Ahogyan azt várni lehetett, az év egyik legnagyobb kihívása, legnehezebb versenye lesz a Valčianská Dolina síparadicsomában megrendezett Ultra Beast. A beszámolókat olvasva mindenki megkapta a magáét: nehéz versenyt, kőkemény pályát, mocskos szívást és aki nem volt elég felkészült, akkor élete első feladott versenyét. Szerkesztőségünk ezeknek megfelelően most inkább külsős "vállalkozó" segítségét kérte a beszámoló megírásában és a vendégtollat ismét Hegedűs Balázs kezébe adtuk. Ő szokásának megfelelően pedig szállította is a remek olvasmányt. Íme. 

A Spartan Race - Ultra Beast ( aki esetleg még nem tudná ) egy legalább 40 kilométer hosszú, legalább 60 akadállyal megtűzdelt akadályfutó verseny, amit nehezít az, hogy nem tudod, hogy ténylegesen milyen hosszú lesz, hány akadály lesz, mekkora szintemelkedést kell leküzdeni, az időjárás is megviccelhet és a szintidő is viszonylag szigorú.
Európában tavaly rendeztek ezen a távon először versenyt, szintén Szlovákiában. Idén Európa-szerte több lehetőség is kínálkozott, mi maradtunk a jó öreg Fátránál - közel is van és sejtettük azt, hogy a tavalyi "játszós ultra" után ez egy igazi, kemény kihívás lesz. Ezt arra alapoztuk, hogy a versenynek helyt adó Valca-Snowland már-már legendásan kemény versenyeket tud produkálni, a szervezőket egész biztosan bántotta, hogy tavaly túl sok volt a finisher és a szintidőkkel is trükközgettek egy kicsit.
Tavaly 3 checkpoint volt, idén csak 2 - így kevesebb visszamérési lehetősége volt az embernek, hogy az ajánlott szintidőhöz képest mennyire halad jól. Trükkös volt az is, hogy az első kör 27 km hosszú volt, azaz a pályának lényegében 2/3 részét ez töltötte ki.
Szóval mit tudtunk előre?
- Nem lesz könnyű menet
- 6 óra alatt el kell érni a 26km-es checkpointhoz
- 11 órán belül meg kell kezdeni az utolsó 1.5 km-t
- 26 és 37 km környékén lesz egy-egy depozási lehetőség, tehát 3 körünk lesz összesen, egy 26, egy 11 és egy x km hosszú, ahol x > 1.5, feltételezhetően 5 - 10km.
- sok szint lesz
- vagy fog esni vagy nem :D
A beszámoló objektív része következik. A saját élményeimről a hét folyamán igyekszem beszámolni :-)
A rajt és az előkészületek már-már rutinszerűen zajlottak, péntek este átvettük a rajtcsomagot ( a tavalyi rendezvénnyel ellentétben idén nem volt tájékoztató, volt viszont ismét szép magyar csapatkép ), majd a szállást is elfoglaltuk.

Reggel 5:30-kor kimentünk a csapattársaimmal, Samuval és Balázzsal a pályához - depózás, melegítés, pacsi-pacsi, majd rajt. 7:00, rajt. Valami gigafüstbombát sikerült előkaparniuk a szervezőknek, ekkora füstben én szerintem még sose rajtoltam. Alig lehetett látni valamit, a gumikon is félvakon mentünk át - elkezdődött az ultra. Az első 3-4 km nagyon kellemes volt, egyszerű akadályok ( out, ououou, alacsony falak, alacsony háló ), kevés szint, szép látvány a hegyekre, majd jött az első burpeeztető, az ingó egyensúly, az első itató, majd vége lett a bemelegítésnek és kezdődött az igazi játszma.

Itt még nem tudtuk, de a következő 3 kilométer volt a közös szakasz a három 3 körön. Tavaly a depo előtti 1,5 km volt a közös, idén a depo utáni 3. Kisebb dombocska, rajta felfelé a slip wall, dupla alámerülés, szögesdrót alatti kúszás, lefelé kötélmászás, A-monkeyval kombinált multi, cargo-mászás, majd ismét felfelé lajhár mászás ( invert bar a hivatalos neve ), közepes ( 7 láb ) fal, homokzsák. A homokzsák után jött egy kicsi emelkedő, egy pihentető lejtő, majd síkfutás, és a tavon átkelés oda-vissza, kb 3 méter úszással ( a második és harmadik körben ez már kifejezetten jól esett ), majd egy egész jóképű emelkedő, a közepén a traverz fallal ( CEU hagyományokhoz képest egész emberi fal volt ez most ), a tetején pedig a negatív fallal, ahol most _tényleg_ nem volt szabad a lábat használni :-)
[ közös szakasz vége ]
Az első körön jött egy elég kellemes futós, haladós rész helyenként zavarba ejtően szép panorámával, nagyon kulturáltan elrendezett, könnyen emészthető akadályokkal 7-800 méterenként ( falak, alagutak, hegyoldalban mászás, száraz kötélmászás ), majd jött szerintem sokunk kedvence, a 35-ös akadály, a vödörcipelés. Idén, mióta bevezették azt a szabályt, hogy nem szabad a vödröt a vállon vinni, szerintem először cipeltem így - a derekam nem igazán szerette ezt a feladatot, de ennek is vége lett egyszer :-)

