Buti Dávid már látott néhány Spartan Race versenyt, de szíve csücske mégiscsak Krynica. Mondhatni visszatérő vendég itt és természetesen mi másra is nevezett volna be, mint a komplett gyűjteményre. Egy hétvége alatt Beast, Super és Sprint. Enyhén szólva sem könnyű és gyors menet, de Dávid barátunk viszonylag szűkre fogta mondandóját. Hát, van ez így néha.
Tavaly is dupláztunk Krynicán, az se volt egy egyszerű menet, de nagyon megszerettem a helyet szinte már lelke van számomra. Megvannak a saját szabályai, amiket ha az ember betart, gond nélkül tudja teljesíteni a pályát. A terep kemény, helyenként durvább mint 2 hete az Ultra Beasten, viszont teljesen más. Míg Valcán az volt, hogy: „Nesze itt egy emelkedő, szenvedj te paraszt, aztán jutalomként itt egy lejtő ami olyan meredek, hogy a combod szétszakad azt dögölj meg te p*cs, hogy ide jöttél”, itt volt 2 elég kemény és hosszú emelkedő, de a kettő közé nagyon szépen futható pályát sikerült tenni, gyönyörű tájakkal. A Beasten és a Superen az első 8 km-en nagyon jókat lehetett futni, nem volt sok akadály, az ember szépen ráállt a Spartan hangulatra mire jöttek a szívatós akadályok.
Voltak részek ahol nagyon figyelni kellett, főleg a patakban és a lejtőkön. Rengeteg embert láttam bicegni, sántítani, volt aki lábát törte... Mivel tudtuk mi vár ránk nem is kapkodtunk, az a plusz pár perc bőven megérte, csak ússzuk meg sérülés nélkül. A Beast szokásosan telt, hosszú volt, fárasztó, de bírható. A Superen már voltak gondok viszont 4-5 km után már simán ment minden, csak be kellett melegedni a megfáradt izmoknak. Ami igazán kemény volt az a Sprint.
A Super és a Sprint között volt majdnem 2 óra pihenő, leültünk enni-inni és amikor felkeltem érzetem, hogy baj lesz, de nem baj, megcsináljuk ha már itt vagyunk. Rajtnál jött a szokásos Torrente idézet: „Ha meg kell b@szódni akkor meg kell b@szódni!”. Nem kapkodtuk el a dolgokat, tudtuk mi jön, felvettük a túratempót és szépen kaptattunk felfelé. Sokat vittek felfelé, majd patakban aztán megint felfelé, majd sok akadály.
Összesen 74 akadályt kaptunk a hétvégére, ebből a legdurvább a zsákcipelés volt! Sikerült két nehezebb adagot összerakniuk. Az első egy dárdadobás, kúszás, kötélmászás, zsákfelhúzás négyes volt, a második adagnál egy kerék nélküli talicskát benne két homokzsákkal kellett húzni lejtőnek felfelé kötéllel, utána visszahúzni láncnál fogva, majd mehettünk zsákot cipelni, sípályának felfelé kb 20 percen keresztül és miután jól elfáradtunk mehettünk is a Multiringre, amit kedvesen át is alakítottak vasárnapra és a megszokott gyűrűk helyett a rúd után csak 5 kötél lógott…
Miután a Beastet megcsináltam hiba nélkül, elgondolkodtam, milyen jól hangzana, hogy: „Hiba nélkül megcsináltam a Trifecta hétvégét!” Hát amilyen hülye gyerek vagyok megcsináltam csesszem meg :D A 3 számomra legnehezebb akadályt a Multiringet, az egyensúlyt és a dárdadobást tavaly a 12 verseny alatt összesen nem csináltam meg ennyiszer, most meg két nap alatt 9/9, ez nekem óriási sikerélmény! Fénylik is az érem rendesen tőle! :D
Összességében Krynica nem okozott csalódást, még mindig a kedvenc versenyhelyszínem marad! Szombatra kipihenem magam és jöhet a Székelyhajsza amit párommal kettesben tervezünk teljesíteni!
