé egész jól tudtam jönni, majd jött az első nagy emelkedő, egy sísánc mellett lépcsőn fel, majd le. Mostanában sokat lépcsőztem, úgyhogy ennek kifejezetten örültem, egy pillanatig elkacérkodtam a gondolattal, hogy talán ezzel ki van pipálva a nagy gyilkos emelkedő, hát nem volt :D amint leértünk mászhattunk vissza, csak nem a lépcsőkön, hanem a csúszós, köves hegyoldalon, de ugyanolyan meredeken, és magasabbra, nem órával szoktam futni, úgyhogy nem tudom pontosan ez milyen hosszú szakasz lehetett, utólag én 800-1000 méterre tenném, fele felfelé, fele lefelé, és egy jó nehéz homokzsákot a nyakunkba adtak mellé :) Itt rengeteg embert megelőztem, és sikerült magamat is lenyomni, nem álltam meg egyszer sem, hatalmas küzdés volt. Aztán, amikor mondta az önkéntes, hogy igyak egy kortyot, aztán indulhatok megint felfelé, majdnem összerogytam... már megint fel?!?!?

De aztán ez lett a legkisebb bajom, ugyanis szanaszét szedett fának érzett lábakkal jöhetett a slackline-os egyensúly, majd az erről való lecsúszás után szerintem életem legszánalmasabb 30 burpeeje. Egyetlen pozitívum, hogy egyben ment le, az hogy hogyan, azt inkább hagyjuk. Utána a futás egész jól ment, 2 nehéz akadály még lenyomtam sikeresen, az olympust és a mászófalat, majd megérkeztem a fesztiválterületre és nagyon megörültem, persze túl korán :D jött ugyanis még egy vödörcipelés, ami eszméletlen nehéz volt, ötször is le kellett tennem pár mp-re (ugye most már nem lehet hátra vállra tenni, és alányúlni sem), de szerencsére ez volt az utolsó halálos akadály.

Ezután még jött az alámerülés illetve a slip wall, végére pedig egy közepes fal, és a várva várt tűzugrás! Túléltem, megszenvedtem, sokkal többet ér a 2x trifecta, mint amennyinek tűnik :) Az eredményem a körülményekhez képest, és hogy, mint már mondtam nem vagyok egy nagy beast menő, egész tűrhető:
4 hiba, 4:24:01, competitive: 36. hely, összetett:163. hely

Versenye után először is egy hatalmas kajálás következett, ezt mindig is nagyon szerettük a cseh versenyeken, Hamburger, kolbász, csirke, és a jól megérdemelt cseh sör. Sajnos nem mindenkinek jutott már hambi, de azért megoldottuk a dolgot :) Utána haza, forró fürdő, pihi, majd este egy jó kis vacsi a szállodánk éttermében, szintén nagyon jó volt, majd egy helyi kis bárban sörözés, beszélgetés, és mérhetetlen csirkeszárnyazás jött, a pultos lány kikészítésével egybekötve.
Az élmény hatalmas volt, imádom a csapattársaimat, akikkel bármikor bárhova elmegyek, de egyenlőre úgy érzem a libereci beasten utoljára indultam :)

Beszámoló: Horváth Máté