Hétvégén immár harmadik alkalommal rendezték meg a Szigetközi Cross Challenge-t Rajkán. Az időjárás a versenyt megelőző héten azért ijesztett egy szépet, mert visszajött még a pár napra a tél. Hó ugyan nem volt, mint az ország magasabb hegyein, de mondjuk meleg se és a vizes akadályokkal gazdagon megszórt SZCC így azért inkább erős kihívás, mint élmény. Mégsem panaszkodott túl sokat Matula bácsi, azaz Hancz Tomi barátunk, aki leírta nekünk élményeit a futamról. Fogadjátok sok-sok szeretettel.
Reggel 6 fok, felhős égbolt fogadott Győrben. Érkezés a helyszínre, parkolás, rajtcsomag átvétele gördülékenyen ment, sehol nem volt sorban állás, várakozás. Mivel minden könnyen elérhető távolságon belül van, így nem volt gond a csomagok elhelyezése, mi a kocsiban hagytunk mindent. Addigra az idő kicsit engedett, néha-néha kisütött a napocska. Átöltözés, rövid taktikai megbeszélés „chipet a lábra” (itt megjegyzem: egy éve a csapatunk minden tagja a kezére tette, nem is tudtak mérni bennünket, de a befutó fotók alapján mégis sikerült időeredményt produkálni). Már a rajt ideje előtt fél órával vadásztam a négyes kenuk között, melyikkel vágjunk neki a vízi pályaszakasznak. Egy épp a futó szakaszt kezdő csapat meg is hozta. Gyorsan le is csaptam a kenura. Evező választás, mentőmellény felvétele után még pár szóban ki hol evez, mire figyeljen. Én az egyik csapattárstól, Zsolttól tavaly megkaptam a Matula bácsi megszólítást, így ennek tudatában szálltunk vízre. Mindenki tudta hova kell ülni a hajón belül, így stabil volt a kenunk a vízen. Cseppet sem aggódtam, hogy felborulunk. Elfoglaltuk a rajtzónát, itt kicsi feszültségoldásként beszélgetés más hajók legénységével, tavalyi emlékek felidézése, jókat derült mindenki.
11.30. RAJT Az összes hajó megindul, kicsit dadogott a gépezet mindenkinél. Mint a villám, cikk-cakkban haladtunk a folyón felfele a szivárgó csatorna irányába. Aztán 100 m után szépen kialakult a sorrend, nem ütközött hajó, szépen eveztünk a pályán. Igyekeztem, mint kormányos a hajót egyenesben tartani, ami viszonylag jól sikerült. Elértük a szivárgó torkolatát, ahol egy segítő kiáltotta nekünk, balra fel a csatornán. Na, én itt tudtam, hogy a part mellett kell tartanom a hajónkat, mert ha nem, úgy járunk mint pár csapat: a szivárgó csatorna túlsó partjára vitte őket a víz, onnan nem egyszerű visszajönni a pályára, sok idő és energia. Szépen a part melletti álló vízen eveztünk felfele a bojáig, itt még előtte a partra kellett kormányoznom az egységünket, egy fekete jelölő krémmel kellett a legénység egy tagjának az arcát befesteni. Norbi, a vezérevezősünk vállalta és már fordultunk is vissza. Lefele folyásirányba szépen haladtunk, aztán Zsolti elbámészkodott, egy másik hajót nézett, akik küzdöttek az elemekkel, és már nem is úgy evezett, mint ahogy Norbi azt diktálta. Hátulról kicsi helyreigazítás érte szóban, és gyerünk tovább. Jött még egy jobbos kanyar, be az új Duna ágba, amit simán vettünk, még vagy 500 métert haladtunk és kikötöttünk. Igyekeztem a hajót szélárnyékba tartani ezzel is segítve magunkon. Kikötésre felkészülni - szóltam - , gyorsan pattant ki mindenki a hajóból, Norbi, Zsolti, Eszti majd én. Mellények evezők a hajóba kerültek, felkaptuk 4 oldalánál fogva a kenut és futva a startzónáig. Itt kenu leraktuk, futás tovább, közben frissítőként víz, szőlőcukor, kinek mi kellett.
