Sorozatunkat folytassuk egy olyan Hegedűs Balázzsal. akinek egyrészt sokat köszönhet az OCR Magazin a (jó hosszú) beszámolói miatt, másrészt valóban lehet összehasonlítási alapja az akadályfutó versenyekről, mert gyakorlatilag az idén csak oda járt, de inkább jöjjön az ő előszava a listájához (amihez kis hideg élelem bekészítése ajánlott ...).
28 versenyen vettem részt idén, ebből 15 volt Spartan Race, 8 pedig terepfutás, úgyhogy nem volt egyszerű kiválasztani az öt kedvencet. Magam elé tettem a teljes listát és kitöröltem azokat, amelyek nem kapcsolódnak a témához vagy biztosan nem voltak kedvencek, így maradt 14 verseny, ebből 3 körben szűrtem ki a maradék nem odavalót, így állt össze az alábbi lista:
5. Spartan Winter Sprint Csehország, Liberec, január 16.
Számomra az év legszebb versenye volt, egyben a legjobban tetsző sprint. Csehország egy gyönyörű régiójában került megrendezésre Liberec szebbik felén, családias verseny volt, gyönyörű pályatervezéssel, a havas táj szép volt, egy fenyőerdőben ment a verseny, az öcsém születésnapján :-) Egy másodpercig sem volt kérdés, hogy 2017-ben is a cseh versenyt választjuk.
4. Spartan Ultra Beast Szlovákia, Vechec, szeptember 3.
Európa első Ultra Beastje, lényegében az egész évemet ennek a versenynek szenteltem mindenestül, rengeteg készülés, félelem, rettegés, mende-monda, feltételezés, taktikázás előzte meg, ehhez képest szerintem egész sima volt. 2017-ben egészen biztos vagyok benne, hogy a valcai verseny sokkal nehezebb lesz. Az a környék kegyetlen, már a Super is emberpróbáló volt - valahol a Valca Super is beleférne a top 5-be, de a 2017-es UB említése miatt nem kap külön bekezdést :-)
3. Spartan Sprint Csehország, Liberec, október 2.
Nem vagyok sprinter, egyáltan nem a kedvenc távom. A Beast miatt utaztunk, az sem volt könnyű - hideg volt, úszni kellett, ott volt a híres zsákcipelés, az elején bestresszeltem, rettenetesen hosszú volt és nehéz, de valahogy egyben maradtam a végén is. Az igazi katarzist viszont mégis a Sprint jelentette. Nem gondoltam, hogy bent hagyják a pályában úszást, megtették. És a rengeteg akadályt is mellé. A verseny elején lesérült mindkét karom úgy, hogy alig tudtam befejezni a versenyt és még így 2,5 hónap után sem múlt el teljtesen. DE ! Végigcsináltam, levontam a tanulságot és megtanultam a leckét. Talán ezen a hétvégén kaptam a legnagyobb leckét az évben, az itt szerzett fejpánt egy dedikált helyen van otthon, így egy bronzérmet mindenképpen megérdemel.
2. Spartan Beast Szlovákia, Reviste, szeptember 17.
Ez az a verseny volt, ahova el sem akartam menni, mert túl közel volt az Ultrához. De annyian neveztek a csapatunkból, hogy egyszerűen nem tudtam otthon maradni. Nem bántam meg. A rajt előtt 1 órával leszakadt az ég, mióta spartanozok, bántam, hogy nem tudtam a 2014-es Donovaly Beasten részt venni, most megkaptam mindent. Hihetetlen érzés volt a szakadó esőben futni az erdőben, a folyón átkelni. A társaság szuper volt, az Ultra után nem edzettem, úgyhogy lelkileg kipihenten, motiváltan érkeztem - igaz, a lábam még érezte az előző versenyt. Azt hittem, hogy ez egy "egyszerű beast" lesz, de szerencsére csalódnom kellett. Nagyon tetszett az egész, ez egy igazi Spartan Race volt és mint tudjuk - #csakakecske.
Mielőtt kihirdetem a győztest - ahogy befejeztem a sorokat, feltűnt, hogy az eddig említett versenyek mind-mind örömnek adtak okot: a téli sprint volt Gyurcsó Andi első dobogós versenye, az Ultra Beasten toronymagasan nyert, a Reviste Beasten második lett, Liberecen nem vett részt a VB miatt, de ott Groholy Babett Beast-ezüstje és Balhási Ákos győzelme volt az örömforrás.
1. Sveti Jure - Horvátország, a kakukktojás
Nem verseny volt, egy egyszerű terepfutásnak indult, mégis az év legdurvább napja lett, jobban megviselt mint az UB. A nyaralásomon a szállástól kb 20 km-re volt egy jó magas hegycsúcs, a Sveti Jure, úgy terveztem, hogy felkocogok és lekocogok. Ebből egy igen kemény túlélőtúra lett, 35 fokos napot fogtam ki, 51km lett a vége, volt közben olyan szakasz, ahol 3 km-en 1000m szintemelkedés volt, volt egy 43 perces kilométerem úgy, hogy folyamatosan haladtam, de a legnagyobb nehézséget mégis az okozta, hogy 8,5 órán keresztül nem tudtam megtölteni a kulacsomat, úgyhogy körülbelül 2 liter vizet kellett erre a szakaszra beosztani :-) Óriási tapasztalat volt, nagyon kitolta a komfortzónámat és egy örök emlék marad.