Itt ismét jött egy jó kis futós rész pár egyszerűbb akadállyal és a közepesebb meglepetést okozó 9 láb magas fallal. Számomra ez volt az egyik legkellemesebb szakasz, együtt futhattam pár kilométert a női verseny győztesével és címvédőjével, Andival (Gyurcsó Andi - a szerk.) és a legjobb magyar eredményt elérő Kornéllal (Nagy Kornél, 8.07.28 - a szerk.). 27 km környékén volt egy egész komoly láncra vert rönkhúzás. Annyira azért nem dolgozott meg mint a 2016-os revistei sáros rönk, de ahhoz pont elég volt, hogy az első kör utolsó akadálya, a BKV előtt jól megdolgozza a tenyerünket.
27,2km - Depo #1 ( nem árulok el azzal nagy titkot, hogy bőven 6 órán belül sikerült beérni )

Kistáska megtöltése, két korty kóla, pár ismerős arccal 1-1 szó, indulás a második körre.
A közös szakaszt nem fejtem ki újra, legyen annyi elég, hogy mire odaértünk, átment a szögesdróton és a kötélen a teljes UB- és sprintmezőny, úgyhogy - bár a listán nem tüntetik fel - de a legyalázott pálya szerintem plusz egy akadálynak számít. Szóval a közös szakasz után, a negatív falról lecsúszva most balra fordultunk a slackline felé. Nem tudom, a többiek hogy voltak vele, de itt volt egy elég elnyújtott emelkedő, a lábaim kicsit kezdtek már fáradni, meg elég éhes is voltam, úgyhogy kifejezetten jól esett az a pár száz méter fennsíkon való séta. Dárdadobás, húzás, cipelés, az erdőbe visszatérve egy eléggé instabil kötéllétrán kellett átmászni, majd egy jött egy kellemes négykézlábas hegymászás.
Most, hogy írom a beszámolómat, kiderült, hogy csaltam. Volt az erdő mélyén egy háló, amiről én azt hittem, hogy valami ottfelejtett szemét és csak átléptem, de kiderült, hogy az is egy akadály volt, ami alatt át kellett volna mászni :D
Lassan megérkeztünk a második kör végéhez, nagyon reméltem, hogy nem kell még egyszer a BKV-n utaznom - nem kellett, de jött a második mindenkikedvence-akadály; egy kisebb cross-pályán, falakon, rönkökön, dombon, lejtőn kellett szorosan összekötözött lábbakkal ugrálni. Gyalogolni, csoszogni nem volt szabad, úgyhogy nagyon frappánsan a Walker Walk nevet kapta az akadály. Belülről kb fél órának tűnt :-)
38,8km - Depo #2 ( még mindig bőven időn belül )

Kistáska megtöltése, két korty kóla, zoknicsere pár ismerős arccal 1-1 szó, már nem olyan kedvesen. Itt hallottam, hogy nagyon sokan nem értek be hat órán belül az első körben, úgyhogy a bajtársakkal együttérezve indulás a harmadik körre.
Két információt kaptam:
A-verzió: még 5km van vissza
B-verzió: még 10km van vissza
Drukkoltam az A-nak nagyon :-) Viszont tavaly megtanultam, hogy nem szabad hinni az A-nak, inkább a B-re kell fejben készülni :-)
A közös szakaszt ismét lenyomtuk, a tó életet mentett, itt már kezdtem kicsit kiszáradni, bár ez ott nem esett le, csak hétfőn jöttem rá. Traverz már nem volt - helyette még egy dárda, mert a 42. kilométeren tök jól tud még összpontosítani az ember, olympus, mert a 42. kilométeren még masszív a fogás és egyben van a tenyér, aztán pár levezető gyakorlat ( patak, szögesdrót a patakban, meglepően könnyű zsákfelhúzás ) és a végére még 2 katarzisgenerátor; a 10 láb magas fal és a " Stairway to Sparta ", illetve a tűzugrás, ami mostanában nem számít az akadályok közé :-)

Én végül 43,3 km-t mértem 3400m szinttel, de azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem egész kíméletesek voltak a szervezők, én körülbelül kettő brutálisabb emelkedőre tudok visszaemlékezni ( 16. és 36. km környékén ), illetve szerintem a harmadik kör nagyon lightosra sikerült, amit ott egyáltalán nem bántam, de utólag azt mondom, nem volt akkora harc az elemekkel mint amire lelkileg készültem.
Az időjárás szinte tökéletes volt - 3-4 fokkal lehetett volna még hűvösebb, de szerintem egy szavunk sem lehet.

Pár szót a szervezésről:
- Pályatervezés: 10/10 - egy pontot levonok azért, mert könnyű lett a harmadik kör, de egy pontot hozzáadok, mert ismét nem saras befutó volt :-)
- Futam indítása, hangulat: 10/2
- WC: 10/1: rettenetesen kevés volt és ahhoz képest, hogy egy 2,5 napos esemény volt, vasárnapra nem ürítették és takarították ki
- Étkezési lehetőségek: 10/2: valami volt, de azért a barcikai nívótól rettenetesen messze volt
- Parkolás: 10/8 - így, hogy szép idő volt. Szakadó eső esetén elég necces lett volna a mezőparkolás
- Összességében mégis: 10/10, mert szerintem hibátlanul lebonyolítottak 5 versenyt ( kids, sprint , super, ultra, HH ), mindenki boldogan és elégedetten távozott.
Az összes táv összes teljesítőjének szívből gratulálok, a dobogósoknak különösen. Akinek esetleg most nem jött volna össze - fel a fejjel, tanulságot levonni, a harcot folytatni keményen.

Fotó: Tóth József Figura (további fényképek itt)