Az V. Running Warriors-t a Bánki-tó partján rendezték, nagyon szép környezetben. A helyszínt ismertem, többször szerveztük már ide a családi nyaralást a tó partján lévő hotelbe. Ennek megfelelően az odajutással nem is volt semmi probléma, egyenesen a posta mögötti parkolót vettük célba, gyakorlatilag úgy sikerült parkolni, hogy az autótól látszott a fesztivál terület.
Igyekeztünk úgy időzíteni, hogy az éjszakai 4K-s versenyt is meg tudjuk nézni. Ez egészen jól sikerült, úgy 40-45 perccel a tervezett rajt előtt értünk oda a helyszínre. Megkérdeztem egy STAFF feliratos pólós srácot, hogy merre van a rajtcsomag felvétel, azt mondta, hogy a házban kérdezzem meg – gondoltam is magamban, hogy remélem, ott találok egy STAFF feliratos pólós srácot, aki tudja… ;) - De viccet félretéve jó helyre irányított, a versenyközpont abban a házban volt ahova küldött. Itt minden flottul ment, gyakorlatilag várakozás nélkül megkaptam a pólót és a rajtszámot.
Van fél óra az éjszakai 4K-ig, nézzünk körbe… A fesztivál terület meglepően üres volt – mondjuk érthető mód a nappali versenyek már rég lementek, az éjszakai versenyig meg van még idő vastagon.

Ahogy közeledett a 21 óra, úgy telt meg élettel a rajthurka és környéke. Rengeteg Margitsziget SRTG-s arc jelent meg hirtelen (ilyen gyorsan csak Soros György hozhatta ide őket repülővel... ). A szervezők ekkor közölték, hogy negyed óra csúszás lesz a rajttal, mert az éjszakai futamhoz nincs elég sötét – jó döntés volt. Ugyanis negyed órával később már igazán jól mutatott a TomTom-osok világító rajthurkája a sok fejlámpával.

Elindultak. Itt rosszul tippeltük be a pálya útvonalát és egy darabig nem találtuk a mezőnyt. Aztán ahogy a helyszínt jártuk körbe, egyszer csak felbukkant egy fejlámpa a tó körüli csatornába. Elkezdünk visszafelé menni a csatorna mentén, biztattuk a futókat és közben találgattuk, hogy honnan jönnek. A csatornának nem volt látható bejárata, egyszerűen a strand alól jöttek elő az emberek. Végigmentünk és mint kiderült a bánki strand alatt megy egy legalább 150 méter hosszú földalatti csatorna rendszer, ebből kerültek elő. Nagy ötlet, tetszik, alakul a hangulatom, ilyet én is akarok. (később sajnos kiderült, hogy a 12H-s pályának ez a szakasz nem része…)

A 4K-sokat még megfuttatták a kemping területén, majd a dombon keresztül a vízi színpadnál még megkóstolhatták a Bánki-tó friss vízét.
Vissza a kocsihoz, készülődés. Leltár: Hangulat rendben, rajtszám megvan, futócucc rendben, fejlámpa oké, pótfejlámpa elrakva, pótpót fejlámpa készenlétben. Van a rajtig 1,5-2 óra, öltözés, pihenés.
Fél órával a rajt előtt visszamentünk a fesztivál területre. Minden kihalt. A rajthurkát leengedték. A molinókat tartó gyorskötözőt éppen vágja le egy srác. Kérdezem, hogy a 12H-s meg lesz tartva. Meg – jön a magabiztos válasz. Várunk. A versenyközpontból kijött egy lány, kérdezem, hogy a 12H-s meg lesz-e tartva. Meg – ő is magabiztos. Várunk. Közben egy önkéntes sráccal beszélgetünk, az idő megy. Nagyon nem akart gyűlni a tömeg, ezért elkezdtem szóba elegyedni az ott sétáló arcokkal. Jött egy négy fős társaság fejlámpákkal, finisher érmekkel, viccelődve kérdezem őket, hogy nincs-e kedvük jönni a 12H-son, mert egyelőre kevesen vagyok. Mondják, hogy a 12H-s a tó másik oldaláról a kempingből indul. (Itt én lehettem figyelmetlen valami infó-morzsára, mert ez nekem nem esett le) Fasza. 3 perc van. Kocogás át a túloldalra. Nem is baj, nem volt ott ember, nem álltam neki bemelegíteni, legalább ez is pipa.

