Az akadályverseny közösség is, minden más community "kitermeli" a saját maga kis őrültjeit és mi imádjuk az ilyen őrült figurákat, mert jó rájuk felnézni, beszélgetni velük. Mai riportalanyunk is egy ilyen a szó jó értelmében vett Őrült, aki úgy gondolta, hogy gyermekkori álmát váltja valóra és elmegy az északi sarkkörön túlra, hogy a farkasordító hideg és kegyetlen tundra körülmények között kutyaszánon hajtson végre, mint egy Jack London regényben. Szigetvári Eszterrel beszélgettünk.
OCRMag.: Kicsit kérlek először magadról mesélj pár szóban az olvasók számára. Ki vagy? Mit
csinálsz, mióta sportolsz stb?
Sz. E.: Mindig is szerettem kilépni a hétköznapokból, és valami olyat kipróbálni, ami nem megszokott. Viszonlyag hamar ráunok a dolgokra, így sok mindent sportoltam már, van amit hobbi, van, amit komolyabb szinten. (kung-fu, nordic walking, spinning, snowboard, wakeboard, futás, görkori, túra, cross fit). Ezekből több most is az életem része.
Az elmúlt években sokszor feszegettem a határaimat, pl. teljesítménytúrákon, ebből leghosszabb a Kinizsi 100-as, valamint az El Camino 800 km-es zarándokúton, és az akadályfutó versenyeken.
38 éves vagyok, Miskolcon élek, így nagy szerencsém van, hogy itt a csodás Bükk, ami rengeteg sportolási lehetőséget tartogat. A párommal közösen neveljük 8 éves lányomat, Bogit, aki szerencsére örökmozgó és már 2 Spartan Kids-en is részt vett.
A szüleimtől nagyon sok értékes útravalót kaptam, sajnos a sportolás nem volt köztük, ezért szeretném a lányommal ezt minél hamarabb megszerettetni, mert a sport nemcsak megtanít kitartónak és elkötelezettnek lenni, de sok nehéz helyzetben is segítségünkre lehet az életben. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy olyan példa legyen előtte, ami egész életében erőt és kitartást ad, bármihez, amit el szeretne érni.
Az akadályfutással mikor találkoztál, hány versenyen vagy túl, milyen versenyeken
indultál (nem csak SR)
2016 januárjában figyeltem fel először a visegrádi SR hirdetésre, bár már régebben hallottam róla. Egy barátnőmmel kezdtünk felészülni, és ugyan nem terveztem ennyi versenyt, ebben az évben 6 Spartanon és egy Pannonhajszán sikerült részt vennem, annyira elkapott a gépszíj. Utóbbi annyira jól sikerült, hogy 4-es lánycsapatban másodikok lettünk.
Spartanok közül volt 3 sprint, 2 super és 1 beast, vagyis sikerült a Trifectat is megszereznem Reviste-ben.
A tokaji SRTG miskolci tagjaival készülünk együtt a verenyekre.
Mennyi tapasztalatod van szánhúzós versenyeken?
Egyáltalán nincs tapasztalatom, életemben egyszer álltam kutyaszánon, az is csak egy rövid kipróbálás erejéig.
Ez sem igazán verseny lesz már, ezt az eseményt azért szervezik, hogy hétköznapi emberek is kipróbálhassák ezt az életreszóló kalandot, mindenféle tapasztalat és előképzettség nélkül. Ott az első pár napban minden szükségeset megtanítanak nekünk, hogy kell szánt hajtani, a kutyákat ellátni, róluk és magunkról gondoskodni, sátrat állítani, menedéket készíteni, tüzet gyújtani, hiszen az éjszakát is kinn töltjük 5 napon kerszetül a sarki időjárási körülmények közt.
A verseny része – a szavaztgyűjtés – most zajlik.
Nézzük a videót és kapkodjuk a fejünket és sok kérdés fogalmazódik meg. De az első: honnan jött az egész ötlet, mi indította el nálad a vágyat, hogy egy ilyenen részt kell venned? A videót nézve, mint egy Jack London regény elevenedne meg…
Ez pontosan így történt! Kb 10-12 éves lehettem, amikor először olvastam egy Jack London regényt, amiben a világ leghíresebb alaszkai kutyaszán versenyéről, az Iditarod-ról írt, és ez a távoli világ és az embert próbáló teljesítmény egészen magával ragadott.
A középiskolás éveimet végigkísérte ez a rajongás és lelkesedés, és a szüleim végül vettek is egy husky-t, amikor megelégelték az állandó nyafogásom. Annak lettek kicsinyei is, és sokáig a családunk tagjai voltak.
A történet aztán 20 évvel később folytatódott, ugyanis 2016 nyarán volt a 20 éves érettségi találkozóm, amikoris felolvastuk, hogy az érettségikor kiről mit írtak az akkori osztálytársai, “Mi lesz belőled 20 év múlva” címmel.
Már teljesen elfelejtkeztem róla, hogy rólam akkor azt írták, hogy kutyaszánhajtó leszek.
Pár héttel később láttam meg a verseny hirdetését, és semmilyen kétség nem volt bennem, hogy ez most nekem szól, és itt a nagy lehetőség, hogy ezt beteljesítsem, és a gyerekkori álmom valóra váltsam.
