Tóth Ádám a Svitben a hétvégén rendezett Spartan Race Winter Sprint futamon ért abszolút 13. helyezést. Ennek kapcsán beszélgettünk vele el egy kicsit Pötivel, hogy milyennek látta a versenyt, hogy érezte magát, mi az hogy 'mácskos' és hogy tényleg létezik-e bálamanó. 

OCR Mag.: Az időeredményeket elnézve eléggé erős mezőny jött össze, hiszen az első 10-12 futó három és fél percen belül ért be. Végig együtt voltatok a élen vagy a vége lett ennyire szoros?
Tóth Ádám: A pálya eleje egy nagy emelkedővel kezdődött (jéé van ilyen :)). Itt mindig kicsit széthúzódik és rendeződik a mezőny. Viszont el nem volt olyan nagy hegy és táv, hogy nagyon nagy különbségek legyenek. Utána lefele. Itt is van aki jobb, van aki lassabb. Ritka, aki felfele és lefele is ugyan olyan jól tud mozogni. A túloldalt a síkságon az akadályok nem rostálják meg nagyon a mezőnyt. Az eleje nem hibázik. Aki hibázik nincs az elején. Én 4-5. helyen haladtam. A pataknál előztek meg. Ekkor már tényleg nem mentek a lábaim. A végénél a dárdát is kitolta egy kismanó a bálából. Így jött a fetrengős 30... 
Egy ilyen gyors pályán szoros a mezőny eleje. (Dolni (idei első téli spartan sprint) is hasonló táv volt de ott 1 órás volt a jó idő, itt 40 perc)

Mennyire volt jó a pálya? Hossz, szintkülönbség és az akadály helye szempontjából?
A pálya nagyon hajazott a múlt évihez. Fel a dombra, le a dombról, át a mezőn, megint be egy kicsit a fák közé, patak mellett, majd visszakanyar és cél.
Egy-egy akadály ugyan ott volt. Látatlanban látni - inkább sejteni - a pályát jó is volt, meg nem is. Az akadályok tényleges elhelyezése nekem most idén jobban bejött. Szívem szerint én mindig tele tenném akadályokkal a pályákat. Futást megtörő feladatokkal. Úgy, hogy igazán nehéz legyen egy sprint pálya is. Például most felfele is egy palánk. Vagy lefele valahol egy hosszabb cipelős.
Most több volt azokból az akadályokból, amiken lehetett hibázni. Tehát, aki nem volt ott fejben-testben biza összehavazhatta a mellkasát párszor ;)

Új akadályok voltak?
Igen, volt kettő új is.

Az egyik a pálya utolsó harmadában a patak mellett. Egy egyensúlyozós. Slack line - hevedertánc, kötélegyensúlyozás. Két pont között kifeszített speciális heveder. Felteszed az egyik lábad, majd a másikat. Innen nincs visszaút, egy próbálkozás van. Majd átsétálsz. Ha menet közben lelépsz, vagy elveszted az egyensúlyodat és egy hatalmasat perecelsz, mehetsz a 30-as zónába.

A másik új akadály a cél előtt volt közvetlen. Mert szép és nagy. Stairway To Sparta - egy alumíniumlétra. Nehezítve azzal, hogy a fokokhoz el kell jutni. Az akadály elején egy palánk van. Fogás csak a tetején. Nekifutásból fel kell kapaszkodni és úgy felmászni, tovább a fokokon. A tetején áttenni a kis tested, (körülnéz, mert szép ott fent), és lejönni a fokokon. Itt már nincs palánkos nehezítés, végig vannak lépések és fogások.

Mennyire sikerült ráhangolódni a versenyre?
Pénteken délután utaztunk ki. Ilyenkor már a verseny részét képezi az utazás, a társaság. Este találkoztunk még arcokkal. Beszélgettünk. Teázgattunk. Ki ilyet ki olyat (az olyanból volt több színű is :P) Vacsora, szállás, alvás.
Másnap reggel a verseny előtt sikerült egy kocsikulcs-anomáliát összehozni. Így az öltözés, melegítés és ezzel összefüggő teendőm fél óráról szűk 10 percre csökkent..
Nem éreztem, hogy ezzel bármi baj lenne. Sőt meglepően jól kezeltük..
Legközelebb jobban kell erre figyelni!