A tavalyihoz hasonlóan Norbi és Zsolti futott elől,akik begyújtották rakétáikat és nem is láttuk őket csak a célban. Eszti meg én üldöztük őket. Csapatban gondolkodva tudtuk, mi ketten együtt teljesítjük a hátralévő távot. Még fel sem ocsúdtunk az evezésből, máris akadállyal találkozunk: 3 db szalmabála állta utunkat. Ezeken átmászva, kis futás után elértünk a robbantott híd pillérjéhez, ahol kötélen kellett a falon felmászni, hát nem volt kis feladat Esztinek, aki kétszer is visszacsúszott még mielőtt felért volna tetejére. Láttam rajta, nagyon küzd, de sikerült. Kisebb horzsolások térden, de futás tovább. Következett az egyensúly, palló élére állítva, így kb. 5 cm vastag lehetett, pipa futás. Itt éreztem a nap melegét, mert a föld nagyon visszadobta a párát.
Kicsi erdei úton futottunk, sok időnk nem volt a nézelődésre - most nem kirándulni vagyunk! Kiértünk egy mesterséges csatorna partjára, ahol már hangokat hallottam, újabb akadály, bizony lajhár a csatorna felett oda- vissza, patentul kifeszített drótsodrony, rajta locsolócső, bizony nem volt rövid, főleg a vissza oldal volt már nehezebb. Itt voltak aki előbb kiszálltak a „buliból”, vízbe szállás után, derékig ugye, brrr, tudták csak folytatni. Itt már találkoztunk az előző futam versenyzőivel, gondoltam, jók vagyunk. Adott egy kis pluszt. Szaladtunk ahogy tudtunk, Esztit kellett biztatni, ne lassuljon vissza, közben kezét megfogva húzva segítettem neki a futásban. Nagyon sápadt volt. Jött a palánk, segítettem neki, pipa ez is, gyerünk tovább!
Következett a kocsi gumival futás, nagyjából 200 méteres volt a kör vele, vissza a gumit és tovább. Jött a kötélmászás, nekem pipa, Esztinek a köteles feladatok a mumusai, így nyomhatta a 30 burpee-t. Becsülettel lenyomta, de itt már nem volt őszinte a mosolya...
Be az erdőbe, isteni medvehagyma illat fogadott bennünket, kicsi ösvény, vadregényes hely, majd ismét víz, derékig, alagúton, átereszen át. Fejre vigyázni szól a segítő, kellett is alacsony volt és volt a túlsó felén a fenéken valami, amiben elakadt a lábam, máris egy hasassal zártam azt a részt, meg is mosolyogtam magam. Itt már nem éreztem milyen a víz hőfoka, mentem előre. Kiérve az erdőből, mezőgazdasági úton futottunk, ahol 2 szalmakazalra kellett felmászni, tetején végig, majd le. Még vagy 300 m ezen az úton és ismét be az erdőbe, megint medvehagyma illat, meg nagy sár, aztán jött a kúszás, jó nagy sáros vízben. Na, ha eddig nem voltál még eléggé koszos, akkor itt elérkezett a pillanat! Gyerünk tovább, jött a Tarzan-kötél, megint egy jól kiépített, szuper akadály - ez tavaly nem volt. Következik a traktorgumi átfordítása kétszer, sima ügy. Még egy új akadály: célba lövés, 3 kísérlet. 3-ra találtam el, sikerült ez is. Tovább az erdőben, szép időben futva jött a víz feletti gerendán átegyensúlyozás. Fotósok lesben álltak, de ment simán. Figura kérte, hogy ugorjak a vízbe, de időre megyünk, így inkább futás tovább. Tudtam, nincs sok hátra, így gyorsítottunk, jött a cölöpös egyensúly, aztán már csak a célegyenes és a cél.
Csapatunk az előkelő 5. helyet szerezte meg kategóriájában. Összegezve, jó verseny volt, kitűnő pályával, akadályokkal és nem utolsó sorban kiváló csapattársakkal.
Köszönöm Nektek: Szokolics Norbert, Horváth Zsolt, Kovács Eszter. Köszönöm a szervezőknek a gördülékeny lebonyolítást. Jövőre veletek ugyanitt!
Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt, mert változatos, mókás, nem túl hosszú. A Szigetközi Cross Challenge tökéletes arra, hogy megszeresd a terepfutó akadályversenyt.
Szeretném azt is megjegyezni, hogy minden épített akadálynál figyelemmel voltak az építők a természet megóvására, pl. a fák törzseire kifeszített drótkötél alá került extra fa bandázs, ezzel is védve a fa kérgét.
A végére szeretném leírni a sok jó mellé, hogy a versenyzőktől hallottam azt, ami igaz is, hogy nem volt megoldva a tisztálkodási lehetőség. Ezt jó volna orvosolni a szervezőknek. Nem k Tökéletes lett volna egy olyan zuhanyzó felállítása ami más versenyeken jól bevált.
Beszámoló: Hancz Tamás
Fotók Tóth József Figura (további fényképek itt)