Hol lesz a verseny?
Norvégiából indul, és 330 km után Svédországban van a cél.
Milyen körülmények között (hegy, völgy, szint, jég, hideg stb.) kell azt a 330 km-t teljesíteni?
Ahogy néztem az előző évek videóit, és a google earth-ön a terepviszonyokat, nagyon változatos lesz a táj, erdők, síkságok, hegyek-völgyek, befagyott folyók, és nagyon hideg!!
Van egy rövid tájékoztató, hogy mi az, amit csinálni kell, pl nagy kalóriatartalmú ételeket enni, napi kb. 3500-6000 kcal-t magunkhoz venni, folyamatosan keveset inni, mert ott máshogy érezzük a szomjúságot.
Illetve sosem szabad kesztyű nélkül semmihez hozzáérni.
Erre hogy lehet Magyarországon felkészülni?
Kabát nélkül járok télen. :) A viccet félretéve, azt gondolom, hogy a fizikai felkészültségem az edzésektől, futásoktól megvan, a hidegtől tartok egy kicsit. A célban lakott területre fogunk behajtani, ott lesz szauna, úgyhogy majd ez fog a szemem előtt lebegni, ha nagyon fázom.
Hogy érzed, mennyire állsz készen a kalandra?
Fizikailag készen állok, és ha az égiek is úgy akarják, és kiderül december 15-én, hogy én kaptam a legtöbb szavazatot, lesz 4 hónapom, hogy lélekben is felkészüljek.
Mesélnél kicsit regisztrációs/szavazós folyamatról?
November 16-án nyitott a regisztrációs felület, ekkor lehetett először mindenkinek a saját “pályázatát” feltölteni. Nekem ekkor már készen volt a videóm, így csak fel kellett tölteni. Vagyis kellett volna, mert egyszerre annyian akartuk a megadott időben ezt megtenni, hogy összeomlott az oldaluk, és csak másnap működött rendesen. Ez után jött az a rész, ami még most is tart, a szavazatok gyűjtése.
Ez az elmúlt 2 hét rengeteget adott nekem. Nagyon sok ismerőstől és ismeretlentől kapok támogatást, biztatást, nem is álmodtam róla, hogy ennyien állnak mellém. Nagyon motiváló, hogy sokan biztatnak azzal, hogy őket is mennyire inspirálja, hogy az álmokért tenni kell. És ha megvan a kitartás, és az összefogás is, azzal hegyeket lehet megmozgatni.
A szavazás december 15-én, 10 órakor zárul, aki a legtöbb szavazatot gyűjti addig Magyarországon, az biztosan kijut, egy másik nevezőt pedig a zsűri választ ki az összes magyar közül a pályázata alapján. Én az első kategóriában szeretnék bejutni, vagyis aki a legtöbb szavazatot gyűjti.
A jelentkezés egy dolog. Minden tárgyi feltétel adott, adott lesz, mire a verseny indul? Gondolok itt magára a szánra, a kutyákra, speciális sarkköri felszerelés.
Minden felszerelést biztosít nekünk a cég, a szánokat, a profi kutyákat, a ruházatot, sátrat, hálózsákot, csak a személyes tárgyakat kell nekünk vinnünk.
Ez mind saját erőből tervezed vagy vannak/lesznek szponzorok, akik segítenek a célod elérésében?
A saját erőmön felül nagyon sokan támogatnak, nemcsak a családom, barátaim, ismerősök, ismeretlenek, hanem regionális és országos média, valamint néhány jófej vállalkozás is, akik látnak bennem elhivatottságot, és mellém állnak azzal, hogy megosztják a facebook oldalukon, hogy minél többen szavazzanak.
Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi biztatást és támogatást kapok!
Szponzorok még nem jelentkeztek :-D :-D
Hogyan készülsz fel erre az embert próbáló túrára? Futóedzés, fitnesz stb?
Ultimate tréningre járok és a Bükkben futok. Utóbbit sajnos mostanában nem eleget, de áprilisig még szeretnék rákészülni jobban. És Svit-be is megyek február 18-án.
Mi lehet tudni, mennyi induló lesz a futamon? Mennyire lesz nemzetközileg színes a mezőny?
12 országból lehetett nevezni (Hollandia, Szlovákia, Dánia, Norvégia, Németország, Finnország, Dél-Kórea, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Tajvan, Benelux Államok, Magyarország), valamint van egy ‘other countries’ kategória, ahol a maradék többi országból nevezhettek. Ebben jelenleg egy vietnámi, egy mongól és egy észtországi áll az első 3 helyen.
Így összesen 26-an vesznek részt.
Köszönöm az interjút és a verseny után várunk vissza egy élménybeszámolóval!
Nagyon köszönöm a lehetőséget, és mindenképpen jövök majd az élménybeszámolóval, és bloggal, amit a www.szigetvarieszter.hu oldalon tudtok nyomon követni.
A honlapomon – amit a barátaim szívességből készítettek erre a versenyre – szeretnék képeket, videókat is közzé tenni, és ezzel is megköszönni a támogatóknak a rengeteg biztatást és segítséget, és remélem az én példám másokat is az álmaik megvalósítására inspirál.