Nagy volt a kontraszt a verseny eleje és a vége között hangulatban? Pozitív vagy negatív irányban?
A versenyt mindig nagyon várom. Itt nem csak magát a futamot értem, hanem az ehhez tartozó élményeket, embereket. Az egész közeget, az egész eseményt.
A rajtnál így mindig egy felfokozott - másabb- állapotban vagyok. A versenyen nekem nem létezik külvilág. Drukkolhat a HH (Amit utólag is köszönök), vagy lehet egy szép kilátás. Ilyenkor magam vagyok. Amikor jól megy akkor örülök és tolom. Amikor nem megy jól, mint most, akkor javítok, kompenzálok amin lehet, amin tudok. Közben viszont nem eshetek ki, mert akkor vége a versenynek. Akkor jön az élményfutás. Jó az is, de nem a 9 órás rajtban.
A mese után válaszolok is :) Nem éreztem konkrét negatívumot. Szerettem volna jobban teljesíteni, de ne ment most. Elemzés van mi volt jó és mit, hogyan másképp.

Olvastam, hogy a dárdád kiesett a szalmaemberből. Mennyi időt dobtál itt el a 30 burpee-vel?
A bálamanó... Mácskos bálamanó kilökte :)
Itt a versenyt dobtam el. Idő pontosan 1:33 (Polar-on meglestem).

Szóval akkor nagyjából hat-nyolc helyet buktál rajta?
8

És ráadásul a dárda már a vége felé volt, ugye?
Az utolsó előtti akadály volt.

Mennyire hatott ez a bünti a koncentrációdra? Máshogy kérdezve, itt mennyire engedted el ezt a versenyt?
A verseny engedett el engem. Ilyenkor nincs nagyon kérdés. Ez egy sprint. Ráadásul tényleg a végén - épp nem a befutó mellett - hibázni nem jó. Nincs lehetőséged javítani. Számomra akkor van vége a versenynek amikor a nyakamban az érem és fogy a banánom. Amikor láttam, hogy a bálamanó kilöki a dárdámat akkor kezdődött el igazán a hajrá. Fáradt voltam, kifutottam magam addigra. Letolni ilyenkor egy gyors 30-at és még befutni. A legvégén amikor láttam, hogy tényleg befutó következik, akkor már a sérülés elkerülése érdekében lassítottam az utolsó akadályon. Nem voltam még pont ilyenen (nyugaton kicsit másképp néz ki).

Egy-két alvással a verseny után a pozitív gondoltatok (Te voltál megint a leggyorsabb magyar) vagy negatív gondolatok vannak túlsúlyban?
Leggyorsabb magyar. Legjobb magyar. Szeretem ezt látni, olvasni, hallani. Hiszem azt, hogy ez is visz előre. Azért dolgozok/dolgozunk, hogy ezt tartani tudjam. Tény, hogy ez nem sikerül mindig.
A gondolatok szombat este cikáztak nagyon a fejemben. Alig aludtam, mert agyaltam. Hogyan, miért. A múlt a jelen és a jövőt egyben látni. Tovább tervezni és megvalósítani. Pozitív gondolatokká formáltam ami negatívként is hathatna.

Ezt azért kérdezem, mert az FB-os írásodból elsőre átjött némi keserédes íz, hogy ez most nem a Te futásod volt.
Nagyon nem az én „futásom” volt. Nem ment úgy ahogy szerettem volna, ahogy terveztem. A helyezést nem is figyelve az idő és az erő viszonya. Elfáradtam. Nem pörögtek a lábaim. A terep? A hó a jég? – ami itthon már nincs. A szint? A sík? és még ezernyi tényező..

Gondolom nem a felkészüléssel volt a gond, inkább csak valami pillanatnyi zavar az erőben. Szoktál ezen utólag mélázni, feldolgozni, hogy legközelebb ne érjen ilyen?Vagy csak egyszerűen lépjünk rajta túl és a következő sokkal jobb lesz?
Természetesen elemezni kell. Tanulni mindenből. Javítani, amin kell. Ha csak szimplán elteszem, hogy most nem volt jó, akkor megint lehet ilyen.
Én szeretem, ha jó és ennél van jobb.

Persze, így is gratulálunk, mert egyrészt leggyorsabb magyar lettél és emellett persze ez is sokunk számára űridő! De mi lesz a következő verseny? Veszprém? Vagy addig még valami alternatív terep vagy akadályverseny van betervezve a programba?
Köszönöm szépen!
Tervek vannak. A megvalósításhoz szükséges anyagi háttér még nincs.
Örülök, hogy ezekre a rendezvényekre el tudok jutni és tudok készülni rájuk.
Mostani helyzet szerint Veszprém a következő verseny.

Fotók: a címlapfotó Tóth József Figura munkája, a többit pedig Ádi fotózta és/vagy montázsolta :)