Odaérünk a kempingbe, just-in-time. Itt már vannak fejlámpás arcok. Ahogy a kempingbe mentünk befele, szembe jött két srác karókkal, szalagokkal, kalapáccsal… Ahogy beértünk a kempingben az időmérők mondták, hogy még jelölik a pályát, negyed órát kérnek. Itt volt egy érezhető mélypontja az eseménynek. Mindenki vár, futó cuccban vagyunk, hűvös van, nem ideális öltözék a várakozáshoz. Sajnos tájékoztatás nélkül a negyed órából 1 és negyed óra lett. A hangulat közben azért érezhetően ment lefelé, kár érte… Amikor szóltak, hogy kb. 15 perc (ilyen má’ volt… ;) ) a rajtig kicsit szkeptikusan fogadtuk, de azért odaálltunk a rajt területre. Nem voltunk sokan 6 egyéni és 2-3 csapat versenyző – ez persze nem a szervezők hibája, kevés volt a teljesen abnormális, mint én… ;) Gyors bemelegítés. Egyszer csak az időmérős srácok bemondják, hogy rajt, nézünk, hogy ez már az-e, az. Elindulunk.
A rajt után egyből egy alacsony szögesdróttal kezdünk, nincs gond, jön vissza a hangulat. Gumikon átfutás, toljuk. Majomlétra, nincs para, menjünk. Átfutunk a kis hídon és lendületből elfutottunk a másik kis híd és szalagozás mellett. Itt azért érdemes lett volna beleszámítani, hogy fejlámpákkal megyünk, keveset látunk, azt is rosszul. A többiek kiabálnak, hogy vissza minden, a hídon vissza kell mennünk. Visszamegyünk. Itt egy kis partoldalban futás, síneken futás – ez kimondottan nehezen futható, inkább tempósan sétálható rész volt. Jött a vasúti híd. Eltűnt a talaj a támfák közül, odafigyelős, fejlámpával nem látom mekkorát lehetne pottyanni – szerencsére, mert van némi tériszonyom – így nem zavar. Sínekről le, focipálya mellett egy közepes (2m?) fal, fellépővel, átugrunk, go tovább. Egy erőnléti edző és egy srác a Margitsziget STRG-ből adja a társaságot, jófejek (ezt külön mondták, hogy írjam bele a beszámolóba… :P). Kiérünk az aszfaltos út mellé, a szalagozás az árokba visz, kicsit tanácstalankodtunk, hogy hol kéne futni, de az aszfaltot választjuk odaérünk a csatornához és rájövük, hogy áháá, akkor lent kellett volna, sebaj. Át a csatornán, csapatás tovább. Itt jött egy várt akadály, a palánkok. Erről előtte láttam fényképeket, vártam, csalódtam. Azt reméltem legalább mell vagy derék magas. Így igazából csak kellemetlen volt rajta felfelé átlépni, de nem igényelt semmi extrát. Uccu fel a domboldalon, hosszú, nagyon hosszú kaptató. Na, akkor itt kerül a szint a pályába – eszméltem rá… A tetejére felérve találunk egy kupac zsákot. WTF!? Vinnénk mi, csak merre, hova, miért!? Rendező, önkéntes a közelben sincs. Gyors kupaktanács, eldőlt, a 12H-son nincs zsák, megszavaztuk. Irány a lefelé, csapatás… Elég jó ütemet tudunk diktálni, de a talaj masszívan odafigyelős… (később ebből lett a baj) Leérünk az aljára, ott egy szalmabála, nincs körülötte szalag, már rutinból döntjük el, nem a pálya része. Itt az edző srác (bocs nevekkel rosszul állok) egy szalag megnyitásnál halált megvető bátorsággal veti magát a vízbe, derékig, mellközépig merül. Ekkor jön hátulról a "NE OTT!" felkiáltás, többen úgy emlékszünk, hogy a híd alatt nem kell átmennünk, így vízből kimászás, tovább. Meg van a mi megnyitásunk a szalagozáson, bele a vízbe, jön a csúszó-köteles fal, lemászunk, egy kör kész.

Az ötödik körre szakadtunk kicsit szét és sajnos a már említett lefelén léptem egy rosszat, csett a lábam. Nem baj, megyek tovább, aztán pár száz méter után már éreztem, hogy nem jó, gondolkodtam, sok van hátra, nem erőltetem. A kört még befejeztem, aztán leadtam a rajtszámom az időmérő pultnál. Kár érte, jó kis futás lehetett volna… Sajnos nem tudtam meg, hogy az akadályok, amik így 5 körön keresztül kimondottan könnyűnek tűntek, milyen fájdalmat lettek volna képesek okozni, úgy 11 óra után. Erre még kíváncsi lettem volna.

Összefoglalva egy alapvetően nem rossz (kicsit talán könnyű) pálya, sok szinttel – saccra azt mondom, a szint evett volna meg leginkább – és apróságokon elmenő szervezői bakikkal. Ha élhetek némi építő jellegű kritikákkal, akkor a kommunikáción érdemes javítani, előzetesen és a helyszínen is. Ezen kívül a pálya kijelölést, főleg egy éjszakai fejlámpás futamon alaposabban és egyértelműben kellene, nyilván körverseny, csak az első kör okoz gondot, de az sokat… Mindezek ellenére nem lett volna egy rossz verseny, ha a lábam is úgy akarja…

Beszámoló és fotók: Halász Attila